30 évvel ezelőtt mutatták be itthon a világ legjobb gengszerfilmjei között számon tartott Nagymenők című produkciót, Martin Scorsese egyik legismertebb alkotását.

„Hogy érted azt, hogy jópofa?” (Joe Pesci)

Az igaz történet alapján készült mozi olyan nagyágyúkat vonultat fel, mint Ray Liotta, Robert De Niro, Paul Sorvino, Lorraine Bracco és Joe Pesci (utóbbi az aranyszobrot is elnyerte alakításáért) és számos díjra jelölték (7 BAFTA-ra, 5 Golden Globe-ra és 6 Oscarra). S bár a rendező „csak” a Brit Film- és Televíziós Akadémia elismerő aranyálarcát vihette haza – mivel abban az évben Kevin Costner lett a legjobb amerikai rendező -, mégis a Nagymenők lett Martin Scorsese tehetségének és megbízhatóságának védjegye. Innentől kezdve ugyanis egyetlen stúdió számára sem lehetett kérdés, hogy amit „Marty-ra” bíznak, az megtérülő befektetés lesz. Ez a kijelentés bármennyire is meghökkentőnek tűnik, érdemes tudni, hogy bár az 1976-os. potom pénzért leforgatott Taxisofőr óriási meglepetést okozott és kultfilmmé is vált; a hasonló művészi színvonalú Dühöngő bika, pláne A komédia királya korántsem okozott megelégedettséget a mozikasszákat árgus szemekkel figyelő producerek körében.

Képek a filmből, 1. rész

„Sohase köpd be a barátaidat, és mindig tartsd a pofádat.” (Robert De Niro)

A történet Nicholas Pileggi Nagyokos című könyvén alapul és 1955-be repít vissza minket az időben és egy fiatal fiú, Henry Hill narrációjában meséli el nekünk, mennyire lenyűgözte őt az utcán flangáló maffiózók vagánysága, s ekkor döntött úgy, hogy ő is ilyen menő arc lesz, mint ők, ha felnő. A srácot a gengszterek nemsokára befogadják és foglalkoztatni is kezdik, s ő lelkesen, suli helyett is inkább lóti-futi melókat vállal (szülei legnagyobb bánatára). Mindeközben bemutatják őt a húszas évei vége fele járó Jimmynek (Robert De Niro), aki komolyabb munkákat kezd el rábízni az ifjú tehetségre.

Együtt dolgozik Tommy-val (Joe Pesci) és pitiáner ügyletek során le is bukik (illegális cigaretta osztogatás), így nagyon fiatalon bíróság elé citálják; az igazságszolgáltatás azonban éppen azt a hatást érik el, amit a maffiózók szerettek volna: Henry-t „beavatták”. Az immár priusszal büszkélkedő srác egyre mélyebbre süllyed az alvilágban és (1963-ra ugorva) eljön az ideje, hogy komolyabb ügyletekben is részt vehessen.  Egy Paul „Paulie” Cicero (Paul Sorvino) nevű magasrangú maffiózó veszi „szárnyai alá” és többek között pénzszállító autók kirablása jelentik számára a tanulás útját.

Képek a filmből, 2. rész

„Jól célzok. Mindig is jól céloztam. Mi bajotok van?” (Joe Pesci)

Henry hatalmas lépést tesz előre, amikor Tommy és Frenchy (Mike Starr) segítségével egy kikötőbe érkező hajót fosztanak ki. Innentől kezdve a húszas évei elején járó fiatalember ismertté válik, és privilégiumokat is szerez magának az éjszakai életben: szint mindenki ismeri, a bárokban nem kell sorba állnia, mindig nők veszik körül és igazi nagymenőként kezd viselkedni. Ekkor ismerkedik meg a zsidó vallású Karennel (Lorraine Bracco), akit eleinte nyugtalanítanak Henry bűnözői tevékenységei, ám inkább szexinek tartja, mintsem taszítónak ezt az életformát. Hozzá is megy a férfihez, aki a házas lét ellenére lényegében ugyanazt az életformát kívánja követni, mint megismerkedésük kezdetén.

Megint ugrunk az időben, 1970-re, amikor kicsit jobban megismerjük Tommy (Joe Pesci) lelki világát. A mentálisan sérül gengszter sértettségében brutálisan megveri Billy Batts-et (Frank Vincent), a Gambino család bizalmi emberét, aki „érinthetetlennek” számít, ezért a főszereplő triumvirátusnak el kell tüntetnie a holttestet az éjszaka közepén. A lobbanékony maffiózó azonban képtelen leállni. Következő áldozata egy ártatlan fiú, aki „Spider” névre hallgat (Michael Imperioli), és pusztán annyi a „bűne”, hogy elfelejtett italt hozni Tommynak. A feldühödött bűnöző először lábon találja a szerencsétlent, majd az ellátott sérült beszólása után gyakorlatilag szitává lövi a srácot.

Képek a filmből, 3. rész

„Számomra egy gengszter többet jelentett az Egyesült Államok elnökénél.” (Ray Liotta)

Mindeközben kiderül, hogy a házas Henry tiltott viszonyt folytat Janice Rossival (Gina Mastrogiacomo), ám amikor Karen rájön, megfenyegeti a férfit, hogy mindkettőjüket megöli. Paulie, az atyáskodó főgengszter szerint Karen túl sokat tud, így Jimmyvel azt tanácsolja a fiatal társnak, hogy legalább azt a látszatot őrizze meg, hogy szereti feleségét és menjen vissza hozzá.

