A brit és amerikai bemutatókhoz képest egy hónapos csúszással ugyan, de végre megérkezett J.R.R. Tolkien világhírű novellája alapján készült A Gyűrűk Ura: A gyűrű szövetsége a hazai mozikba is. Peter Jackson monumentális alkotása valósággal felforgatta a fantasy kalandfilmek világát. Azelőtt soha ekkora költségvetésű és horderejű filmet nem mertek bevállalni a stúdiók. Ma már persze tudjuk: jócskán megérte.

Ki gondolta volna, hogy már majdnem 20 esztendő telt el azóta, hogy Zsákos Frodó (Elijah Wood) zsebében az Egy Gyűrűvel indult el hosszú, veszélyekkel teli útjára Mordor felé? A 13 Oscar-jelölésből végül négy aranyszobrot elnyert produkció ekkor még „csak” bevezette a nézőket az Új-Zélandon felvett, CGI-vel jócskán felturbózott látványorgiába, hiszen a filmet két további rész tette teljessé. A filmtörténeti szempontból máig egyik legjelentősebb darab elkészítését évtizedekkel korábban többször is tervezték megfilmesíteni (maga Stanley Kubrick, John Boorman, sőt, a Beatles együttes tagjai is!), azonban a történet hosszúsága a forgatókönyvírók kedvét szegték a feldolgozástól. Mindaddig, amíg Peter Jackson és a New Line Cinema vezetői úgy nem határoztak: belevágnak a kalandba és nem próbálják meg egyetlen moziba belesűríteni a sztorit. Nemcsak a megegyezés volt azonban embert próbáló (nyilván, az anyagi szempontok miatt húzódott el elsősorban a dolog), de az sem volt egyszerű feladat, hogyan fognak össze egy óriás-stábot, rengeteg rátermett színésszel és technikussal úgy, hogy a projekt majd’ másfél évet vesz igénybe.

Ma már tudjuk, hogy a casting és a szervezés is kiváló lett, ráadásul az akkor már ismert arcok mellett (Ian McKellen, Sean Bean, John Rhys-Davies, Christopher Lee, Hugo Weaving, Cate Blanchett) lehetőséget kaptak olyan tehetségek, mint a fent említett Elijah Wood, Orlando Bloom, Liv Tyler, Sean Astin, Viggo Mortensen és még sokan mások. Mégis, a világhírnév megszerzése mellett talán az egyik legnagyobb nyertes Howard Shore lett, aki nemcsak első Oscar-díját gyűjthette be, de innentől kezdve fellépett az elmúlt évtizedek legmeghatározóbb filmzeneszerzői közé is.

Aki ma benevez a Gyűrűk Ura-trilógiára, annak érdemes próbát tennie a még az eredetinél is hosszabb rendezői változattal, de számolnia kell azzal, hogy szó szerint egész estés csodában lesz része (hideg élelem, takaró, kávé javallott). A többiek pedig akár álomra is hajthatják fejüket egy kis relaxációs Gyűrűk Ura-zenével:

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

További cikkek

Planet Funk – Táncos, sportos, slágeres

Planet Funk – Táncos, sportos, slágeres

Három ismérve is van az olasz gyökerű, de a brit elektronikus zenei hullámot követő formációnak, a 2000-es évek egyik nem kiemelt, de kifejezetten kellemes meglepetésének. A Planet Funk remek stílusötvözetek okos felhasználásával szert tudott tenni egy-két slágerre, ezzel biztosítva helyét a korabeli diszkókban és a popzenei tabellán is. Másrészt nagy sportklubok szurkolóinak a szívébe is belopta magát, akik évtizedekre biztosítják hírnevét.

Hívd a rádiót! – A szavak súlya

Hívd a rádiót! – A szavak súlya

A háromszoros Oscar-díjas Oliver Stone merész vállalkozásba fogott, amikor úgy döntött, megfilmesíti Stephen Singular valós történeten alapuló novelláját. Az amerikai író általában a fundamentalizmus és pszichózis okozta erőszak témáit járja körül és habár még mindig...

Magnum – Elsült, durrant, betalált

Magnum – Elsült, durrant, betalált

A 80-as évek egyik közönségkedvenc sorozata volt a Tom Selleck főszereplésével készült Magnum P.I., amiben a mindenre elszánt magánnyomozó Higgins, TC és Rick segítségével tárt fel különböző bűneseteket - 162 epizódon keresztül. A Magnum szellemi atyja az a Glen A....