A 20. század egyik legnagyobb hatású természettudósa, Jacques-Yves Cousteau francia tengerkutató, író, felfedező és háromszoros Oscar-díjas filmkészítő. Ismeretterjesztő munkásságával és találmányaival nemcsak a búvárkodás népszerűsítését, de a régészet és a természetvédelem ügyét is szolgálta.
A sokak által egyszerűen „Cousteau kapitány” néven ismert legenda egy Bordeaux melletti faluban, Saint-André-de-Cubzacban született és tízéves korától három évig az Egyesült Államokban élt. Itt ismerkedett meg a búvárkodás rejtelmeivel, majd fiatal felnőttként jelentkezett a Francia Tengerészeti Akadémiára. Pilótának készült, de 1935-ben egy súlyos autóbaleset következtében le kellett mondania légi terveiről – így maradt a haditengerészet, mint opció.
Cousteau, a feltaláló
Toulonban – ahol eleinte hadihajón szolgált – megszervezte a tengerészet víz alatti tanulmányokkal foglalkozó kutatócsoportját. Itt már jócskán kamatoztatta tehetségét azzal, hogy segített tökéletesíteni az ott használt búvárszemüvegeket, illetve a sűrített levegővel működő könnyűbúvár-légzőkészülék (Aqua-Lung) kifejlesztését. Utóbbival 60 méter mélyre sikerült lemerülnie, amivel rekordot állított fel.
Jóval később, az 1950-es években egy „merülő csészealjat” fejlesztett ki Jean Mollard fejlesztőmérnökkel közösen. Ez volt az SP-350 Denise, az első víz alatti jármű, amelyet kifejezetten tudományos kutatás céljára létesítettek. A berendezés négy-öt óra tartózkodást tett lehetővé és eleinte 350 méter mélyre lehetett vele merülni, majd 1965-ben a technológiát továbbfejlesztették és egészen 500 méterig sikerült lejutniuk az SP-500 segítségével.
Cousteau, a régész
Miután a haditengerészetnél leszerelt, Cousteau kapitány tovább folytatta a tudományos munkát és hozzájutott egy korábbi aknaszedő hajóhoz, amit csakhamar átalakított oceanográfiai kutatóhajóvá. Ez volt a híres Calypso. 1948-ban Tunézia partjainál csapatával felfedezett egy római hajóroncsot, amelyet a világon elsőként filmen is dokumentált, majd Marseille közelében egy ókori görög borszállító hajó maradványait is megtalálta, 41 méter mélyen. A hetvenes években feltárta az 1669-ben Kréta közelében elsüllyedt 58 ágyús La Thérese sorhajót, továbbá az első világháborúban a Kükládok partjainál elsüllyedt Britannic óceánjárót is (ez volt a Titanic „testvérhajója”).
Cousteau, az ismeretterjesztő
Cousteau kapitány kutatásairól több mint 50 könyvet írt és több mint 120 filmet forgatott, és felvételei úttörőnek számítottak a dokumentarista műfajon belül is. Népszerűsége óriási volt (még francia köztársasági elnöknek is felkérték, amit visszautasított), tömegeket vonzott a mozikba, milliókat ültetett a tévékészülékek elé az egész világon.
Az oly sokat szolgált Calypso:
Nem pusztán a tengerek élővilágát, de minden azokhoz kapcsolódó jelenséget, így fizikai és kémiai jelenségeket, a vizek erőforrásaiból élő embereket, a búvárok által használt modern eszközöket és segítségükkel elérhető kincseket is elénk tárta. Néha pedig egészen meghökkentő módon fedett fel titkokat – például a dinamittal való halászat gyakorlatáról, a koralltelepek lefejtéséről, vagy a teknősháton utazásról, sőt, egy ámbráscet kvázi levadászásáról és cápákkal való feletetéséről is –, amelyek ma már igencsak provokatívak: célja velük azonban mindig a természetvédelemi szempontok fontosságának hangsúlyozása és az ismeretterjesztés volt.
Cousteau, a tanító
A csend világa (1953) című könyvében elsőként írta le a delfinek ultrahangos tájékozódási képességét. Cousteau kapitány további ismeretterjesztő érdeme, hogy ő volt az, aki fontosnak tartotta bemutatni a nagyközönség számára a keszonbetegséget, a búvárokra leselkedő egyik nagy veszélyt, illetve annak kezelését (a dekompressziós kamra működését). Ezekkel és számos más felfedezésével nemcsak bővítette tudástárunkat, de ezen ismeretek ma már közoktatásunk tananyagainak is szerves részét képezi.
A csend világa című film, ami 1956-ban elhozta a Cannes-i Arany Pálmát, és dokumentumfilm kategóriában Oscar-díjat is nyert:
Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!
További cikkek
Planet Funk – Táncos, sportos, slágeres
Három ismérve is van az olasz gyökerű, de a brit elektronikus zenei hullámot követő formációnak, a 2000-es évek egyik nem kiemelt, de kifejezetten kellemes meglepetésének. A Planet Funk remek stílusötvözetek okos felhasználásával szert tudott tenni egy-két slágerre, ezzel biztosítva helyét a korabeli diszkókban és a popzenei tabellán is. Másrészt nagy sportklubok szurkolóinak a szívébe is belopta magát, akik évtizedekre biztosítják hírnevét.
Gyorsabb a halálnál – Bajkeverők párbaja
1995-ben debütált a mozikban Sam Raimi filmje, a valóságos sztárparádéval felvonuló Gyorsabb a halálnál című, úgynevezett „revizionista” western. Annak ellenére, hogy a három évvel korábbi Nincs bocsánat című Eastwood-rendezéshez hasonlóan itt is cél volt a Vadnyugat romantizálásának derékba törése, illetve a jó és rossz összemosása; azért a főszereplő és a főgonosz jellemét illetően az alkotók nem hagytak kétséget a nézőben, hogy kinek is kell drukkolni.
30 évvel ezelőtt debütált a Formula-1-ben Michael Schumacher
A német autóversenyző összesen 19 évadot töltött a „száguldó cirkuszban” és hétszeres világbajnokként kiérdemelte, hogy minden idők egyik legeredményesebb pilótájának tekintsük. 1991. augusztus 25. nagy nap volt Michael Schumacher életében. Ekkor rajtolt el a...