Majd’ megdöglik érte – Öld meg Rómeót!

Mai nézői szemmel látva, igazi sztárparádét hozott Nicole Kidman egyik legemlékezetesebb filmje, amellyel az ausztrál színésznő első Golden Globe-díját is kiérdemelte. 1995-ben kevesen gondolták ugyanakkor, hogy később a filmes stáb más tagjai is ünnepelt művészek – és nem utolsósorban Oscar-várományosok  – lesznek, pedig tehetségüket már ekkor megvillantották.

Gus Van Sant rendezőt a legtöbben a Good Will Hunting című zseniális dráma kapcsán szokták emlegetni, pedig ő jegyzi a Fedezd fel Forrestert! (Sean Connery főszereplésével) és a 2008-as Milk című film miatt is ott ülhetett az Akadémia átadóján – igaz, a szobrot akkor Danny Boyle kollégája vihette haza a Gettómilliomosért. Nos, a direktor ezzel az alkotással nemcsak saját karrierjében tudott áttörést elérni (sőt, egyenesen kitörést a koncertfilmek világából: bár nyilván megtiszteltetés lehetett együtt dolgozni olyan nevekkel is, mint David Bowie vagy Elton John). A bomba sikert elért alkotás olyan, ekkortájt még szinte teljesen ismeretlen színész-zseniknek adta meg a nagy lökést, mint Joaquin Phoenix (a Joker című film Oscar-díjas sztárja),  Casey Affleck (Ben öccse, a Régi városért kapott aranyszobrot), illetve a hétszeres Emmy-jelölt Holland Taylor (Doktor Szöszi, Ügyvédek, Két pasi – meg egy kicsi) és az Oscar-jelölt Matt Dillon (aki tényleg eszméletlen jó az Ütközések című drámában). Üdítő élmény látni a Jurassic Park ott is és itt is emlékezetes alakítást nyújtó antagonistáját, Wayne Knight-ot.

Szürreális élmény, valós háttérrel

A Majd’ megdöglik érte történetét Pamela Smart, egy valóban létező személy esete ihlette, aki 1990-ben tényleg megölette saját férjét azért, mert úgy érezte, az akadályozza őt karrierjében. Az öt évvel később mozikba került alkotás természetesen nagyon is alternatív befejezést adott a sztorinak, amiért kapott is hideget-meleget, Gus Van Sant rendező ugyanakkor úgy vélte: a valós történet nem elég izgalmas azzal, hogy a nő lebukik és a börtönbe kerüléssel nyeri el méltó büntetését (a valóságban 40 évet kapott). Át kellett tehát írni az egészet, így a nevek is és a környezet is megváltozott, a cselekmény fő szála és a karakterek viszont nagyjából követték a megtörtént esetet. A rendező még megtetézte a az egészet azzal, hogy dokumentarista stílust vitt az egészbe, vagyis a szereplők maguk is kommentálják az eseményeket – kivéve az áldozatot -, így olyan, mintha a valódi szereplők egyszerűen csak rekonstruálnák a történteket.

A hírnévért mindent

Suzanne Stone (Nicole Kidman) egy rendkívül vonzó és ambiciózus, ám hihetetlenül naiv hölgy, aki televíziós karrierről álmodik és akit eleinte csúnyán ki is használnak. Így tesz egy tipikus szexuális ragadozó producer is (George Segal által megformálva – a Nem félünk a farkastól Oscar-jelölt színésze), Suzanne azonban saját teste és méltósága feláldozása árán sem jut igazán előre, így eleinte helyi kábelcsatornánál próbál szerencsét. Mindeközben, magánélete sikeres fordulatot vesz azáltal, hogy megismerkedik és házasságot is köt a jóképű és jó családi hátterű, őt csodáló és istenítő Larry Marettoval (Matt Dillon). Közös életük addig tűnik boldognak, amíg Larryt saját családja nem állítja szembe a férfi és nő szerepének dilemmájával. Az amerikai-olasz família ugyanis a hagyományra alapozva, gyermeket és családfői vezetést vár el az egyébként szintén naiv és addig felesége rajongójaként viselkedő Larrytől.

