Christian Bale kóros soványságának látványa tette kultmozivá – és inkább csak utólag elismert közönségkedvenccé ezt a szomorú és nyomasztó alkotást, amiben egy szerencsétlen, magával soha ki nem békülő munkás mindennapjait kísérhetjük figyelemmel. A 2004-es film egy álmatlansággal, tévképzetekkel és kitörésekkel megátkozott, depressziós ember szenvedéstörténete, némi horrorral fűszerezve.

Sokan gondoltuk egykoron, hogy Stanley Kubrick Ragyogás (1980) című bestsellerje a pszichotikus depresszió témájának kimaxolását – majd ejtését jelentette. Elég volt egyszer sokkolni a nézőket, nem igaz? Nos, nem is tévedhettünk ennél nagyobbat. Egy új generáció kinevelődésével a probléma újra felkapottá vált és ez oly természetes. Hiszen harminc év elteltével a társadalmi problémák, s bennük az egyének mentális önsorsrontása ugyanúgy megvan: lappang, a felszín alatt mocorog; aztán felszínre tör.

Márpedig ez egy hálás téma. Pszichiátereknek, íróknak (a két foglalkozás manapság nem zárja ki egymást) és persze a filmeseknek is. S ha olyan nagy nevek, mint David Fincher (Harcosok Klubja, 1999), vagy Christopher Nolan (Insomnia, 2002) megengedhetik maguknak, hogy teret engedjenek az őrületnek a mozivásznon, akkor Brad Anderson miért ne tehetné? Az amerikai rendező úgyis kedveli a misztikus thrillereket és a Session 9 (2001) című, pszichiátriai intézetben játszódó horrorral már bizonyította, hogy van érzéke a műfajhoz.

Nézzen képeket a filmből!

Trevor vesszőfutása

A film középpontjában Trevor Reznik gépész áll (Christian Bale – Batman, Equilibrium, A tökéletes trükk), aki inszomniája (kóros álmatlansága) miatt soványságban szenved. Barátai nincsenek, így a munkaidőn kívüli létet rendszerint egy repülőtér kávézójában, Marie, a felszolgálólány (Aitana Sánchez-Gijón) társaságában, máskor egy Stevie nevű prostituált (Jennifer Jason Leigh – A nagy ugrás) lakásán próbálja elviselni. A férfi élete lassú leépülés felé tart, míg egy nap – a szokásos műszak egyik szünetében – nem találkozik egy új kollégával, aki Ivan (John Sharian – Az ötödik elem, Lost in Space, Igazából szerelem) néven mutatkozik be neki. Innentől kezdve ugyanis élete kész káoszba fullad: váratlan balesetet okoz, aminek árán kollégája, Miller (Michael Ironside – Top Gun, Csillagközi invázió, Total Recall) elveszíti egyik karját. A pincérlány rábízza gyerekét a vidámparkban, ahol az epillepsziás rohamot kap. Rejtélyes körülmények között eltűnik egyik munkatársa. Trevor egyre jobban gyanakodni kezd, hogy nem véletlenszerű eseményekről, hanem nagyon is összefüggő merénylet-sorozatról van szó, aminek célpontja nem más, mint ő maga.

Bukás: a megvilágosodás felé vezető út

Innentől kezdve pedig nem spoilerezünk, csupán tegyünk néhány észrevételt a film kapcsán. Trevor karaktere egyértelműen az összeesküvést vizionáló őrült archetípusa, aki mindig mindenben nyomot talál, ami elméletét látszik visszaigazolni és akit még a szerelem sem menthet meg a tragikus ön- és közpusztítástól. Komoly hangsúlyt kap, sőt, fellép a főszereplő szintjére a gépész antagonistája, Ivan, egy teljesen más kinézetű ember, és ez egy nagyon fontos, szimbolikus megoldás, szándékosan erősíti a kontraszt-hatást. Ennél kevésbé bravúros, de mindenképpen szükséges szakmai megoldás a fokozatos leépülés tudatos ábrázolása, ami a történet előrehaladtával egyre látványosabb: az amúgy sem jó formában lévő Trevor – mondjuk ki – egyre rusnyább és egyre vállalhatatlanabbul viselkedik.