Telnek a 70-es évek, és a srácok egyre durvább ügyleteket bonyolítanak le, egyre jobban kockáztatják azt, hogy az FBI fókuszába kerüljenek. Floridában Jimmy és Henry megvernek egy férfit, aki a „meggyőzés” hatására adja meg nekik adósságát, azzal viszont nem számolnak, hogy nővére a szövetségi nyomozóknak dolgozik, így Hillt és Conwayt 10, Paulie-t 1 éves börtönbüntetésre ítélik. A sitten azonban nem is olyan rossz, mint gondolnánk, mivel a rács mögött nem ismeretlenek, hanem barátok ülnek egy cellában, egészen luxus körülmények között (lám, a maffia a börtönben is maffia…). Henryt négy év múlva kiengedik, és felesége nagy harcok után, de a szerelemtől nem szabadulván, megvárja őt.

Az újrakezdés természetesen újra bűnözést jelent. A lefele tartó spirálba ezúttal a kábítószerkereskedelem is bekerül és bár a régimódi Paulie ellenkezik, Henry egyenesen fejest ugrik a mélyvízbe, sőt beszervezi Jimmyt és Tommyt is. 1978-ban Tommy, Carbone (Frank Sivero), Frenchy, Joe Buddha (Clem Caserta), Johnny Roastbeef (Johnny Williams), Stack Edwards (Samuel L. Jackson), Morrie (Chuck Low), Jimmy és Henry elkövetik az évszázad egyik legnagyobb buliját, a Lufthansa-rablást. Jimmy, a csapat vezetője viszont hiába figyelmeztet mindenkit, hogy az akciót követően senki ne kezdjen rongyrázásba, mert az feltűnne a rendőrségnek. Tettestársai nem fogadják meg a tanácsát és drága dolgokat vásárolnak, ezért Jimmy elkezd egyenként leszámolni velük. (Itt a dühön túl a nyomok eltüntetése a fő motiváció.)

Képek a filmből, 4. rész

„Egy átlagos kis senki vagyok, most már életem végéig úgy élhetek, mint egy fafej.” (Ray Liotta)

A dolgok számukra még rosszabbra fordulnak, amikor a Gambino család tagjai kelepcébe csalják és kivégzik Tommyt, amiért az korábban megölte Billyt (aki ugye „érinthetetlen” volt). A film utolsó szakaszára, 1980-ra nemcsak Jimmy, de Henry is idegronccsá válik – utóbbi a kokainfogyasztás miatt -, és egyre kevésbé tud koncentrálni a munkára. Retteg a megfigyeléstől, közben olyan emberekre bíz feladatokat, akikre nem kéne. Egy balul sikerült fegyverbiznisz miatt Pittsburgh-be kell utaznia, amikor azonban hazatér, a hatóság lekapcsolja őt (telefon-lehallgatás hathatós segítségével).

A férfi végül szabadul, mivel felesége rá tudja venni saját édesanyját, hogy adja el a házat az óvadékért, de mivel a lefüleléskor le kellett húznia a WC-n 60 ezer dollár értékű kokaint (így elkerülve a teljes lebukást), a Hill családnak semmije sem maradt. Henry összeomlik. A férfi arra is rájön, hogy Jimmyék meg akarják ölni, mert úgy érzik, elárulta őket. Úgy dönt, csatlakozik a tanúvédelmi programba és minden korábbi kollégája ellen vall a bíróságon. Így kerül végleg rács mögé Pauli és Jimmy, Henry pedig végleg leszámol a gengszterélettel.

Mi viszont nem számolunk le ezzel a nagyszerű filmmel: bár az idő vasfoga ezt az alkotást sem kíméli (gondolok itt verekedések és akciók koreográfiájára, a humorra, az egyes színészek játékára, de néhol a képi megoldásokra is), azért még hosszú ideig a “minden idők legmenőbb gengszerfilmjei” között fogjuk számon tartani. Abban ugyan nem vagyok biztos, hogy a mostanában felnövő generáció nem úgy fog rá tekinteni, mint mi a 40-50-60-as évek mozijaira, de tekintettel arra, hogy a 2000-es évek után finoman szólva sem lettünk elkényeztetve minőségi maffiafilmekkel, így ezen alkotások szavatossága, mint a Nagymenők, jelentősen meghosszabbodik.

Nagymenők

Goodfellas, bűnügyi akció, dráma, 1990

Még mindig menő.

+ Átgondolt forgatókönyv

+ Kiváló casting és rendezés

+ Óriási dumák, emlékezetes jelenetek

– Az idő azért koptatja ezt a filmet is

  • Látványosság
  • Zene / Hang
  • Érdekesség
  • Élmény
  • Szavatosság

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

A nagymenők bemutatója:

További cikkek

Magnum – Elsült, durrant, betalált

Magnum – Elsült, durrant, betalált

A 80-as évek egyik közönségkedvenc sorozata volt a Tom Selleck főszereplésével készült Magnum P.I., amiben a mindenre elszánt magánnyomozó Higgins, TC és Rick segítségével tárt fel különböző bűneseteket - 162 epizódon keresztül. A Magnum szellemi atyja az a Glen A....

Exhumed – A múmia áldásos átka

Exhumed – A múmia áldásos átka

A 90-es évek közepén rengeteg ígéretes FPS debütált a piacon és annak ellenére, hogy a Doom (1993) és a Quake (1996) továbbra uralta a népszerűségi listát, néhány alternatív megoldással egészen szépen lehetett érvényesülni mellettük. Ennek ékes példája az Exhumed, ami...

Az utánozhatatlan utánzó – Jim Carrey

Az utánozhatatlan utánzó – Jim Carrey

60 éves Jim Carrey kanadai-amerikai színész, komikus, író és producer. A rendkívül energikus, úgynevezett „slapstick”-előadásairól ismert világsztár 1990-ben vált először ismertté (vagyis olyan humorstílussal, amely túlzó fizikai aktivitással jár és túllépi a normál...