A 90-es évek óta kipróbált és bejáratott sorozat sokadik darabja a LEGO Indiana Jones: The Original Adventures, ami 2008-ban, közvetlenül a Star Wars univerzum kedvező fogadtatását követően és a Batman francise-zal nagyjából egyidőben jött ki. Ekkor már látszott, hogy a világhírű játékgyártó – kihasználva a számítógépes fejlesztésben rejlő potenciált – úgy döntött, megpróbálja meghódítani a virtuális teret is, mert a jövő generáció jelentős részét már itt találja.

Az ötlet minden elképzelést felülmúló sikert hozott: így fordulhat elő, hogy az elmúlt bő negyedszázad minden esztendejében – az építőkockás projekthez hasonlóan – debütál egy-egy húzós darab. S bár a koncepció szinte mit sem változott, éppen ez az állandó minőség a garantált szórakozás biztosítéka. Utóbbi megjegyzésnek abban van jelentősége, hogy a LEGO fejlesztői (Traveller’s Tales néven) szinte örökös ellenállást tanúsítanak a világ számítógépes és konzol szaksajtó sirámaival szemben. A „vád” viszonylag egyszerű: miért nem képesek végre radikálisan változtatni a játékok koncepcióján, az irányításon, a fejtörőkön és miegymáson?

Ha röviden kellene válaszolni, akkor nagyjából azt lehetne mondani, hogy azért, mert úgy jó, ahogy van. Ha kicsit kifejthetjük bővebben is, akkor viszont érdemes néhány nyomós érvet idecitálni és az Indiana Jones példája erre remek alapot szolgáltat.

Játszd újra, Indy!

Ez a videójáték hűen követi az eredeti trilógia történetét, az elejétől a végéig. Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981) (az idén 40. születésnapját ünneplő filmről itt olvashatnak!), az Indiana Jones és a végzet temploma (1984) és az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (1989) családbarát, humorral jelentősen megspékelt formában mind játszhatók, méghozzá úgy, hogy élmény tekintetében szinte semmit nem vesznek el az eredeti művektől. Ez azt jelenti, hogy a LEGO-csapatnak sikerült ezeket a sztorikat transzformálnia egy olyan mesevilágba, ami szinte egyenértékű, mégis más koncepciókon alapuló alkotásnak számít.

Ehhez persze szükség volt egy eszméletlen profin kidolgozott látványvilágra, amitől a nemcsak a kis figurák, de az egész környezet megelevenedik és viszonylag nagy szabadságélményt nyújt a játékos számára. Ez nem jelenti azt, hogy bármiből bármit (kockáról kockára) fel tudunk építeni vagy átalakítani, sőt. A kritikák egy része éppen a korlátozott lehetőségekre, a túlságosan lineáris játékmenetre irányul. Nos, néha tényleg elakad az ember és a kreativitását érzi akadályoztatva azért, mert a továbbjutás általában csak egyféleképpen lehetséges, vagyis nem tudunk a terepen mindent összeszedni – vagy épp szétbontani -, hogy abból tetszőleges eszközt készítve megoldjuk az aktuális fejtörőt. De ez a legtöbb hasonló kalandjátékról ugyanígy elmondható, nem igaz?

Kalandozni márpedig kell!

Az Indiana Jones esetében szerencsére a vértelen, egymás püföléséből álló harcok nem dominálnak annyira, mint a kombinatív, építgetős részek (ellenben a sorozat néhány más darabjával), ami a készítők kreativitását igazolja. Általában hidakat, létrákat, járműveket, kisebb épületeket és egyéb eszközöket kell összerakni ahhoz, hogy továbbjussunk egy-egy lehatárol területről, ami lehet egy erdei tisztás szakadékkal határolva, városfallal elzárt település, vagy akár egy katonai bázis is. A terep eszméletlenül változatos – ahogyan a filmekben – és mindig részesei leszünk azoknak az eseményeknek, amik az eredeti sztoriban is megtörténtek.

