90 éves lett John Williams, a világ máig leghíresebb amerikai zeneszerzője. Az élő legenda hét évtizedes (!) pályafutása során a filmtörténelem legnépszerűbb, legismertebb és a kritikusok által legelismertebb zenéit komponálta.
Williams tehetsége mellett igazi rekorder, szinte minden tekintetben: 25 Grammy-díjat, 7 Brit Filmakadémiai Díjat, 5 Oscar-díjat és 4 Golden Globe-díjat nyert. És ez még nem minden. Eddigi 52 Oscar-jelölésével Walt Disney után ő a második legtöbb jelölést kapott filmes szakember. Számos, a kritikusok által is elismert és népszerű mozihoz komponált kiváló aláfestéseket, csak hogy néhányat említsünk közülük: a Star Wars-saga, A cápa, a Harmadik típusú találkozások, a Superman, az E.T., az első két Reszkessetek betörők! film, az Indiana Jones-filmek, az első két Jurassic Park-film, a Schindler listája és az első három Harry Potter-film is ezek közé tartozott.
Bár a 20. század számos kompozíciós idiómájában is jártas, Williams legismertebb stílusa a neoromantika egy formájaként írható le, amelyet a 19. század végének nagyszabású zenekari produkciói – Pjotr Iljics Csajkovszkij vagy Richard Wagner stílusa és vezérmotívumai – inspiráltak, és amely már filmzenei elődjeit is megihlette.
John Williams egyik első nagy dobása: az 1978-as Superman.
Williams számos klasszikus versenyművet és más művet is komponált zenekari együttesekre és szólóhangszerekre is. A Boston Pops vezető karmestere volt 1980 és 1993 között. Ennél jóval ismertebb tény, hogy 1974 óta áll kapcsolatban Steven Spielberg rendezővel, akinek öt kivételével mindegyik játékfilmjéhez komponált zenét, valamint George Lucas forgatókönyvíró-rendezővel is, akivel mindkét fő franchise-ján (Star Wars és Indiana Jones) dolgozott együtt. De az ő további munkái közé tartozik az 1984-es nyári olimpiai játékok főcímzenéje is, az NBC Sunday Night Football, az NBC News és az ausztráliai Seven News által használt „The Mission” téma, a Lost in Space és a Land of the Giants című televíziós sorozatok, valamint a Gilligan’s Island első évadának kísérőzenéje.
2005-ben az Amerikai Filmintézet minden idők legjobb filmzenéjének választotta az 1977-es Csillagok háborúja című filmhez komponált soundtracket. A Kongresszusi Könyvtár a Star Wars filmzenéjét is felvette a National Recording Registry-be. Az amerikai jegypénztárak 25 legnagyobb bevételt hozó filmje közül kilencnek ő komponálta a zenéjét és szinte mondani sem kell, hogy munkássága mekkora hatással volt más film-, könnyűzenei és kortárs klasszikus zeneszerzőkre is.
Williams első filmzene-szerzeménye egyébként a You Are Welcome – egy reklámfilm volt az új-fundlandi turisztikai információs iroda számára, amely 1954-ben készült, amikor a Pepperrell légibázison állomásozott. 1958-ban komponálta első játékfilmzenéjét, ami a Daddy-O című B-kategóriás filmhez készült, de hivatalosan csak a két évvel később debütáló Because They’re Young című mozinál jegyezték a stáblistán.
Minden idők egyik legnagyszerűbb sci-fi-je, a Jurassic Park (1993) klasszikus témája:
Williams ismertségre az 1970-es évek elején tett szert, köszönhetően elsősorban Irwin Allen katasztrófafilmjeihez készített munkáinak. Ezek közé tartozik az 1972-es A Poszeidón katasztrófa és az 1974-es A pokoli torony. De ő szerezte az 1974-es Földrengés című film zenéjét is, valamint a John Wayne főszereplésével készült 1972-es Cowboyok című westernét.
1974-ben Steven Spielberg rendező felkereste Williams-t, hogy komponálja meg a zenét a Sugarlandi hajtóvadászat című játékfilmes rendezői debütálásához. Egy évvel később ismét összeálltak Spielberg második filmjéhez, A cápa című világhírű mozihoz. A széles körben klasszikus feszültségfilmnek tartott filmzene baljós, két hangból álló ostinato hangja a cápák és a közelgő veszély szinonimájává vált. Williams a filmzenéért megkapta második Oscar-díját, az elsőt eredeti kompozícióért.
Nem sokkal ezután Spielberg és Williams hosszú együttműködésbe kezdett a következő játékfilmjükön, a Harmadik típusú találkozásokon. A kétéves együttműködés során megalkották annak jellegzetes öt hangjegyű figuráját, amely a háttérzenében és a filmben szereplő földönkívüliek kommunikációs jeleként is funkcionál. Williams a filmben a John Curwen által megalkotott és Kodály Zoltán által továbbfejlesztett kézjeleken alapuló zenei kézjelek rendszerét is használta. 1975-ben Clint Eastwood Williams-t választotta Bosszú az Eiger csúcsán című klasszikus hegymászófilm zenéjének megzenésítéséhez.
