Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követő agónia, a lelki vívódás korrajza Lugossy László szomorú, ám annál hiánypótlóbb mozija, ami az 1950-60-as évek romantizáló filmkészítés hagyományaival szakítva, kegyetlenül valósághűen mutatja be a sikertelen ellenállás következményeit az életben maradtak szemszögéből. A dráma nemcsak a hazai kritikusok, de a külföldi közönség elismerését is kivívta: a Berlini Filmfesztiválon Ezüst Medvét nyert; maga a rendezőóriás, Stanley Kubrick pedig egyenesen rajongott érte.

A deheroizáló történelmi tablók sikersorozata – mint új irányzat, ami tulajdonképpen a kísérleti filmek virágkorának kezdetét is jelentette – Magyarországon az 1970-es évekre datálódik. Sára Sándor szintén ’48-as témájú műve, a 80 huszár bátorító és inspiráló hatással volt több rendezőre – így Lugossy Lászlóra is. A Szirmok, virágok, koszorúk nem pusztán memoár: mindamellett, hogy logikailag szorosan követi a valós eseményeket (1849. augusztusi fegyverletétel, majd a gyors megtorlásokat követő ’50-es évek csendes terrorja), a szereplőkre, azok lelki vívódásaira koncentrál. Mindez Ragályi Elemér operatőr mesteri munkájával ötvözve, igazán minőségi mozi a történelmi drámák kedvelőinek.

Képek a filmből, 1. rész

A legnagyobb vereség a széthúzás

Rokonok életét látjuk, akik barátai és ellenségei egymásnak: egyikük ellenálló, másikuk császárpárti. Egyikük feladná végre az értelmetlen ellenállást – amely inkább tűnik gyerekes dacnak, lévén, hogy nem több gyenge, buta kísérletnél; másikuk inkább a halált választaná, ha lenne még hozzá ereje. De már ahhoz sincs. Nincsenek itt már nyertesek, csak vesztesek. Majláth Ferenc huszárfőhadnagy (Cserhalmi György) esküt tett arra, hogy kitart a végsőkig és ha már az is eljő, akkor a „láthatatlan hadsereg” erejében bízik. Hiszen az Ezredes (Őze Lajos, aki ezzel a filmmel búcsúzott a földi léttől) megmondta neki. E zavaros, szinte látomásszerű pillanatok a film első perceire utalnak, ami a csatatérről elmenekült és szétszóródott hadsereg néhány nyomorult ellenállóját, majd néhány snittel később a győztes orosz tisztek örömittas fogadását mutatja, akik meghívják a legyőzötteket egy vacsorára és ahol ünnepélyesen letetetik a kardot a teljes magyar katonai delegációval.

Ebben a megalázó helyzetben fogadja meg Majálth és az Ezredes úr, hogy ők márpedig nem felejtenek és a harc ezzel még nem ért véget. Mi nézők persze tudjuk, hogy igen. Ám ők ketten hinni akarnak. Legalább ők, ha senki más. Lugossy László művében később kiderül, az eszme igencsak ragadós tud lenni. Képes feltüzelni azt is – sőt, azt talán jobban -, aki részt sem vett korábban az eseményekben. Ez is a Szirmok, virágok, koszorúk egyik fontos üzenete.

S a rendező nem hozza könnyű helyzetbe a nézőt: háború legyen, vagy béke? A másik oldal igazsága komoly zavart kelt. Heinrich nagybácsi (Jiří Adamíra) a kezdetektől fogva a császár pártfogója és pártfogoltja – de ő így éli meg a hazafiságot. Mélyen hisz az alku és szövetség szentségében; mégsem hívő, inkább opportunista lélek, aki a Monarchia egységében látja a fényes jövőt. S ott van még Tarnóczy Kornél (Bogusław Linda) és Mariska, Majláth Ferenc szerető felesége (Grażyna Szapołowska), akik csak békét akarnak, semmi mást. Értik és érzik mindkét rokon érveit és szándékait, de nem tudnak választani közöttük. A két részre szakadást, a szembenállást mélyíti az ifjú és lelkes titán, Tarnóczy Miklós (Malcsiner Péter), aki Majláthban a tiszta szívű hőst látja, s már példaképének kell őt féken tartania, hogy megóvja a bitófától.

