Gyerekkorunk egyik kedvenc családi vígjátéka, a hazai televíziók sokszor ismételt hétvégi vagy ünnepi műsorszáma és persze az „eredeti szinkronnal jobb volt”-kategória jelöltje. Mi mást is kellene még mondanunk róla? Ja, igen: ez az a film, ami miatt a fél világ szerelmes lett Kim Basingerbe.

Richard Benjamin rendezőnek (A pénznyelő, Philadelphiai zsaru) olyan vígjátékot sikerült készítenie, amivel kapcsolatban mindenki másra emlékszik – egy bohókás jelenetre, egy vicces szófordulatra, vagy épp a csodaszép főszereplő performanszára a hálószobában-, a lényeg viszont, hogy nyomot hagyott bennünk. Ugyanakkor, hogy csupán a könnyed szórakoztatás volt-e a cél, vagy ennél többet akart volna mondani a direktor úr, kétséges. Vannak arra utaló jelek, hogy a Marslakó igenis, üzenetet hozott magával. Mesét egy olyan világról, ahol egy tudósnak is lehet bomba nője.

– Ön hisz abban, hogy van élet más bolygókon is?

– Én már abban sem hiszek, hogy itt van élet.

Jon Lovitz

Most akkor álmodom?

Egy csodaszép földönkívüli, Celeste (Kim Basinger – Szigorúan bizalmas, Batman, 8 mérföld) azt a feladatot kapja saját népének legfőbb tanácsától, hogy találjon megoldást saját bolygójuk pusztulásának megakadályozása érdekében. Szerencséjére, Steven Mills (Dan Aykroyd – Szellemirtók, Szerepcsere, Miss Daisy sofőrje) az ábrándozó csillagász épp ekkortájt hajt végre intergalaktikus jelátviteli kísérletet a mindössze 92 fényévnyire található Föld nevű bolygón. Celeste megragadja hát az alkalmat és a jelet követve, csészealjával és hűséges társával, egy női táskájában rejtőző óriás kukaccal csakhamar a tudós közelében landol. Az az elmélete, hogy a Steven által messziről kibocsátott sugár okozhatta saját bolygójának hanyatlását és csak egy újraindított jel szüntetheti meg a felfokozott gravitációt. (Igen, pontosan ilyen komikus zagyvaság maga az alapsztori, senki ne akarjon belelátni tudományt.)

A titokzatos nő rögtön Ron házibulijába téved (ő a csillagász testvére, akit Jon Lovitz zseniális színész játszik – Haláli fegyver, Nászok Ásza, Segítség, felnőttem! Micsoda csapat! és számos vígjáték). Itt természetesen – nem ismerve a földi szokásokat – nemcsak szépségével hívja fel magára a figyelmet, hanem furcsa viselkedésével is. Majd céljához közel kerülve, összemelegedik Stevennel és az éjszakát már együtt is töltik a tudós házában.

A jelenet, ami nemcsak Stevent, hanem sok millió filmrajongót is megőrjített:

Végtelen képtelenség

A kozmikus szerelemre lobbant férfi persze nem is sejti, hogy Celestének már másnap haza kell utaznia, így amikor a nő sietteti őt munkájához való mihamarabbi visszatéréshez. Csakhogy állása már nincs, hiszen az intergalaktikus jeltovábbítás eredménye egy robbanás és az adatok megsemmisülése lett, amit Steven főnöke nem vett jó néven. Azonban a mi csodanőnk és kukac segítője ezt is elintézi, így a pár végül bejut a laborba, hogy megkísérelje újra végrehajtani a műveletet. S, hogy mi történt az Átmulatott éjszaka és a finálé között? Hát persze, hogy egy esküvő… Ebben a mesében ugyanis bármi lehetséges, így megismerkedést követő délután egy teltházas ceremónia, zenekarral, vőféllyel, lagzival és felkészült násznéppel. És persze a lebukás sem marad el: a gyönyörű mostoha egy marslakó, a kukac pedig nemcsak ronda, kegyetlen is. Celeste válaszút elé kerül (menni vagy maradni) és végül természetesen jól dönt.

 

Nézzen képeket a filmből!

Tényleg csak álmodtam

Ebben a vígjátékban a környezet mindaddig valóságosnak tűnik, amíg Celeste, a tökéletes nő meg nem érkezik. Sci-fibe illő ugyanis (a Földön), hogy a vonzalmat nem befolyásolja a külső, a pénz vagy a handabandázás – s az újszerű „rendellenességet” is egy földönkívüli lénynek kell okoznia. Ő az egyetlen, aki még nem ismeri a helyi szokásokat, a normákat, ezért teljesen másképp is viszonyul azokhoz mint a Földlakók. S ez nemcsak abból áll, hogy képes megenni az elnyomott cigarettacsikket, vagy fényes nappal köntösben, pilótasapkával a fején sétálni az utcán. Az ő különlegessége abban áll, hogy bele tud szeretni egy olyan emberbe, akit a felesége halála óta már csak saját lánya értékel. Az már más kérdés, hogy az előbbi vagy az utóbbi ragad meg bennünk, szórakozni vágyó nézőkben.

Marslakó a mostohám

My stepmother is an alien, amerikai vígjáték, 1988

Mindenkinek ajánlható, modern mese arról, hogy a szerelemnek semmi nem szabhat határt.

+ Jópofa, szerethető karakterek

+ A humora akkor is megbocsátható, amikor már fárasztó

– Ponyvaregény szintű történetvezetés

– Van mondanivaló, csak épp senkit nem érdekel

  • Látványosság
  • Zene / Hang
  • Érdekesség
  • Élmény
  • Szavatosság

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

A főszereplők látványos első találkozása

További cikkek

A filmzene titánja – John Williams

A filmzene titánja – John Williams

90 éves lett John Williams, a világ máig leghíresebb amerikai zeneszerzője. Az élő legenda hét évtizedes (!) pályafutása során a filmtörténelem legnépszerűbb, legismertebb és a kritikusok által legelismertebb zenéit komponálta. Williams tehetsége mellett igazi...

Az utánozhatatlan utánzó – Jim Carrey

Az utánozhatatlan utánzó – Jim Carrey

60 éves Jim Carrey kanadai-amerikai színész, komikus, író és producer. A rendkívül energikus, úgynevezett „slapstick”-előadásairól ismert világsztár 1990-ben vált először ismertté (vagyis olyan humorstílussal, amely túlzó fizikai aktivitással jár és túllépi a normál...

Duck Hunt – A közönségvadász

Duck Hunt – A közönségvadász

Ma már evidenciának tekintjük, hogy a Nintendót Shigeru Miyamoto játéktervező mesterművei, így a Donkey Kong, Popeye, Zelda és persze Super Mario tette naggyá a 80-as években; pedig volt egy olyan szereplője is a sikerszériának, ami a játékmenetet tekintve kilógott...