A Bud Spencer és Terence Hill filmek egyik legjobb és legfélelmetesebb mellékszereplője Szőregen született, majd az 1956-os magyar forradalom idején családjával Angliába disszidált. A sikeres bokszolói karriert befutott Bugner brit, később pedig ausztrál állampolgár is lett.

Nem akármilyen sportolót ismerhettünk meg benne: mindamellett, hogy Muhammad Ali, Joe Fraizer és George Foreman után ő számított a legjobb profi nehézsúlyú bunyósnak; 1998-ban – vagyis 48 évesen és 110 naposan – a legmagasabb korú világbajnok lett. A legnagyobb sztárok társaságát élvezte, így Frank Sinatrával is jóban volt, Tom Jones-t pedig esküvői tanúnak is felkérte. Azért nem mindenkivel volt jóban: Elvis Presley-t és Russel Crowe-t is látványosan küldte el melegebb éghajlatra: előbbit azért, mert egy 1973-as címmérkőzésen egyértelműen Muhammad Ali mellett tette le a voksát (a bokszoló az „Királytól” ajándékba kapott köntösben vonult fel a színpadra, Bugner viszont hiába kért magának is egyet, a pofonokon kívül nem kapott semmit), az Oscar-díjas színész pedig azzal vívta ki a haragját, hogy a 2005-ös A remény bajnoka című filmben nem tudta követni Joe bácsi tanácsait, így az végletekig lehordta őt (mint egy jó edző) – gyorsan ki is rakták a stábból.

A második címmérkőzése Muhammad Ali ellen, Kuala Lumpurban, 1975-ben:

Filmes karrierje

1978 körül ismerte meg Bud Spencert, aki nagyon hamar összebarátkoztak és le is forgatták az első közös filmjüket, az Akit Buldózernek hívtak című produkciót. A készítők annyira jónak találták benne, hogy szinte azonnal két új mozi forgatókönyvével is megkörnyékezték: így született meg 1979-ben a Seriff az égből, majd az Én a vízilovakkal vagyok, ahol végre Terence Hill is bejött a képbe.

Utóbbit követte egy kifejezetten jól sikerült western, az Aranyeső Yuccában, amiről olvashatnak a Retro Magazin hasábjain is. Sajnos ezzel a négy filmmel a közös szereplések sora véget is ért, Bugner azonban továbbra is kapott meghívásokat. Bár úgy volt, hogy ő lesz majd Sylvester Stallone ellenfele a Rocky negyedik részében (1985), a megállapodás sajnos elhasalt, így Dolph Lundgren vette át a stafétát. Azért hagytak neki még bunyózási lehetőséget a filmvásznon: még javában tört a bokszolói csúcsok felé, amikor meghívást kapott a Jean-Claude van Damme főszereplésével készült Street Fighter filmbe és természetesen itt is antagonistát kellett alakítania.

A változatosság kedvéért bokszolót játszott a Jules Verne könyve alapján készült Utazás a Föld középpontja felé című produkcióban, ahol olyan sztárokkal dolgozhatott együtt, mint a háromszor Golden Globe-ra jelölt Treat Williams (Hair, A város hercege, Kísértethajó, A vágy villamosa), Jeremy London (Shop-Show, Hetedik mennyország), illetve Tushka Bergen (Mad Max 3, Miért éppen Alaszka?, Barcelona). Volt még néhány mozi és tévés produkció, amiben szerepelt, többségük azonban nem sikerült túl jól (és akkor még finoman fogalmaztunk). Talán trash-kategóriában azért ajánlható a Barracuda 1988-ból, ami tipikus szörnyfilm és ebből adódóan elég szórakoztató. Figyelemre méltó azonban három sikersorozat, amiben felbukkan: A Country Practice és a Pizza talán itthon kevésbé ismert, Az elveszett világ annál inkább.

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

Akivel szemben nem volt esélye,  az természetesen Bud Spencer:

További cikkek

Magnum – Elsült, durrant, betalált

Magnum – Elsült, durrant, betalált

A 80-as évek egyik közönségkedvenc sorozata volt a Tom Selleck főszereplésével készült Magnum P.I., amiben a mindenre elszánt magánnyomozó Higgins, TC és Rick segítségével tárt fel különböző bűneseteket - 162 epizódon keresztül. A Magnum szellemi atyja az a Glen A....

Duck Hunt – A közönségvadász

Duck Hunt – A közönségvadász

Ma már evidenciának tekintjük, hogy a Nintendót Shigeru Miyamoto játéktervező mesterművei, így a Donkey Kong, Popeye, Zelda és persze Super Mario tette naggyá a 80-as években; pedig volt egy olyan szereplője is a sikerszériának, ami a játékmenetet tekintve kilógott...

Duck Hunt – A közönségvadász

Duck Hunt – A közönségvadász

Ma már evidenciának tekintjük, hogy a Nintendót Shigeru Miyamoto játéktervező mesterművei, így a Donkey Kong, Popeye, Zelda és persze Super Mario tette naggyá a 80-as években; pedig volt egy olyan szereplője is a sikerszériának, ami a játékmenetet tekintve kilógott...