Képek a filmből, 2. rész

Megéri hát életben maradni?

Miközben a düh és az egyet nem értés feszíti szét belülről a családot, az nem adja meg magát olyan könnyen. Lugossy történetének talán legnagyobb zsenialitása, hogy a harag és a szeretet szinte mindig egyszerre van jelen. Heinrich bácsi akármennyire is elítéli Majláth nézeteit, folyton a megmentésén fáradozik, latba vetve politikai kapcsolatait is. Ferencet, akit a császár pribékjei elfognak és szervezkedéssel, hazaárulással vádolnak – bármit is jelentsen utóbbi a számukra -, még a letartóztatás perceiben is az ifjabb Tarnóczy iránt érzett felelőssége hajtja: büszke ellenállás helyett a fiú bűnjeleit igyekszik eltüntetni (elégeti azokat a lázító szövegeket, amiket Miklós egy mámoros éjjel írt a császár ellen, az Ezredes felbujtása nyomán). Mariska és Kornél pedig fáradhatatlanul kérleli a keményfejű férfiakat, hogy térjenek jobb belátásra, mert ennek tragédia lesz a vége.

Hiába. Majláth képtelen elfogadni a megalkuvást. Elméje hamarosan megborul. Saját felesége sem akarja elhinni, hogy Ferencet tényleg elmegyógyintézetbe kell zárni, mert megbolondult. Azt reméli, csak eljátssza, hogy elkerülhesse a kivégzést. Miklóst felemészti a tehetetlenség és a forradalmi hevület kettőssége. Heinrich bácsi és Kornél lassan elveszítik tekintélyüket az udvarnál azzal, hogy bűnös rokonukat folyton mentegetni próbálják. Mariskán eluralkodik a félelem, majd lassan a lemondás.

Miközben nézzük a filmet, szinte végig ott motoszkál a fejünkben, mi fogja feloldani a szenvedést. Alig több mint 100 perc a mi életünkből, mégis, olyan hosszúnak tűnik. Ilyen az agónia. Lassú, gyógyíthatatlan, eleinte ellenállást, később beletörődést, a vég várását váltja ki az áldozatból. Az ember már nem a dicsőséget, csak a büszkeséget látja maga előtt. Egy célt, ami még pislákol egy darabig, mint az a fáklya az elmegyógyintézet termében. Majláth felismer benne valamit, egy lehetőséget, egy kiutat. Ami végtére, mindenkinek megfelel majd.

Szirmok, virágok, koszorúk

magyar történelmi dráma, 1984

Megalkuvás vagy halál. Vagy mindkettő.

+ Logikus cselekmény, némi misztikummal

+ A korhű környezet segíti a hitelességét

– A rokonsági kapcsolatok tisztázása nem megoldott

– Kissé vontatott

  • Látványosság
  • Zene / Hang
  • Érdekesség
  • Élmény
  • Szavatosság

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

Egy ikonikus jelenet a Szirmok, virágok, koszorúk című filmből:

További cikkek

Magnum – Elsült, durrant, betalált

Magnum – Elsült, durrant, betalált

A 80-as évek egyik közönségkedvenc sorozata volt a Tom Selleck főszereplésével készült Magnum P.I., amiben a mindenre elszánt magánnyomozó Higgins, TC és Rick segítségével tárt fel különböző bűneseteket - 162 epizódon keresztül. A Magnum szellemi atyja az a Glen A....

Exhumed – A múmia áldásos átka

Exhumed – A múmia áldásos átka

A 90-es évek közepén rengeteg ígéretes FPS debütált a piacon és annak ellenére, hogy a Doom (1993) és a Quake (1996) továbbra uralta a népszerűségi listát, néhány alternatív megoldással egészen szépen lehetett érvényesülni mellettük. Ennek ékes példája az Exhumed, ami...

Az utánozhatatlan utánzó – Jim Carrey

Az utánozhatatlan utánzó – Jim Carrey

60 éves Jim Carrey kanadai-amerikai színész, komikus, író és producer. A rendkívül energikus, úgynevezett „slapstick”-előadásairól ismert világsztár 1990-ben vált először ismertté (vagyis olyan humorstílussal, amely túlzó fizikai aktivitással jár és túllépi a normál...