Amikor John Williams ránk hozta a frászt: A cápa (1975) című film zenéje.
Ugyanebben az időszakban Spielberg ajánlotta Williams-t barátjának és rendezőtársának, George Lucasnak, akinek zeneszerzőre volt szüksége 1977-es nagyszabású űreposzának, a Csillagok háborúja című film zenéjéhez. Williams végül Gustav Holst A bolygók című zenekari szvitjének, valamint Richard Strauss, Antonín Dvořák klasszikus, valamint az „aranykor” hollywoodi zeneszerzőinek, Max Steinernek és Erich Wolfgang Korngoldnak a mintájára nagyszabású szimfonikus zenét készített. A Csillagok háborúja témái a filmtörténet legismertebbjei közé tartoznak. Mind a mozi, mind annak filmzenéje óriási siker volt – máig ez minden idők legnagyobb bevételt hozó nem populáris zenei felvétele -, és Williams újabb Oscar-díjat nyert a legjobb eredeti soundtrackért. 1980-ban visszatért a Birodalom visszavág zenéjéhez és ekkor vezette be a „The Imperial March”-ot, mint Darth Vader és a Galaktikus Birodalom témáját.
Aki nélkül a Star Wars nem lett volna akkora hatású filmeposz: John Williams.
A George Lucas által készített és Steven Spielberg által rendezett 1981-es Az elveszett frigyláda fosztogatói című filmhez Williams a film hősének, Indiana Jonesnak a kíséretére írta a „The Raiders March” néven ismert, lelkesítő főtémát. Külön témákat komponált a frigyláda, Marion karaktere és a történet náci gonosztevői számára. További népszerű dallamok csendültek fel az Indiana Jones és a végzet temploma (1984), az Indiana Jones és az utolsó keresztes hadjárat (1989), valamint az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága (2008) című filmek zenéjében is.
Ezekben az években dolgozott együtt Richard Donner rendezővel az 1978-as Superman című film (és folytatásai) zenéjén is. Williams érzelmes és érzékeny zenéje pedig, amit Steven Spielberg 1982-es E.T. A földönkívüli című fantasyfilmjéhez komponált, negyedik Oscar-díját is megkapta.
Az Indiana Jones-filmek visszatérő motívuma, ami mindenkit lázba hoz. Hát persze, hogy John Williams-szerzemény.
A Spielberg-Williams együttműködés az 1987-es A nap birodalma című filmmel folytatódott, és a mai napig tart, a sci-fi thrillerektől (1993-as Jurassic Park) a komor tragédiákon át (2005-ös München) a keleti hangulatú melodrámákon át (2005-ös Egy gésa emlékiratai, Rob Marshall rendezésében) a drámai háborús filmekig (1998-as Ryan közlegény megmentése). Az 1993-as Schindler listája ugyanakkor különleges kihívásnak bizonyult Williams számára, és miután Spielberggel együtt megnézte a nyers vágást, habozott is a film zenéjét megzenésíteni, annyira elhatalmasodtak rajta az érzelmek. Azt mondta Spielbergnek: „Tényleg úgy gondolom, hogy nálam jobb zeneszerzőre van szükséged ehhez a filmhez. ” Spielberg erre azt válaszolta: „Tudom, de már mind halottak”. Végül szerencsére vállalta a feladatot és ezzel rengeteget adott a produkció értékéhez.
A Schindler listája (1993) című film egyik megható témája, John Williams munkáját dícséri:
Örökifjú zenészek, akiknek a munkái a mai napig hatással vannak ránk:
Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!
További cikkek
Planet Funk – Táncos, sportos, slágeres
Három ismérve is van az olasz gyökerű, de a brit elektronikus zenei hullámot követő formációnak, a 2000-es évek egyik nem kiemelt, de kifejezetten kellemes meglepetésének. A Planet Funk remek stílusötvözetek okos felhasználásával szert tudott tenni egy-két slágerre, ezzel biztosítva helyét a korabeli diszkókban és a popzenei tabellán is. Másrészt nagy sportklubok szurkolóinak a szívébe is belopta magát, akik évtizedekre biztosítják hírnevét.
Jean-Michel Jarre: Oxygène – Csak úgy kapkodtuk a levegőt
Az ikonikus francia elektronikus zeneszerző harmadik stúdióalbuma lassan fél évszázada ejti ámulatba a közönséget. Az 1976-ban kiadott Oxygène-t úgy írták le, mint a „a hetvenes évek szintetizátor-forradalmának vezetőjét” – és talán nem is túloztak.
Gyorsabb a halálnál – Bajkeverők párbaja
1995-ben debütált a mozikban Sam Raimi filmje, a valóságos sztárparádéval felvonuló Gyorsabb a halálnál című, úgynevezett „revizionista” western. Annak ellenére, hogy a három évvel korábbi Nincs bocsánat című Eastwood-rendezéshez hasonlóan itt is cél volt a Vadnyugat romantizálásának derékba törése, illetve a jó és rossz összemosása; azért a főszereplő és a főgonosz jellemét illetően az alkotók nem hagytak kétséget a nézőben, hogy kinek is kell drukkolni.
