A német autóversenyző összesen 19 évadot töltött a „száguldó cirkuszban” és hétszeres világbajnokként kiérdemelte, hogy minden idők egyik legeredményesebb pilótájának tekintsük.
1991. augusztus 25. nagy nap volt Michael Schumacher életében. Ekkor rajtolt el a Formula–1 belga nagydíj, a világbajnokság tizenegyedik futama, melyet Spa-Francorchampsban tartottak meg. Az ekkor még Eddie Jordan (Jordan-Ford) csapatához tartozó német tehetség egészen érdekes körülmények között jutott lehetőséghez. A vezető pilóta, Bertrand Gachot ugyanis nem tudott elindulni a futamon, tekintettel arra, hogy a verseny előtt támadt egy kis afférja: gázspray-vel lefújt egy brit taxisofőrt, így emiatt egy időre hűvösre került …
Az időmérő edzés élén az akkori nagy sztár, Ayrton Senna végzett Prost, Mansell és Berger előtt, de az igazi meglepést az újonc Schumacher 7. helye jelentette. A rajtnál Schumacher egy helyet előre is lépett, az Eau Rouge kanyar végén azonban kuplunghibával kiállt, így első versenye nem sikerült tökéletesen. (Senna egyébként rajt-cél győzelmet aratott.)
Michael Schumacher bemutatkozik a Formula-1-ben:
Még ugyanebben az idényben, Schumacher öt versenyen vett részt a Benetton-Ford színeiben. Csapattársa, a háromszoros világbajnok, Nelson Piquet volt, aki öt közös időmérő edzésükből mindössze egyszer tudta megverni az újoncot. Michael egyszer az ötödik, kétszer a hatodik helyen végzett, kétszer pedig kiesett. Ekkor azonban már lehetett érezni: olyan különleges tehetség debütált a Formula-1-ben, aki biztosan meghatározó pilótája lesz a „száguldó cirkusznak”. A többi már történelem…
Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!
További cikkek
Planet Funk – Táncos, sportos, slágeres
Három ismérve is van az olasz gyökerű, de a brit elektronikus zenei hullámot követő formációnak, a 2000-es évek egyik nem kiemelt, de kifejezetten kellemes meglepetésének. A Planet Funk remek stílusötvözetek okos felhasználásával szert tudott tenni egy-két slágerre, ezzel biztosítva helyét a korabeli diszkókban és a popzenei tabellán is. Másrészt nagy sportklubok szurkolóinak a szívébe is belopta magát, akik évtizedekre biztosítják hírnevét.
Jean-Michel Jarre: Oxygène – Csak úgy kapkodtuk a levegőt
Az ikonikus francia elektronikus zeneszerző harmadik stúdióalbuma lassan fél évszázada ejti ámulatba a közönséget. Az 1976-ban kiadott Oxygène-t úgy írták le, mint a „a hetvenes évek szintetizátor-forradalmának vezetőjét” – és talán nem is túloztak.
Gyorsabb a halálnál – Bajkeverők párbaja
1995-ben debütált a mozikban Sam Raimi filmje, a valóságos sztárparádéval felvonuló Gyorsabb a halálnál című, úgynevezett „revizionista” western. Annak ellenére, hogy a három évvel korábbi Nincs bocsánat című Eastwood-rendezéshez hasonlóan itt is cél volt a Vadnyugat romantizálásának derékba törése, illetve a jó és rossz összemosása; azért a főszereplő és a főgonosz jellemét illetően az alkotók nem hagytak kétséget a nézőben, hogy kinek is kell drukkolni.