Így visszaköszönnek a jó és rossz karakterek, konfliktusok, szerelmi szál és persze Indy stílusos megoldásai is, amik tovább görgetik a az eseményeket. Annak ellenére, hogy humorral és szeretetteljes, gyerekes megoldásokkal pótolják az erőszakot, a LEGO Indiana Jones mindvégig izgalmas játék marad. Ha elkezdtük, nem hagyjuk abba, amíg a végére nem érünk. Meghalni természetesen nem lehet: csupán annyi történik, hogy az általunk vezérelt kis figura szétesik, majd újra „összerakódik” és már folytathatjuk is a küzdelmet. Ez az emberke egyébként aki lehet Indy, vagy bármely filmbéli barátja, attól függően, milyen képesség kihasználása szükségeltetik majd a pálya megoldásához. Összesen 82 (!) játszható karakter van, igaz, nagy részükhöz csak akkor lehet majd hozzáférni, ha legalább egyszer végigmentünk a pályákon és megszereztünk különböző, titkos relikviákat (mert, hogy a pályák tele vannak rejtekhelyekkel).

Klasszis volt, klasszikus maradt

Mint a fentiekből kiderült, a LEGO Indiana Jones egy olyan játék, amit jó szívvel tudok ajánlani bárkinek, korosztálytól függetlenül. Azoknak is örömet tud okozni, akik nincsenek oda az eredeti kalandfilmekért – rajongóknak pedig egyenesen kötelező darab. Grafikailag csúcskategóriás, a humora fenomenális és bár a fejtörők egy része kissé fárasztó, vagy épp túl evidens, hosszú időre biztosan nem akasztják meg a játékmenetet. A zenei betétek természetesen az eredeti John Williams-nóták részleteire hajaznak, David Whittaker komponista jóvoltából, aki remek munkát végzett.

A LEGO Indiana Jones-t volt szerencsém három, teljesen különböző platformon is kipróbálni (Playstation 2, Nintendo DS, PC) és bátran mondhatom, hogy mindegyiken remekül ment. Tény, hogy az irányítás igényel némi türelmet és egyes kameraállások valóban nem könnyítik a játékmenetet, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás, nem több. Félre hát a kétségekkel, mert a kalandok már várnak!

LEGO Indiana Jones: The Original Adventures

akció, kaland, platform videójáték, Traveller’s Tales, LucasArts, 2008

Ehhez a kalandhoz senki sem kocka.

+ Korfüggetlen szórakoztatás

+ Vicces, mégsem teszi tönkre az Indy francise-t

– A rejtett kincsek és karakterek nehezen hozzáférhetők

– A pályák és a lehetőségek szűkre szabottak

  • Látványosság
  • Zene / Hang
  • Érdekesség
  • Élmény
  • Szavatosság

A LEGO Indiana Jones végigjátszása:

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

További cikkek

Gyorsabb a halálnál – Bajkeverők párbaja

Gyorsabb a halálnál – Bajkeverők párbaja

1995-ben debütált a mozikban Sam Raimi filmje, a valóságos sztárparádéval felvonuló Gyorsabb a halálnál című, úgynevezett „revizionista” western. Annak ellenére, hogy a három évvel korábbi Nincs bocsánat című Eastwood-rendezéshez hasonlóan itt is cél volt a Vadnyugat romantizálásának derékba törése, illetve a jó és rossz összemosása; azért a főszereplő és a főgonosz jellemét illetően az alkotók nem hagytak kétséget a nézőben, hogy kinek is kell drukkolni.

Duck Hunt – A közönségvadász

Duck Hunt – A közönségvadász

Ma már evidenciának tekintjük, hogy a Nintendót Shigeru Miyamoto játéktervező mesterművei, így a Donkey Kong, Popeye, Zelda és persze Super Mario tette naggyá a 80-as években; pedig volt egy olyan szereplője is a sikerszériának, ami a játékmenetet tekintve kilógott...

Exhumed – A múmia áldásos átka

Exhumed – A múmia áldásos átka

A 90-es évek közepén rengeteg ígéretes FPS debütált a piacon és annak ellenére, hogy a Doom (1993) és a Quake (1996) továbbra uralta a népszerűségi listát, néhány alternatív megoldással egészen szépen lehetett érvényesülni mellettük. Ennek ékes példája az Exhumed, ami...

Retro Magazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.