2005-ben mutatták be John Carpenter bűnügyi thrillerének remake-jét, olyan sztárok főszereplésével, mint Ethan Hawke, Laurence Fishburne, Gabriel Byrne és Maria Bello. Az 1976-os verzióhoz képest a forgatókönyvet alaposan átírták, ez azonban nemhogy rontott volna, de inkább javított az összképen.

Egy tehetséges, ám akkoriban még kevéssé rutinos francia rendező, Jean-François Richet (Halálos közellenség, Az utolsó emberig, Párizs császára) kapta meg a lehetőséget, hogy megvalósítsa a projektet és sikerült meggyőznie magát az élő legendát, John Carpentert arról, hogy vonják be James DeMonaco forgatókönyvírót is a folyamatba, aki a Nincs alku című thrillerrel már bizonyította, hogy kiváló érzéke van a bűnügyi filmekhez. Ez a nulladik lépés nagyon kellett ahhoz, hogy A 13-as rendőrőrs egy összeszedett, a lényegre (vagyis a központi problémára) koncentráló, igazi akciófilmmé váljon. (A korábbi verzióra sajnos jellemző volt az elaprózottság, ami igen megosztóvá tette, ugyanakkor volt mélysége.)

Casting tekintetében Richet ugyancsak „el volt kényeztetve”: hiszen bár relatív alacsony költségvetéssel dolgozhatott és Mark Wahlberget sem sikerült meggyőzni arról, hogy vállalja el a főszerepet, így is komoly sztárokat tudott felvonultatni. A korábban már említett Ethan Hawke és Laurence Fishburne (akiről nemrég olvashattak itt a 5 Fingers című film kapcsán) mellett ott van még két nagyágyú; Gabriel Byrne és Maria Bello, de fontos mellékszerepekben rögtön ismerős lesz John Leguizamo, Brian Dennehy, Drea de Matteo, a főleg rapperként ismert Ja Rule, valamint Matt Craven is.

Két tűz között

Detroit külvárosában járunk, ahol Jake Roenick őrmester (Ethan Hawke) és kollégái egy, a szilveszteri bulival egybekötött ünnepség keretében arra készülnek, hogy örökre bezárják a város legrégebbi rendőrőrsét és másnap átköltözzenek új helyükre. Az utolsó napon azonban behoznak néhány veszélyes bűnözőt, akiket a hóvihar miatt nem tudnak elszállítani a központi fogdáig.

Köztük van egy hírhedt gengszter, Marion Bishop (Laurence Fishburne) is, akit egy korábbi ügylet során sikerült kézre keríteni. Az éjszaka közeledtével azonban kiderül, hogy nemcsak a rendőrség, de az alvilág számára is problémás figura, ugyanis egy különleges egység tör be a 13-as számú rendőrőrsre, hogy végezzen vele és mint hamar kiderül: nem a kiszabadítását tűzték ki célul.

A váratlan akció teljesen megbénítja a hivatalos szerveket, akik hamar ráeszmélnek: nemhogy felkészületlenek a profi támadókkal szemben, de megúszni sem tudják a rajtaütést, a titokzatos banda ugyanis nem kíván túlélőket hagyni. Nincs más választásuk, a bebörtönzött rabokkal ideiglenes szövetséget kötve kénytelenek megszervezni az rendőrőrs védelmét.

Sötét és hideg

A film nagyjából azt hozza, amit egy Carpenter-sztoritól elvárhatunk. Rideg, erőszakos, furdulatokban gazdag – amelyek nagy része ugyan kitalálható, mégis jó, hogy megvan benne -, és néha csattan egy jó poén, vagy egy olyan meglepetés, amire talán még a legrutinosabb mozi-fanok sem számítanak.

