1995-ben jelent meg az egyik legvagányabb és legsikeresebb – egyértelműen kult-kategóriás – point-and-click videójáték, a LucasArts jóvoltából. A heavy metal zenékkel felspannolt, rosszfiús, mad max-es, bunyókkal teli kaland a maga rajzfilmszerű megoldásával, sztár színészek szinkronjával és nagyon is kompakt sztorijával olyan felejthetetlen élményt adott, hogy néhány évvel ezelőtt még egy remasterelést is megélt: így ma is bárki számára újra-játszható – persze, felújított változatban.

A point-and-click típusú kalandjátékok virágzása a 90-es évekre tehető és az az igazság, hogy ha a 3D gyorsítókártyák és az ugrálós-mászkálós akciójátékok nem szorítják ki őket (pl. Tomb Raider és öröksége), akkor a fejlődésük talán meg sem torpan. Mert bizony – még mindig – van bennük spiritusz: egyrészt elég jó sztorikat lehet köréjük építeni, másrészt kellően bonyolulttá és izgalmassá tudják tenni őket, mindezek eredője pedig a film-élmény hatás: azt az érzetet kelthetik bennünk, játékosokban, hogy egy interaktív moziban ülünk és a cselekmény kimenete tőlünk függ, a színészek pedig azt játsszák el, amit mi akarunk.

Képek a játékból, 1. rész

Teljes gázt!

A Full Throttle remekül hozza ezt a hangulatot, vagyis már az elejétől fogva valósággal beszippant minket a nem is olyan szelíd motorosok világába. Van egy kis Mad Max érzetünk is, amikor a közeli jövőben, az arizonai sivataghoz hasonló környezetben játszódó történet kellős közepébe csöppenünk bele. Egy Ben nevű fickó (hangja: Roy Conrad – Casino, Patch Adams, A rajongó) motorosbandájával, a Polecats-szel a 9-es országúton robog, amikor beér egy vele egy irányban haladó limuzint. Kiderül, hogy a luxusverda egyik utasa nem más, mint maga Malcolm Corley (hangja: Hamilton Camp – Dr. Dolittle, Dick Tracy, Tűzvonalban), az utolsó motorgyártó cég, a Corley Motors elnöke, akit lenyűgöz a nehézfiúk látványa és úgy dönt, hogy a nyomukba ered – egészen egy kocsmai letérőig -, hogy szóba elegyedhessen velük. Lelkesen ajánlatot tesz ugyanis a száguldó angyaloknak, hogy legyenek a díszkísérete a következő ülésre, jó pénzért (ennek valódi okát nem spoilerezzük). A srácok persze erre büszkeségből nemet mondanak.

Csakhogy jelen van a cég alelnöke, Adrian Ripburger is (hangja nem más, mint Mark Hamill, a Star Wars jedi-lovagja), akinek ördögi terv pattan ki a fejéből: ha már így hozta a szerencse, a bőrszerkós, törvényen kívüli bandát fogja bűnbakként használni saját főnöke elleni merényletéhez. Meg akarja ugyanis kaparintani magának a cég feletti teljhatalmat, mivel úgy gondolja, az öreg csak a fejlődés útjában áll azzal, hogy még mindig a motorokban és nem a mikrobusz-gyártásban (!) hisz. Elcsalja hát Bent egy kis baráti eszmecserére, akivel konfliktusba keveredik a kocsma kijáratánál, miközben bent Corley igazgató és a díszes társaság abban a hitben cseverészik tovább, hogy a két fél épp megállapodni készül. A bandavezér egy kukában végzi eszméletlenül, Ripburger pedig „közli a jó hírt” a többiekkel: Ben előre ment terepszemlézni, de mindenki készüljön a túrára, mert minden rendben zajlott.

