40 évvel ezelőtt mutatták be Bud Spencer egyik népszerű spagettiwesternjét, amiben a legendás pofonosztó orvosnak adja ki magát, hogy kimásszon abból a pácból, amibe nem is maga miatt került bele. Az igazán nemzetközi produkció egy Amerikában játszódó olasz-német vígjáték, amit azonban nem Arizonában, hanem Spanyolországban forgattak le és kedvenc főszereplőnk hűséges társa ezúttal Terence Hill helyett a „marokkói Belmondo”, Amidou, aki Franciaországban futott be fényes karriert.
Michele Lupo rendező – aki többször is dolgozott Bud Spencerrel – a szokásos módon élvezhető, jó humorú, és a műfajban mindenképpen átlagon felüli produkcióval rukkolt elő. Persze, nem mint ha csalódnunk kellett volna a Bulldózerben, a Bombajó Bokszolóban, vagy akár a Seriffben, ez a filmje mégis „professzionálisabbnak” tűnik mellettük. A titok részben a stáb összetételében rejlik. A feltűnően szép képi világ Franco Di Giacomo többszörös David di Donatello-jelölt és díjnyertes operatőrnek köszönhető. A kiváló muzsika az Oscar-díjas Ennio Morricone munkáját dícséri. Az okosan megírt, fordulatokkal fűszerezett történet annak a Sergio Donatinak a keze közül került ki, aki megírta a Volt egyszer egy vadnyugatot, az Egy marék dinamitot és a Piszkos alkut.
A színészi gárdáról pedig elég annyit mondani, hogy sok jól ismert arcot vonultat fel: a magyar származású Joe Bugner; a korábban már említett Amidou; a Bud Spencer és Terence Hill filmekből ismert rosszfiúk, Riccardo Pizzuti, Salvatore Basile és Carlo Reali; valamint néhány mellékszereplő a Piedone-filmekből, így például Renato Scarpa és Roberto Dell’Acqua is tiszteletüket teszik. A szakállas öreget, aki a történet szerint 70. születésnapját ünnepli és ennek keretében fesztivált rendez a városban, egy valódi zenész, Piero Trombetta játssza, aki maga tangó muzsikákat írt hajdanán.
Képek a filmből, 1. rész
Rablóból felcser, felcserből pandúr
Buddy (Bud Spencer) és indián társa, Girolamo (Amidou) pitiáner bűnözők, akik elsősorban lopással, csalással, rablással és más emberek kihasználásával biztosítják túlélésüket a vadnyugaton. Utóbbi, a merész, ám meggondolatlan „Sasszem” mindig csak a bajt hozza rájuk: hol egy lovat tulajdonít el, ami miatt börtönbe vetik, hol vélt vagy valós kincseket sejt utazóknál, amikre rögtön szemet is vet. És persze mit tehet barátja, Buddy? Pontosan azt, amit a barátok szoktak: kihúzza a slamasztikából.
Így történik meg, hogy a nagy szakállas testvér egy indián seregnek álcázott szalmabábu hadtest megtévesztő és megfélemlítő erejével éri el Girolamo szabadon engedését (akit épp egy rabszállítóban visznek az ítélőszékhez) és persze a nemsokára következő rablás során is asszisztál többszörösen visszaeső bűnöző cimborájának. Az egyik ilyen alkalom során menekülésre is kényszerülnek, majd lovaikat kényszerűen maguk mögött hagyva, egy poros kisvárosban találják magukat. A megszerzett szajrét azért magukénak tudják (egy nagy bőrtáskát), ami azonban legnagyobb megdöbbenésükre nem pénzt, nem ékszert, aranyat, hanem orvosi műszereket, orvosságot tartalmaz. S amikor a falu nagy öregje (Piero Trombetta) elkapja a grabancukat a fészerben, – mert a régóta fenyegető Colorado nevű banda embereit látja bennük – ez a különös holmi húzza ki őket a csávából: a helybeli ugyanis azt hiszi, mégsem bűnözőket, hanem egy orvost és annak indián asszisztensét tisztelheti bennük.
