Amadeus – Tehetség vs. középszerűség

Milos Forman, a világ valaha élt egyik legnagyszerűbb rendezője (Tűz van, babám!, Száll a kakukk fészkére, Hair, Larry Flynt, a provokátor, Ember a Holdon) kifejezetten szeretett különc karaktereket helyezni filmjei középpontjában. Mozart figurája ebből a szempontból tökéletes választásnak bizonyult: adott egy őstehetség, aki botrányos életű bohém. Adott egy középszerű, ám annál szorgalmasabb és megbízhatóbb rivális – és persze az irigysége táplálta bosszú, ami egyszerre megmérgez mindent. Salieri, az udvari zeneszerző őrült revans-vágya egy ártatlan, őt egyébként tisztelő fiatal zeneszerző ellen banális indítéknak tűnik. Aztán, ahogy Forman szépen lassan kibontja a cselekményt, kiderül: ebben a történetben sincsenek abszolút jók és rosszak.

A 8 Oscar-díjjal – köztük a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb főszereplő és a legjobb forgatókönyv díjával – elismert, kultikussá vált mozinak 2002-ben egy rendezői változata is kijött: digitálisan felújították és újrakeverték, aminek különös jelentősége lett a hang tekintetében, hiszen kiváló minőségű, már-már koncerttermi hangzást adott a zenei jeleneteknek – e három órás mű a Pannonia Entertainment jóvoltából elérhető a magyar közönség számára.

Súlycsoport-problémák

Az igaz történet alapján készült mozi egyik főszereplője Antonio Salieri, a bécsi udvar megbecsült zeneszerzője, aki egész életében isteni tehetségre vágyott (e szerepben az Oscar-díjas F. Murray Abraham – A rózsa neve, Mimic – A júdás faj, Star Trek: Űrlázadás, Homeland, A Grand Budapest Hotel) és ennek megfelelően is élte életét, abban reménykedve, hogy kiérdemli az Úr hathatós segítségét. Tudatosan és alázatosan felépített karrierje azonban abban a pillanatban veszélybe kerül, amikor az uralkodó (II. József – akit az elmondhatatlanul zseniális Jeffrey Jones alakít – Vadászat a Vörös Októberre, Az ördög ügyvédje, Álmosvölgy legendája, Ed Wood, Stuart Little) udvarába érkezik a léha, vidám és alpári mókamester, Wolfgang Amadeus Mozart (Tom Hulce brillírozik a szerepben – Party zóna, Vásott szülők, A Notre Dame-i toronyőr, Hipervándor). Rögtön kiderül: valójában a salzburgi bohém fiú az, akit Isten emberfeletti tehetséggel áldott meg – ez azonban egyelőre csak a szakavatottak számára nyilvánvaló. Az irigységtől megháborodott Salieri tehát elhatározza: mindenáron megpróbálja tönkretenni a fiatal és naiv zeneszerzőt, mielőtt késő lenne és az ő helyébe léphetne.

A legemlékezetesebb pillanatok három percben:

A tehetség vajon mi?

Forman filmjében Mozart és Salieri a tehetség és a középszerűség egymással örökké küzdő ellenpárjai. A valóság ennél természetesen jóval árnyaltabb és ma már tudjuk, hogy az olasz művésznek valószínűtlen, hogy közte lett volna riválisa halálához. És ha már itt tartunk: a legújabb kutatások azt is kétségbe vonják, hogy a két zeneszerző között kibékíthetetlen feszültség lett volna, sőt, inkább azt emelik ki, hogy Salieri egyenesen rajongója volt osztrák kollégájának és csak súlyos elmezavarában beszélt annak meggyilkolásáról, mert valójában leírhatatlan fájdalmat érzett Mozart elvesztése révén (a géniusz mindössze 35 éves volt, amikor eltávozott az élők sorából és elég valószínű, hogy Streptococcus baktérium okozta reumás láz vitte el). Hogy a rendező ezzel tisztában volt-e vagy sem, az a film végén egyébként elég világosan kiderül, még ha hagy is bennünk minimális kétséget a dramaturgiai megoldás.

Nem Mozart halála és az odavezető út a lényeg, az csak a cselekmény irányát határozza meg. Forman ebben az életrajzi drámában tulajdonképpen két különös és tehetséges karaktert jár körül, méghozzá egyszerre: úgy, hogy tisztán lássuk a hasonlóságaikat és a különbözőségeiket; úgy, hogy mindkettőt lássuk tündöklőnek és alávalónak; úgy, hogy mindkettőt lássuk megdicsőülni és elbukni. És közben na hagyjon minket nyugodni a gondolat: mi is az a tehetség tulajdonképpen? Ami velünk születik és végigkísér minket életünk során, vagy amit mi alakítunk ki magunkban és amit gondoznunk kell? Tehetségesebb-e az, aki átlagon felüli képességekkel rendelkezik és kreatívabb mint az, akit a feladat iránti elkötelezettség jellemez és aki kivívja mások elismerését? És ha Mozart tehetséges, akkor Salieri hozzá képest tényleg középszerű?

S mégiscsak gyarló az ember

Az Amadeus olyan emberekről szól, akik saját magukat sem tudják megfelelően értékelni és megváltoztatni, nemhogy másokat. Forman remekül ábrázolja azt az eleinte szórakoztató és könnyed, később azonban már egyenesen szánalmat keltő viselkedést, ami Mozartot jellemzi. A földre taszítja és megmutatja nekünk a zseni másik arcát, a hús-vér embert. A szerencsétlent, aki egyedül nem veszi észre, aki nem fogja fel, hogy olyan önpusztító életet él, amivel családját és az egész társadalmat fosztja meg a csodától, saját alkotásaitól, mert olyan gyorsan felemészti saját világa. Salieri ellenben olyan jómódú, mégis nyomorult ember, akit elérhetetlen vágyai fűtenek, aki örökké csak remél és aki nem hajlandó elfogadni a számára csalódást okozó valóságot. Szerényen él, mégsem képes őszinte szerénységre. Csodál és irigy egyszerre. Tettre kész, mégsem tesz semmit, amikor tennie kéne.

Mindketten akkor nyernek feloldozást, amikor végleg megbuknak. De végső soron Mozart életének elvesztésével, míg Salieri a tovább éléssel fizet meg bűneiért. Mindkét karakter drámája mélyen árnyalt és ez adja meg igazán a mű erejét. És akkor még nem ejtettünk egyetlen szót sem a körülöttük lévő, nagyon is fontos szerepet betöltő, egytől egyig zseniálisan megválasztott színészek formálta mellékszereplőkről (Elizabeth Berridge, Roy Dotrice, Christine Ebersole, Charles Kay, Kenneth McMillan és még sokan mások). Minden megnyilvánulásuk figyelmeztető jel, mely célt mégsem talál: mintha Mozart és Salieri csak maguknak lennének. Végül, de nem utolsósorban, méltassuk Milos Forman talán legnagyobb húzását: amikor úgy döntött, Peter Shaffer felel majd a film forgatókönyvéért, az volt a tehetség igazi megnyilvánulása. Az 1977-ben az Equus-szal Oscar-jelölésig jutott író élete legkiemelkedőbb művét alkotta meg és ezúttal haza is vihette az érte járó aranyszobrot, csakúgy, mint maga a direktor.