Képek a játékból, 2. rész

Indul a buli

Itt kapcsolódunk be a játékba, ahol át is vesszük az irányítást a lassan magához térő, faképnél hagyott bandavezér fölött és első fontos feladatunk az lesz, hogy visszaszerezzük a motorunk elkobozott kulcsát, majd nekivágjunk megkeresni az ármánykodó alelnököt és jól ellátni a baját. Utunkat keresztezi majd még két fontos szereplő: Maureen, a szerelőlány (hangja: Kath Soucie – Zootropolis, Spacejam, Télapu 2), illetve Miranda, a helyi lap fotósa (hangja: Pat Musick – Egérmese, Mr. Peabody és Sherman kalandjai). Ők nemcsak a segítségünkre lesznek, de a történet szerves részeivé is válnak, szóval jó lesz odafigyelni rájuk.

Ütős intró – mint egy igazi filmben:

A játék az nem játék

George Lucas boszorkánykonyhájában természetesen nemcsak híres mozifilmek készültek (Star Wars, Indiana Jones): a kifejezetten videójátékok készítésére specializálódott LucasArts nem kisebb címekkel rukkolt elő, mint a The Secret of Monkey Island, The Dig Day of the Tentacle, Sam & Max Hit the Road és a Grim Fandango – hogy most csak kalandjátékokat említsünk. Ez azért fontos háttérinfó, mert a Full Throttle projekten is erősen érződik, hogy mennyire szinkronban van kora bármely hasonló stílusú filmjével vagy rajzfilmjével. Különösen igaz ez a mesterien megírt forgatókönyvnek, amire a Covid-időszak alatt Duncan Jones rendező (Warcraft, Hold, Forráskód) is felfigyelt és a kényszerszünetben írt is belőle egy mozis szkriptet, hátha kedvet kap majd valamelyik stúdió a játék feldolgozáshoz. Mi persze már tudjuk, hogy ehhez több mint elég kipróbálni ezt a csodát. Mert aki felpattan arra a motorra és végigszáguld vele a sivatagon, hogy kibogozza a nem is annyira egyszerű történet szálait, egy felejthetetlen film részese lesz. Különben is, Ben megmondta: „Amikor úton vagyok, elpusztíthatatlan vagyok … Senki sem állíthat meg.”.

Full Throttle

LucasArts, point-and-click kalandjáték, 1995

Aki eddig nem bírta a marcona figurákat, mostantól fogja.

+ A történet rendben van

+ Óriási poénok, beszólások

– Az irányítással néha meggyűlik a bajunk

– Túl sok akció

  • Látványosság
  • Zene / Hang
  • Érdekesség
  • Élmény
  • Szavatosság

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

További cikkek

Planet Funk – Táncos, sportos, slágeres

Planet Funk – Táncos, sportos, slágeres

Három ismérve is van az olasz gyökerű, de a brit elektronikus zenei hullámot követő formációnak, a 2000-es évek egyik nem kiemelt, de kifejezetten kellemes meglepetésének. A Planet Funk remek stílusötvözetek okos felhasználásával szert tudott tenni egy-két slágerre, ezzel biztosítva helyét a korabeli diszkókban és a popzenei tabellán is. Másrészt nagy sportklubok szurkolóinak a szívébe is belopta magát, akik évtizedekre biztosítják hírnevét.

Gyorsabb a halálnál – Bajkeverők párbaja

Gyorsabb a halálnál – Bajkeverők párbaja

1995-ben debütált a mozikban Sam Raimi filmje, a valóságos sztárparádéval felvonuló Gyorsabb a halálnál című, úgynevezett „revizionista” western. Annak ellenére, hogy a három évvel korábbi Nincs bocsánat című Eastwood-rendezéshez hasonlóan itt is cél volt a Vadnyugat romantizálásának derékba törése, illetve a jó és rossz összemosása; azért a főszereplő és a főgonosz jellemét illetően az alkotók nem hagytak kétséget a nézőben, hogy kinek is kell drukkolni.

Magnum – Elsült, durrant, betalált

Magnum – Elsült, durrant, betalált

A 80-as évek egyik közönségkedvenc sorozata volt a Tom Selleck főszereplésével készült Magnum P.I., amiben a mindenre elszánt magánnyomozó Higgins, TC és Rick segítségével tárt fel különböző bűneseteket - 162 epizódon keresztül. A Magnum szellemi atyja az a Glen A....