Brad Anderson rettenetesen sok utalást tesz korábbi kultikus mozikra (Hitchcocktól Kubrickon át Nolanig tényleg van itt minden, csak a spoilerveszély miatt nem merem konkrétan megnevezni őket, mert jelentőséggel bírnak). Mégis, a film csúcspontja a cserbenhagyásos gázolás jelenete, pontosabban annak ötlete, amivel Trevor megpróbál információkhoz jutni annak érdekében, hogy megtalálja Ivant. Ez nemcsak egy tökéletesen koreografált és a színészek által eljátszott rész, de az, hogy verőfényes napsütésben van felvéve az egész, rendkívül merész húzás egy kifejezetten borongós, fakóbb vagy sötétebb környezetben játszódó thriller esetében – és működik! Sőt, a világosság maga megint csak szimbolikus: a trevori őrület tiszta pillanatait jelzi, vagyis azokat a pontokat, amikor valódi nyomokkal, az igazságra rávilágító, fontos tényekkel szembesülünk.

A gépész bemutatója:

El kell jutni a végéig

Ebből már kitalálhattuk, hogy a film vége fordulatot tartogat számunkra. Bevallom, amilyen nehezen kezdtem el élvezettel figyelni ezt az alkotást, az előbb említett jelenetsorhoz érve nem voltak kétségeim: ha A gépész egy logikus, könnyen magyarázható csattanóval tud majd szolgálni, akkor tényleg megértem, miért annyira szerethető sokak számára. Azt kell mondanom ugyanis, hogy hiába Christian Bale zsenialitása és bizarr külseje: atmoszférateremtés tekintetében ez a mozi messze nem képes hozni azt a szintet, amivel megelégedhetnénk. Sem a képi világa, sem a helyszínek, sem a karakterek igazából nem indokolnák ezt. Szerencsénkre azonban Brad Anderson rendező olyan gyakorlott forgatókönyvíró (Scott Kosar – A texasi láncfűrészes, A Hill-ház szelleme, A tébolyultak, A rettegés háza) művét tartotta a kezében, aki általában nem bízza a véletlenre a sikert és valóban készült meglepetéssel. A sok apró fordulatnak sem szabad elvitatni a jelentőségét (hal, gyerek, hűtő, fürdőszoba, akasztófajáték, rendszámtábla… – de most már tényleg csak rébuszokban említve azoknak, akik látták a filmet), hiszen ezek mind-mind az aprólékos történetkidolgozás bizonyítékai. Mégis: a fő szál, vagyis Trevor belső indíttatásainak, motivációinak és képzeteinek eredete az, ami az egész gerincét alkotja. És az a gerinc nem törik meg.

A gépész

The Machinist, misztikus thriller, 2004

Minden jó, ha rossz a vége.

+ Apró fordulatok

+ John Sharian szerepe és játéka igazi meglepetés

– A képi világa nem lenyűgöző

– Vannak ennél erősebb darabok is

  • Látványosság
  • Zene / Hang
  • Érdekesség
  • Élmény
  • Szavatosság

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

További cikkek

Magnum – Elsült, durrant, betalált

Magnum – Elsült, durrant, betalált

A 80-as évek egyik közönségkedvenc sorozata volt a Tom Selleck főszereplésével készült Magnum P.I., amiben a mindenre elszánt magánnyomozó Higgins, TC és Rick segítségével tárt fel különböző bűneseteket - 162 epizódon keresztül. A Magnum szellemi atyja az a Glen A....

Exhumed – A múmia áldásos átka

Exhumed – A múmia áldásos átka

A 90-es évek közepén rengeteg ígéretes FPS debütált a piacon és annak ellenére, hogy a Doom (1993) és a Quake (1996) továbbra uralta a népszerűségi listát, néhány alternatív megoldással egészen szépen lehetett érvényesülni mellettük. Ennek ékes példája az Exhumed, ami...

Az utánozhatatlan utánzó – Jim Carrey

Az utánozhatatlan utánzó – Jim Carrey

60 éves Jim Carrey kanadai-amerikai színész, komikus, író és producer. A rendkívül energikus, úgynevezett „slapstick”-előadásairól ismert világsztár 1990-ben vált először ismertté (vagyis olyan humorstílussal, amely túlzó fizikai aktivitással jár és túllépi a normál...