Gyümölcsfalva lakói – Édes pofák

A Gyümölcsfalva lakói animációs sorozatot 1990 szeptemberében mutatták be Spanyolországban, majd különböző csatornák sugározták Európában, Dél-Amerikában és az Egyesült Államokban (sőt, ma is vetítik az új, 3D-s változattal együtt). A 91 epizódot is megélt produkció közönségsikerét az ötlet és a történet, szakmai elismerését a technikai leleményesség hozta meg.

Talán kevesen tudják, de ez volt az első olyan rajzfilmsorozat a világon, amelyet digitalizáltak, majd 8 bites színezéssel színeztek. A projekt során a spanyol D’Ocon Films (később ejtünk róla néhány szót) kidolgozott egy speciális színezőprogramot és a franciaországi Grenoble-i Egyetem diákjainak segítségével létrehozta az egyik első (!) tervező- és festőplatformot. A „D’Oc Animation System” végül egy szabadalom lett, amelyet nemcsak Spanyolországban, de az Egyesült Államokban is használtak, majd kiváló alapot nyújtott későbbi grafikai tervezésekhez, fejlesztésekhez.

Szeretetet termett

Annak ellenére, hogy a hazai nézők között is sokan kritizálták a Gyümölcsfalva lakói technikai kivitelezését (nyilván, nem volt egy Disney-szintű munka, de lássuk be: könnyű hozzászokni a jóhoz), a grafika és a színek minősége annyira lenyűgözte a kor rajzfilmes szakembereit és a különböző televíziós hálózatok vezetőit, hogy az animációs sorozatot végül éppen ennek köszönhetően sikerült viszonylag könnyen és gyorsan eljuttatni a világ minden tájára. Az egyébként tény, hogy túl sok vizuális klisét használ és sajnos nem lehet nem észrevenni, hogy az animációs fázisok is folyton ismétlődnek (csak a figurák mögötti háttér változik). Hadd védjem meg azzal Antoni D’Ocon csapatát, hogy itt nem több száz rajzoló dolgozott több stúdióban, hanem egy kis spanyol cég alkalmazottai a 80-as évek végén; a sztori és mondanivaló pedig olyan korosztálynak készült, akik nem dobták el a kanalat, ha nem full 3D-s CGI-orgiát kaptak az uzsonna mellé.

Almák a körtékkel

A történet egy szigeten játszódik, amin egy óriási vulkán és annak közelében egy falu található. Gyümölcsök, diófélék, zöldségek, hüvelyesek, kaktuszok és egyéb növények közössége él itt. A nagy család békésen él falujában, mígnem a vulkán el nem kezd „gyanúsan viselkedni”, vagyis a kitörés veszélyével fenyegetni. Ekkor dönt úgy Professzor, a banán (Mochilo), Pufi, az ananász (Gazpacho) és Szurka, a kaktusz (Pincho), hogy új lakóhelyet keres a veszélynek kitett csapat számára. Neki is vágnak a nagy kalandnak és ekkor találkoznak Kumbával, a szamai lánnyal.

Aki emlékszik a sorozatra (netán újranézi), látni fogja, hogy üzenete általában a sokszínűség elfogadását irányozza elő. A szereplők különbözőségeik ellenére mindig a társas és baráti kapcsolatokra alapozva oldják meg a problémáikat (nem meglepő módon, sikerül is nekik). Márpedig szükségük is lesz egymásra, mert minden epizódban egy-egy konkrét problémával találják szemben magukat és egyenként nem volnának képesek az akadály legyűrésére. Mindeközben találkozni fognak barátságos és kevésbé barátságos szereplőkkel: így Eper úrral (ő a polgármester); Fehérrépa úrral; Naranccsal; Fődisznóval és Kövér disznóval; Mónussal, a folyton kísérletező majom tudóssal és Gorillával, a csatlósával; valamint Alcachofóval, a gonosz kalóz articsókával is.

Beérett a gyümölcs

A Gyümölcsfalva lakói a fent már említett D’Ocon Films terméke, amelyet maga a producer, Antoni D’Ocon alapított. A világ animációfilmes-szakmájának veterán ikonja 1976-ban alapította a céget és fikciós filmeket kezdett készíteni, egészen a 80-as évek közepéig. Ekkor került kapcsolatba egy bábos csapattal, akikkel egy speciális rövidfilmet készített („El mágico mundo del mágico Bruffi” – csak Spanyolországban ismert, de a szakma számára ez volt a nagy referencia). Az első animációs tévésorozat, amelyért már egészében ő volt felelős, nem váratott sokáig magára. A Los Fruittis, vagyis a Gyümölcsfalva lakói 1990-ben debütált és egészen 91 epizódig vitte, ami igen komoly sikert jelentett.

Egyébként ha nem lenne ismerős a Gaudí-díjas Antoni D’Ocon neve, akkor említsünk meg néhány olyan produkciót, ami neki köszönhetően eljutott a hazai nézőközönséghez is: Fixi és Foxi, a róka testvérpár kalandjai; Szpiru és Fantázió, a két oknyomozó és mókus barátjuk; Rovelló, az örökbefogadott kutya élete; illetve Mumfie, az elefánt varázslatos utazása. Látható, hogy csupa gyerekbarát, képregényként is elérhető termékről van szó, amelyekkel találkozhattunk a Kockástól a Cimborán át a vasárnapi mesedélutánokig mindenféle újságban és műsorban.

Ma is fogyasztható

Mint fent említettem, a Gyümölcsfalva lakói kapott hideget-meleget a hazai felnőtt nézőktől. Ezzel szemben azt gondolom, hogy annak a célnak, amit a készítők kitűztek, ha nem is maradéktalanul, de megfelelt. A történetei egyáltalán nem rosszak és megfelelően változatosak, tele vannak dalokkal, amik a korosztály számára fontosak, ami pedig az animációt illeti: ha ragaszkodunk hozzá, hogy nem egy világrengető mestermunka, attól még a figurák aranyosak, kedvesek, karakterük jól leírható.

Többen felismerték egyébként, hogy Kumba, az elveszett lány az Óz, a nagy varázslóból ismert Dorothy Gale karakterének tudható be, akit a mesevilág fura lényei segítenek abban, hogy visszataláljon szüleihez. Nos, ha ezen a szemüvegen keresztül nézzük, akkor Professzor, a banán a Madárijesztőnek felel meg: ő a legintelligensebb, mindig a logikát használja. Szurka, a kaktusz a Bádogember: a legkedvesebb, hatalmas szíve és óriási leleményessége van. Pufi, az ananász pedig Oroszlán: aki nagyon gyáva, mégis bátor, ha kell. Egy azonban biztos. A Gyümölcsfalva lakói rendkívül könnyen fogyasztható, vidám kis sorozat, ami nagyjából 25 perces epizódonkénti műsoridejével kellemes opció egy-egy családi ebéd előtti vagy utáni szusszanáshoz.

Maradna még a mesék világában? Akkor ezeket a cikkeket ajánljuk:

Marék Veronika – Gyerekkorunk egyik kedvenc mesélője

30 éves a Kacsamesék

Wall-E