A fenti aranyköpés Nicolas Cage szájából hangzik el, akinek ez a film pályafutása csúcspontját és a hosszú lejtmenet kezdetét is jelentette egyben. Míg korábban olyan mozikkal büszkélkedhetett mint a Madárka, a Las Vegas, végállomás, A szikla, Ál/Arc, Con Air – A fegyencjárat. Angyalok városa, Holtak útja vagy épp a Tolvajtempó, addig azt kell megállapítanunk, hogy az elmúlt bő másfél évtizedben botrányain és aranymálna-szintű bohózatokon kívül alig találunk értékelhető alkotást.

Azért ne okoljuk emiatt kizárólag a színészt. Nagyon nehéz előre megjósolni, hogy egy látszólag zseniális forgatókönyvből végül mit fog tudni kihozni a stáb és persze a vágószoba. A fegyvernepperről mindenesetre elmondható minden, ami tipikusan Nicolas Cage: vagányság, akció, gyönyörű nők, jó és rossz poénok, helyenként briliáns, esetenként elripacskodott monológok és persze audiovizuális orgia.

“Tapasztalatom szerint a legjobb kapcsolatok alapja a csalás és hazugság. Miután jobbára úgy is végződnek, logikusnak tűnik ezzel is kezdeni.” 

Nicolas Cage

Andrew Niccol, a Gattaca című sci-fivel hírnevet szerzett rendező-producer (Truman Show, Terminál, Lopott idő, A burok) nem először és nem utoljára kérte fel a négyszeres Oscar-jelölt Ethan Hawke-ot, hogy játssza el a nem talpig becsületes fegyverkereskedő ellenlábasát, az Interpol idealista és megvesztegethetetlen ügynökét. Meg kell jegyezni, a Jack Valentine névre hallgató tiszt legalább olyan érdekesnek bizonyuló karakter, mint Cage korábbi filmje. az Ál/Arc protagonista antagonistája, John Travolta; szóval garantáltan jól fog szórakozni, aki ismét valamiféle macska-egér harcra készítené be az esti popcorn-t. Igen, annak ellenére, hogy a sztori alapja nagyon is valóságosnak tűnik (és szomorú is), azért ne legyenek kétségeink: itt nem történelemleckére, hanem kőkemény akciódrámára nevez be az ember.

Képek a filmből, 1. rész

Érdemeit az kicsit sem csökkenti, sőt: éppen a popularitása, a könnyen fogyaszthatósága az, amivel eléri célját. Korában a legtöbb mozinéző úgy jött ki a teremből, hogy „ez egy tanulságos film volt” és milyen igaz. A főszereplő egy ukrán-amerikai, Jurij Orlov (Nicolas Cage), aki fiatalkorában családjával a Szovjetunióból New York-ba költözött és érdekből zsidó vallásra tért át. Elhatározza, hogy fegyverkereskedő lesz és saját öccsét (Vitalij Orlov szerepében az Oscar-díjas Jared Leto) is sikerül meggyőznie arról, hogy ez lehet a kitörési pont nyomorúságos életükben. A testvérpár lépésről lépésre halad felfele a maffiózók nemzetközi ranglétráján, és természetesen már a konkurenciának is szemet szúr az a siker, amit elér (a zseniális Ian Holm itt lép be, aki maradandó alakítást nyújt, csakúgy mint a Tűzszekerekben, vagy a Gyűrűk Urában). A Szovjetunió összeomlása és az afrikai hadurak fénykora pedig mind olyan tényezők, amik egyre több teret adnak Jurij ténykedéseinek – és kapzsiságának.

Természetesen ez a bűnözői siker törvényszerűen magával hozza a bukást is, hiszen a hirtelen jött pénztől a súlyosan drogfüggő és nihilista Vitalij könnyű, a báty csodaszép felesége, Ava Fontaine (Bridget Moynahan – Beavatás, Én, a robot, John Wick) pedig könnyű célponttá válik és így Jurij már sebezhető. A fegyvernepper körül szinte mindenki ellenséggé válik: az ő fejére vadászó Interpol; a népirtó milicisták és korrupt ex-katonák, akik várják az utánpótlást; és végül a szeretett családtagok is, akik kitagadják őt, miután Jurij végzetes hibát követ el (hogy mit, azt természetesen nem áruljuk el).

Képek a filmből, 2. rész

A mozi zárójelenete bár kissé szájbarágós, azért megtudjuk belőle azt, miért is alapul az egyébként fikciós történettel bíró akciófilm nagyon is valóságos tényeken. Hogy ezzel a készítők valóban elérik-e céljukat, az komoly vita tárgya, azt mindenesetre el lehet mondani, hogy a Fegyvernepper egy nagyon hatásos, igényes, szórakoztató mozi és bár nem hibátlan, de feltétlenül érdemes megnézni, főleg azoknak, akiket valamennyire foglalkoztatnak a világban zajló, nem éppen tündérmesébe illő történések.

Fegyvernepper

Lord of war, akciódráma, 2005

Egy igazán vagány akciófilm azoknak, akik kedvelik Nicolas Cage játékát – és azoknak is, akik nem. Lehet, hogy kellemesen fognak csalódni.

+ Rögtön az elején beszippant és szinte végig izgalmas marad

+ Jó szövegkönyv

– Sokakban azt az érzést keltheti, hogy dokumentarista film, ami azért erős túlzás

– Az Interpol kaphatott volna még több szerepet a történetben

  • Látványosság
  • Zene / Hang
  • Érdekesség
  • Élmény
  • Szavatosság

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

A film látványos intrója:

További cikkek

Magnum – Elsült, durrant, betalált

Magnum – Elsült, durrant, betalált

A 80-as évek egyik közönségkedvenc sorozata volt a Tom Selleck főszereplésével készült Magnum P.I., amiben a mindenre elszánt magánnyomozó Higgins, TC és Rick segítségével tárt fel különböző bűneseteket - 162 epizódon keresztül. A Magnum szellemi atyja az a Glen A....

Duck Hunt – A közönségvadász

Duck Hunt – A közönségvadász

Ma már evidenciának tekintjük, hogy a Nintendót Shigeru Miyamoto játéktervező mesterművei, így a Donkey Kong, Popeye, Zelda és persze Super Mario tette naggyá a 80-as években; pedig volt egy olyan szereplője is a sikerszériának, ami a játékmenetet tekintve kilógott...

Hívd a rádiót! – A szavak súlya

Hívd a rádiót! – A szavak súlya

A háromszoros Oscar-díjas Oliver Stone merész vállalkozásba fogott, amikor úgy döntött, megfilmesíti Stephen Singular valós történeten alapuló novelláját. Az amerikai író általában a fundamentalizmus és pszichózis okozta erőszak témáit járja körül és habár még mindig...