A ma 75 éves Cher minden idők egyik legsikeresebb énekesnője, aki ugyanakkor nemcsak a zenei színpadon, de a mozivásznon is csúcsra ért. Hatszor jelölték Golden Globe-ra, kétszer Oscarra (mindezek felét díjra is tudta váltani!); ötször pedig Grammy-re és a híres „Believe” című dallal meg is kapta a legrangosabb elismerést.
Cher (eredeti nevén: Cherilyn Sarkisian, aki cseroki és örmény felmenőkkel büszkélkedik) az 1960-as években kezdte pályafutását, amelynek során minden évtizedben elő tudott hozakodni olyan produkciókkal, amelyekkel a világ élvonalában tudott maradni. Első nagy durranása az I Got You Babe volt, amit akkori férje, Sonny Bono írt neki és párként adták elő:
Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy Cher felismerje: szólóban még nagyobb sikereket érhet el. Dalait továbbra is Sonny írta, de a brand már az ő személye köré épült. Ekkoriban egyébként sok feldolgozás is segítette őt abban, hogy slágerei mennyiségét növelje (például Bob Dylan szerzemények); a híres Bang Bang nóta azonban tényleg az övé – ami később rengeteg előadó repertoárjában meghonosodik, szóval nem vádolhatjuk a művésznőt azzal, hogy ne adott volna értékes dalokat másoknak. És ezek közé tartozik a Sunny is, 1966-ból:
Az 1970-es években Cher inkább volt mondható termékenynek zenei vonalon, mint minőségi szempontból csúcskategória. Bár a Gypsys, tramps & thieves, illetve a The way of love is sikeres albumnak mondható, a két Grammy-jelölés mellett a művésznő több kellemetlen bukást is kénytelen volt elkönyvelni. Az évtized végére azért húzott egy nagyot és az 1979-ben piacra dobott Take Me Home (album és kislemez) csak visszatornázta őt megérdemelt helyére, ugyanakkor jegyezzük meg, hogy ez volt egyben az áttörés is számára a berobbanó diszkókorszakban, amiben sokáig nem találta meg a helyét.
Az 1980-as évek szintén ellentmondásosak Cher karrierjét illetően. Eltökélte ugyanis, hogy ezúttal a rock stílus mezejére nyargal át: a közönség azonban finoman szólva sem díjazta próbálkozásait. Talán ez hozta meg színészi karrierjében a szerencsét – és persze a világsikert. A Silkwood (1983) című filmben nyújtott alakításáért jelölték először Oscarra, de még ugyanebben az évtizedben jött a Holdkórosok (1987), amiben ráadásul főszereplő volt és ezúttal neki is ítélték az aranyszobrot.
Cher úgy döntött, ideje visszatérni a zenéhez és újra lázba hozni a vájtfülű közönséget is. Saját magáról elnevezett albuma meg is hozta a kellő sikert és néhány örökzöld slágere éppen ekkoriban született. Ami azonban még ennél is nagyobb húzás volt, az a hihetetlenül kreatív folytatás és vagány, belemenős stílusváltás. A Heart of stone (1989) talán minden idők legjobb Cher-albuma és hogy miért: azt most egyetlen kiválasztott sláger (If I Could Turn Back Time) is tökéletesen illusztrálja:
Miközben zajlott a nagy Heart of Stone Tour nevet viselő koncertsorozat, amivel az énekesnő bejárta Észak-Amerikát, Ausztráliát és Európát, azért még leforgatott egy sikerfilmet is: ez volt a Sellők (1990) komédia. És hogy miért van ennek akkora jelentősége? Nos, ezúttal nem annyira Cher színészi alakítása, mint a mozi betétdalai, köztük is a The Shoop Shoop Song járta körül a világot és született meg egy újabb örökzöld sláger.
Elindult Cher második nagy koncertsorozata, a Love Hurts Tour is, amely főleg Európában lett elsöprő siker. A turné bevétele meghaladta az 50 millió dollárt és ez mehetett volna még feljebb is, itt azonban sajnálatos fejlemény lelassította, majd le is állította az eseményeket. Chernél ugyanis 1991-ben Epstein-Barr vírust (EBV) diagnosztizáltak, amelynek tünete a krónikus levertség és fáradtság. A művésznőnek tehát vissza kellett vonulnia egy időre, hogy szembe tudjon szállni a kórokozóval. E korszak egyik bombaslágere a Love And Understanding, amivel Cher az első ECHO-díjazottak egyike lett az 1992-ben debütáló európai (valójában német) zenei plénum döntése jóvoltából.
Hosszú kihagyás után Cher úgy tűnt, teljesen felépült és nagyjából ott folytatta szárnyalását, ahol abbamaradt. Az ezredforduló közeledtével készült el egyik legfontosabb albuma (Believe), karrierje talán egyik legfontosabb slágerével, ami az újabb nagy zenei korszakváltáshoz tökéletesen illeszkedő, modern, lendületes és természetesen örökzöld nótának bizonyult. Mi most ezzel a dallal kívánunk neki boldog születésnapot, és még sok egészségben gazdag, sikeres évet. Hisszük, hogy teljesül: következzék a Believe!
Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!
További cikkek
Planet Funk – Táncos, sportos, slágeres
Három ismérve is van az olasz gyökerű, de a brit elektronikus zenei hullámot követő formációnak, a 2000-es évek egyik nem kiemelt, de kifejezetten kellemes meglepetésének. A Planet Funk remek stílusötvözetek okos felhasználásával szert tudott tenni egy-két slágerre, ezzel biztosítva helyét a korabeli diszkókban és a popzenei tabellán is. Másrészt nagy sportklubok szurkolóinak a szívébe is belopta magát, akik évtizedekre biztosítják hírnevét.
Gyorsabb a halálnál – Bajkeverők párbaja
1995-ben debütált a mozikban Sam Raimi filmje, a valóságos sztárparádéval felvonuló Gyorsabb a halálnál című, úgynevezett „revizionista” western. Annak ellenére, hogy a három évvel korábbi Nincs bocsánat című Eastwood-rendezéshez hasonlóan itt is cél volt a Vadnyugat romantizálásának derékba törése, illetve a jó és rossz összemosása; azért a főszereplő és a főgonosz jellemét illetően az alkotók nem hagytak kétséget a nézőben, hogy kinek is kell drukkolni.
A filmzene titánja – John Williams
90 éves lett John Williams, a világ máig leghíresebb amerikai zeneszerzője. Az élő legenda hét évtizedes (!) pályafutása során a filmtörténelem legnépszerűbb, legismertebb és a kritikusok által legelismertebb zenéit komponálta. Williams tehetsége mellett igazi...