Természetesen ne várjunk el mély drámai összeborulásokat és precíz karakterrajzot – ez Carpenternek amúgy sem az erőssége -, hiányérzetünk azonban így sem nagyon lesz, mivel mindenkiről kiderül, hogy kicsoda és nagyjából mi a motivációja. Richet rendező részéről kifejezetten jó húzás, hogy A 13-as rendőrőrs inkább akciómozi, mint thriller; ugyanakkor a sötétségben és a félhomályban történő mozgás és koreográfia a „carpenteri hangulat” megtartásához elég is.

S ha már itt tartunk. A színészi játék tekintetében senki ne számítson kiemelkedő alakításokra, a sztárgárda mégis elengedhetetlen a megfelelő szintű szórakoztatáshoz: ebben a filmben ugyanis alapvetően nincs annyi, ami igazán kiemelkedő alkotássá tehetné. Megpróbál ugyan bizonyos elemeket „átcsempészni” más akciómozikból, amik fogyaszthatóbbá teszik (mint a Nincs alku, a Die Hard, vagy a Trespass), de ha nem Ethan Hawke-ot vagy Laurence Fishburne-öt látnánk puskákkal hadonászni, akkor bizony nem lenne az egésznek túl nagy hatása.

Csak lazán!

A 13-as rendőrőrs hibáit csak akkor volna érdemes taglalni, ha egyrészt belemennénk a spoileres részletkérdésekbe, másrészt ha nem kezelnénk a helyén az egész történetet. Tény, hogy Carpenter mester a szereplők kidolgozása terén néha fájóan felületes (ebben a filmben a pszichológus karakternél látszik a leglátványosabban), így a hozzá köthető produkciókban nem lehet könnyű fenomenális alakítást nyújtani – de valószínű, hogy általában nem is az Oscar reményében vállalják olyan szívesen a felkérést neves színészek (is). Talán inkább azért, mert szórakoztató lehet már maga a forgatás is.

Ezekben a mozikban ugyanis egy biztos: hogy történni fog valami. Lehet, hogy egyszerű, néha logikailag defektes, de semmiképp sem eseménytelen. És ez igenis érték. A 13-as rendőrőrs e tekintetben a feladatát tökéletesen ellátó, szórakoztató – és még csak komoly koncentrációt sem igénylő alkotás. Ideális azok számára, akik szeretnének egy legalább közepes szintű akciófilmmel lazulni és néha jókat mosolyogni egy-egy mókás, vagy meghökkentő jeleneten. Itt mindenki megkapja a magáét.

A 13-as rendőrőrs

Assault on Precinct 13, bűnügyi thriller, akciófilm, 2005

Néha a kényszerszövetség a megoldás.

+ Nem unalmas

+ Egy-két apró fordulat tényleg váratlan

– Karakterkidolgozás

– Nincsenek kiemelkedő alakítások

  • Látványosság
  • Zene / Hang
  • Érdekesség
  • Élmény
  • Szavatosság

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

További cikkek

A filmzene titánja – John Williams

A filmzene titánja – John Williams

90 éves lett John Williams, a világ máig leghíresebb amerikai zeneszerzője. Az élő legenda hét évtizedes (!) pályafutása során a filmtörténelem legnépszerűbb, legismertebb és a kritikusok által legelismertebb zenéit komponálta. Williams tehetsége mellett igazi...

Exhumed – A múmia áldásos átka

Exhumed – A múmia áldásos átka

A 90-es évek közepén rengeteg ígéretes FPS debütált a piacon és annak ellenére, hogy a Doom (1993) és a Quake (1996) továbbra uralta a népszerűségi listát, néhány alternatív megoldással egészen szépen lehetett érvényesülni mellettük. Ennek ékes példája az Exhumed, ami...

40 éves “a pop hercegnője” – Britney Spears

40 éves “a pop hercegnője” – Britney Spears

Szinte hihetetlen, de 40. születésnapját ünnepli Britney Spears amerikai énekesnő, dalszerző és táncos, akinek nevéhez elsősorban a tinipop újjáélesztésének hatása fűződik az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején. Nem véletlenül nevezik "a pop hercegnőjének"....