Ridley Scott legendás sci-fi horrorja, ma csak „Alien”-nek hívott amerikai-brit koprodukció 1979-ben debütált, ám hazánkba csak másfél év késéssel jutott el. Bár a filmet eredetileg popcorn-mozinak szánták, sikere lavinaszerű mozgást indított el a high-tech effektekkel operáló iparban és egyfajta mérföldkőnek tekintik ma is (a vizuális orgia Oscar-szobrot is ért az Akadémiánál).

Ridley Scott, a Szárnyas fejvadász, Gladiátor, Amerikai gengszter, Mentőexpedíció és még rengeteg sikerfilm, így az Alien-sorozat és utódainak nagymestere talán maga sem gondolta volna, hogy az 1977-es Párbajhősök (első önálló mozija) mérsékelt sikere után nemhogy befut a hollywoodi gyorssal, de egyenesen kultuszt teremt majd. Pedig így történt. Ami Ellen Ripley-nek (Sigourney Weaver – Szellemirtók, Avatar, 1492 – A Paradicsom meghódítása) rémálom volt a Weyland-Yutani Bányászati Társaság Nostromo nevű teherszállító űrhajóján, az maga lett a mennyország a filmipar és persze a videójátékok, könyvek, ruházat és ajándéktárgyak iparának. A 11 millió dollárt igénylő mű befektetése 11-szeresét hozta a mozikasszáknál, besöpört egy rakás díjat és mosolyogva várt a folytatásra (itt hívjuk fel a figyelmet a zseniális zeneszerző, Jerry Goldsmith munkájára, akit akkor már ötödszörre jelöltek Golden Globe-ra; a díjat végül Francis Ford Coppoláék vihették haza az Apokalipszis most című háborús etalonnal).

A sztori egyébként nem volt túl bonyolult – s talán éppen ez volt az őrületes siker titka -, a film egyértelműen a látványvilágra épített. 2122-ben járunk, a korábban már említett Nostromo a Föld felé igyekszik hét fős, hibernált legénységével. Az űrhajót Anya, vagyis egy szuperszámítógép irányítja (Kubrick Űrodüsszeiája juthat most eszünkbe) és az út során rejtélyes rádiójeleket fog egy közeli, feltérképezetlen bolygóról. A protokoll szerint fel is ébreszti a mélyalvókat, ami értelemszerűen a tragikus kaland első lépcsőfoka, hiszen az immár aktív és kíváncsi utasok úgy döntenek, megszakítják utazásukat és a Zeta 2 Reticuli rendszer egy gázóriásának holdjára lépve, kivizsgálják ama bizonyos lezuhant űrhajót. Aki nem látta még a filmet, annak a kedvéért nem lesz spoiler, de nyilván nem nehéz kitalálni, hogy azok a tojások, amikkel a roncs fedélzetén találkoznak, nem strucctól származnak.

Talán kevesen tudják, hogy az akkor még CGI-mentes technológia miatt nem volt könnyű megtalálni a szörnyet játszó színészt, Scott csapata azonban szerencsésen talált rá egy Bolaji Badejo nevű grafikus művészre, akit – mondjuk így – nem volt nehéz észrevenni: a 208 cm magas fiú egy afrikai rádiós műsorszolgáltató (Voice of Nigeria) főigazgatójának fia volt és a híres londoni Soho pubban tett látogatásakor figyelt fel rá a stáb néhány tagja, akik rögtön elé is álltak korszakalkotó ötletükkel. Az ajánlatra igent mondó Bolaji csak az első rész antagonista szerepét vállalta el (sajnos nagyon korán, 39 évesen hunyt el).

Egy igazi old-school trailer (1979):

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

További cikkek

A filmzene titánja – John Williams

A filmzene titánja – John Williams

90 éves lett John Williams, a világ máig leghíresebb amerikai zeneszerzője. Az élő legenda hét évtizedes (!) pályafutása során a filmtörténelem legnépszerűbb, legismertebb és a kritikusok által legelismertebb zenéit komponálta. Williams tehetsége mellett igazi...

Hívd a rádiót! – A szavak súlya

Hívd a rádiót! – A szavak súlya

A háromszoros Oscar-díjas Oliver Stone merész vállalkozásba fogott, amikor úgy döntött, megfilmesíti Stephen Singular valós történeten alapuló novelláját. Az amerikai író általában a fundamentalizmus és pszichózis okozta erőszak témáit járja körül és habár még mindig...

Az utánozhatatlan utánzó – Jim Carrey

Az utánozhatatlan utánzó – Jim Carrey

60 éves Jim Carrey kanadai-amerikai színész, komikus, író és producer. A rendkívül energikus, úgynevezett „slapstick”-előadásairól ismert világsztár 1990-ben vált először ismertté (vagyis olyan humorstílussal, amely túlzó fizikai aktivitással jár és túllépi a normál...