Több mint 40 évvel ezelőttre nyúlik vissza a Walkman története, amit a japán gyártóóriás Sony műhelyében fejlesztettek, majd sikeres, 1979-es debütálását követően az 1980-as és 1990-es évek egyik legfontosabb popkulturális szimbólumává is vált.

Szinte hihetetlen, de a Sony csak 2010-ben szüntette be a kazetta-alapú, hordozható lejátszó gyártását; az eladásszámláló pedig mintegy 200 millió darabnál állt meg (és akkor a nem sokkal később versenybe szállt konkurensek mennyiségeit még nem vettük figyelembe!). Tette mindezt úgy, hogy a CD-lejátszásra alkalmas Discman már 5 évvel az indulását követően piacra került, vagyis a két termék nagyjából két évtizeden keresztül haladt fej-fej mellett anélkül, hogy egyiküket le kellett volna léptetni.

Korabeli Walkman reklámok (jobbra látható a WM-20, ami 1983-ban a világ legkisebb ilyen készüléke volt): 

Történelmi távlatból nézve azt látjuk, hogy a Sony csupán két dologgal nem kalkulált – az egyébként helyes stratégiai döntések mellett -, amikor a zenei piac technikai innovátorává avanzsált: egyrészt óriási meglepetés volt az 1992-ben debütáló MiniDisc bukása, miközben egyértelműen ezt szánták harmadik generációs hordozónak és lett is volna benne fantázia. Másrészt jött az ezredforduló, és az Apple-vezette digitális forradalmi újhullám az iPod (2001) megjelenésével.

A Walkman történetének “idősíkja” (a MiniDisc és mp3-lejátszók említése nélkül):

Bár a fémházas kék-ezüst Walkman TPS-L2 (lásd: a fenti borítóképen) volt a világ első olcsónak számító személyes sztereó készüléke, ez a prototípus természetesen már egy kiforrottnak számító darab. A Sony lényegében a Második Világháború után elterjedt tranzisztoros rádió és a Philips-hez köthető Compact Cassette kombinálásával kísérletezett az 1970-es években. Ekkor született meg a Pressman (mono kazettás magnó és hangrögzítő), majd ennek „örököse” lett a kifejezetten szórakoztatási célú, fejhallgató-csatlakozóval ellátott, külső hangszóró nélküli Walkman.

A WM-2, a második generációs Sony Walkman. Kisebb, ergonomikusabb (1981):

Érdekesség, hogy a Walkman az Egyesült Államokban eredetileg “Sound-About”, az Egyesült Királyságban pedig “Stowaway” néven került bevezetésre, de az új, szerzői jogvédett nevek kitalálása minden országban, ahol forgalmazták, költségesnek bizonyult; a Sony így végül a “Walkman” mellett döntött. A készülék először természetesen Japánban jelent meg, és egészen hihetetlen sikert aratott: bár a Sony előrejelzése szerint havonta csak körülbelül 5.000 darabot adtak volna el belőle, már az első két hónapban több mint 50.000 példány talált gazdára!

A Walkman-kultusz a filmművészetben is teret hódított. A Vissza a jövőbe trilógia egyik ikonikus eleme (Aiwa HS-P07, 1985-ből):

Egyébként nem a Sony volt az első vállalat, amelyik bevezette a hordozható audioeszközöket: a korábban már említett tranzisztoros rádió, a Regency TR-1 1954-ben debütált, a Walkman azonban olyan két apróságnak tűnő, ám annál lényegesebbnek bizonyuló kombinációjával, mint a két AA elemmel való működés, illetve a jack csatlakozó beépítése egyszerűen ideális termékké tette a terméket fogyasztók milliói számára. Kompakt, könnyű és hordozható, s legfőképp sztereó készüléket kaptak azok, akik a TPS-L2-t, vagy annak bármely utódját választották az 1980-as években.

Korabeli Walkman reklámok (jobbra látható a WM-F73 vízálló készülék, amit egyébként Julia Roberts is használt a Micsoda nő! (1990) című filmben): 

A Sony példáját követő márkáknak is köszönhetően – mint az Aiwa, a Panasonic és a Toshiba -, a Walkman népszerűsége hozzájárult ahhoz, hogy 1983-ban a Compact Cassette szabvány először előzte meg a bakelitlemezeket. 1986-ra a “Walkman” szó bekerült az Oxford English Dictionary-be. Megjelenése egybeesett az aerobic-őrület születésével, és milliók használták a hordozható készüléket, hogy szórakoztatóbbá tegyék edzéseiket. 1987 és 1997 között – a Walkman népszerűségének csúcsán – 30%-kal nőtt azoknak az embereknek a száma, akik azt állították, hogy edzés céljából sétálnak.

Magyarországon az 1990-es években nagyon népszerű WM-EX102:

A Sony folytatta a téma variációinak bevezetését, és olyan újításokat adott a későbbi modellekhez, mint az AM/FM vevőkészülékek, a basszuserősítés és az automatikus visszatekerés. Még napenergiával működő Walkmant, vízálló Sport Walkmant, sőt két kazettás meghajtóval rendelkező készülékeket is készített!

A Compact Cassette – mint minden szabvány és technológia – azért előbb-utóbb kifáradt. A kompaktlemez (CD) 1982-es bevezetése lényegében már előrevetítette a lassú elmúlást; igaz, a Walkman maga sokáig talpon tudott maradni a nagy digitális küzdelemben, ami az innováció sikerességét és a kultusz megtartó erejét egyaránt igazolta.

Egy Walkman televíziós reklám az 1980-as évekből:

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

További cikkek

A filmzene titánja – John Williams

A filmzene titánja – John Williams

90 éves lett John Williams, a világ máig leghíresebb amerikai zeneszerzője. Az élő legenda hét évtizedes (!) pályafutása során a filmtörténelem legnépszerűbb, legismertebb és a kritikusok által legelismertebb zenéit komponálta. Williams tehetsége mellett igazi...

Duck Hunt – A közönségvadász

Duck Hunt – A közönségvadász

Ma már evidenciának tekintjük, hogy a Nintendót Shigeru Miyamoto játéktervező mesterművei, így a Donkey Kong, Popeye, Zelda és persze Super Mario tette naggyá a 80-as években; pedig volt egy olyan szereplője is a sikerszériának, ami a játékmenetet tekintve kilógott...

40 éves “a pop hercegnője” – Britney Spears

40 éves “a pop hercegnője” – Britney Spears

Szinte hihetetlen, de 40. születésnapját ünnepli Britney Spears amerikai énekesnő, dalszerző és táncos, akinek nevéhez elsősorban a tinipop újjáélesztésének hatása fűződik az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején. Nem véletlenül nevezik "a pop hercegnőjének"....