Családi hógolyó-effektus

Itt kezd érdekessé válni kettejük kapcsolata, hiszen miközben a rokonság reakciói folyton azt hangsúlyozzák (mindkét család részéről), hogy e két, kulturálisan  különböző ember miért nem illik össze: valójában nagyon is sok a közös vonásuk. A történet ugyanakkor nem a Rómeó és Júlia cselekményének modernkori változata, hiszen a családi ellentét csak azt követően tör felszínre, amikor a tragédia bekövetkezik. S bár valóban Suzanne megszállottságának és őrületének köszönhetjük a gyilkosság tervét és bekövetkeztét, Gus Van Sant rendező azt próbálja bemutatni, hogy a többnyire átlagos, mégis nagyravágyó embert milyen nyomás alá tudnak helyezni a környezetük elvárásai és generálni bennük olyan álmokat, amelyek teljesen eltorzítani képesek a valóságot és kikényszeríteni azt, hogy akár a törvények keretein esve is érjék el mindenáron azt, amire talán nem is lenne szükségük. Ebben a moziban nem Nicole Kidman karaktere az egyetlen, aki megtörik és aki átlépi a racionalitás határát: tulajdonképpen a díva lelki és szexuális befolyása alá kerülő tinédzserek (Joaquin Phoenix, Casey Affleck, Alison Folland), sőt, a rokonság tagjai is (Dan Hedaya, Illeana Douglas) felveszik a kesztyűt és elmélyítik az őrületet. Így lesz az átlagosból átlagon felüli – de ezt az árat valakinek meg kell fizetnie.

Eszetlenül eszes terv

Suzanne végül eléri célját: ha a helyi kábeltévé időjósaként nem sikerült kitörnie a szürke közegből, akkor majd egy gyilkossággal sikerülni fog. Itt leszünk tanúi Nicole Kidman leglátványosabb átváltozásának: egy naiva, akit mindenki csak megmosolyog és kihasznál, egyszer csak ördögi tervet eszel ki és kitartóan hajtja azt végre. Ha vonzalma, szexuális kisugárzása arra nem elég, hogy producereket vegyen rá a hozzá méltó állás megszerzéséhez, akkor a helyi suli diákjait fogja felhasználni. Munkája során kapcsolatba kerül a város egyik középiskolájával és a vezetőtanár meg is hívja őt, hogy tartson foglalkozásokat a tinédzsereknek. A díva természetesen azonnal igent mond, hiszen életkedvét az iránta érzett rajongás és figyelem táplálja, ráadásul úgy véli: a diákokkal folytatott és kamerával is rögzített beszélgetések akár hasznos interjúk is lehetnek majd riporteri karrierjének elején. A lelkileg még éretlen, szexuálisan azonban már nyitott srácok rá is kattannak a csinos nőre, Jimmy Emmett (Joaquin Phoenix) pedig egyenesen beleszeret a nőbe.

Amikor Suzanne házassága ama bizonyos konfliktushoz érkezik (Larry a talpára áll és arra kéri őt, hagyjon fel a nagy álmaival: legyen végre asszony, szüljön gyereket és bízza a munkát férjére), akkor pattan ki a fejéből: mással, vagyis az érte rajongó tinédzserekkel csináltatja meg a piszkos munkát. Ha ő maga tenné, nemcsak börtönbe kerülne, de a vagyont is bukná. Neki pedig más. különb rendeltetett mint a nyomorultaknak: hírnév és elismerés várja egy szebb világban.

A Majd’ megdöglik érte bemutatója:

Amiért nem volt elég a valóság

Talán most kezdjük érteni, Gus Van Sant rendező miért nem ragaszkodott a történeti hűséghez: egyszerűen azért, mert Pamela Smart inkább volt pszichopata mint okos. Nagyon hamar lebukott, kriminológiai szempontból nem volt nagy kihívás a nyomozók számára. A Kidman által megformált főszereplő ugyanakkor tényleg kap egy plusz intelligencia-töltet akkor, amikor elborul és keresztül viszi ördögi tervét. Pontosan úgy mozgatja a szálakat, hogy megfelelően befolyása alá hajtsa a tinédzsereket és még az alibijéről is gondoskodik. S bár a filmbéli zsaruk kelepcébe próbálják csalni, tervük végül nem sikerül. A gonosz díva persze nem nyerhet, de büntetését nem a társadalom szabja majd ki neki.