Buddy kap hát az alkalmon és ha már vélt ellenségből szép kis baráttá tudott válni, úgy dönt, marad a kisvárosban – ami úgyis orvoshiányban szenved. A helyiek természetesen nagy becsben tartják, igazán jó dolga lesz és úgy tűnik, a helyi seriff (Joe Bugner) is örül azt érkezésének. Természetesen a gyógyítás mellett egyéb teendője is akad: kénytelen beszállni abba az ádáz küzdelembe, ami a félelemben élő lakosok és a hírhedt Colorado-banda között zajlik, s amiben a főrendőr – segítség híján – fegyveresként eddig egyedül volt kénytelen állni a sarat.
Képek a filmből, 2. rész
Egy nehéz korszak könnyed lezárása
Kijelenthető, hogy az 1980-as évek a spagettiwestern alkonyát jelentették és az Aranyeső Yuccában alkotói is érezték ezt, így nem vártak túl sokat a produkciótól. A film ehhez képest nemcsak minőségi munka, de meglepően jó fogadtatásban is részesült – nyilván elsősorban a német és magyar közönség és kritika részéről (nálunk sajnos csak 1985-ben kezdték el vetíteni). Külön érdekesség, hogy Michele Lupo rendező ezzel mozival nyerte el a legjobb rendezőnek járó arany griff-szobrot a Giffoni-n, világ egyik legismertebb gyerekfilm-fesztiválján. A szakmai zsűri ugyanis úgy ítélte meg, hogy ez egy családbarát, vérmentes, minőségi western, ami kiváló szórakozást nyújt kicsiknek és nagyoknak. Nem tévedtek.
A fentebb röviden összefoglalt sztori természetesen csupán egy spoilermentes változat. Ez pedig úgy jön ide, hogy az Aranyeső Yuccában erénye nem csupán a valódi erőszakot takaréklángon futtató, mégis izgalmas vadnyugati történet klasszis kivitelezése, hanem a fordulatok, a váratlan megoldások bemutatása is. Tulajdonképpen ezek teszik örökzölddé a művet. Hiszen nem csupán Bud Spencer személye garantálja a szórakozást, hanem az is, hogy még a westerneket unalmasnak, klisésnek, kiszámíthatónak tituláló közönség nagy része is elégedetten csettint, amikor egy-egy szereplőről kiderül: talán nem pontosan olyan, mint amilyennek mutatja magát. Természetesen Agatha Christie-szintű megoldásokra senki ne számítson; ám komikumra, gegre, szerethető karakterekre és emlékezetes jelenetekre annál inkább.
Aranyeső Yuccában
Occhio Alla Penna, spagettiwestern, vígjáték, 1981
Hagyjátok már enni azt a szegény embert!
+ Kifejezetten szép képi megoldások
+ Szerethető, könnyed humor
– Az orvosos jelenetekből lehetett volna több
– Kevés, de néha túl hosszú bunyók
- Látványosság
- Zene / Hang
- Érdekesség
- Élmény
- Szavatosság
Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!
Úriemberek étkezése, avagy az egyik legismertebb jelenet a filmből:
További cikkek
Magnum – Elsült, durrant, betalált
A 80-as évek egyik közönségkedvenc sorozata volt a Tom Selleck főszereplésével készült Magnum P.I., amiben a mindenre elszánt magánnyomozó Higgins, TC és Rick segítségével tárt fel különböző bűneseteket - 162 epizódon keresztül. A Magnum szellemi atyja az a Glen A....
Exhumed – A múmia áldásos átka
A 90-es évek közepén rengeteg ígéretes FPS debütált a piacon és annak ellenére, hogy a Doom (1993) és a Quake (1996) továbbra uralta a népszerűségi listát, néhány alternatív megoldással egészen szépen lehetett érvényesülni mellettük. Ennek ékes példája az Exhumed, ami...
Magnum – Elsült, durrant, betalált
A 80-as évek egyik közönségkedvenc sorozata volt a Tom Selleck főszereplésével készült Magnum P.I., amiben a mindenre elszánt magánnyomozó Higgins, TC és Rick segítségével tárt fel különböző bűneseteket - 162 epizódon keresztül. A Magnum szellemi atyja az a Glen A....