1992-ben jelent meg a helikopteres shoot ’em up játékok egyik királya, a Desert Strike. Az öbölháború idején játszódó, Kuvait felszabadítását célzó missziók során egy AH-64 Apache segítségével kell végrehajtanunk az akciókat.

A belső nézetes helikopterszimulátorok a 90-es évek elején kezdték térhódításukat, mivel az akkori hardveres környezet – már a 3D gyorsítókártyák megjelenése előtt – lehetővé tette a viszonylag gyorsan „renderelhető” (megjeleníthető) vektorgrafikus környezetet. Egészen pörgős, akciódús alkotások születtek (Comanche-sorozat, Apache, Jane’s Longbow-sorozat), a sorból azonban kilógott, mégis, óriási sikert ért el világszerte egy izometrikus videójáték, a Desert Strike, ami aztán évről évre folytatást is kapott (Jungle Strike, Urban Strike, Nuclear Strike, Soviet Strike). Hogy miért imádták annyira a rajongók? Mert egyrészt játéktermi korszakot idéző harcrendszere nem a szimulációra, hanem az akcióra helyezte a hangsúlyt, másrészt nem egy agyatlan, „lőj mindenre, ami mozog!”-típusú árkád-őrület született, hanem küldetésekkel, feladatmegoldásokkal és egészen élethű szituációkkal színesített háborús játék.

Nézzen képeket a játékból!

Keleten a helyzet változatlan

A Desert Strike ötlete persze nem volt előzmény nélküli, talán csak a „hozzá illő” történelmi esemény hiányzott, ami végül tető alá hozta a projektet. A játékban szinte az összes fontos harci momentum már egy évtizeddel korábban, egy Choplifter címet viselő, kétdimenziós játékban ki lett találva: Hydra és Hellfire rakétás támadások; túszmentés kötéllétrával; telepített légvédelmi egységek és tankok kiiktatása az előrenyomuló csapatok számára; illetve a menekülő egységek fedezése a levegőből.

Négy, egymástól különböző missziót kell végigvinnünk. Először egy irakiak által megszállt repülőteret kell használhatatlanná tennünk, továbbá kiszabadítani egy amerikabarát kémet, aki a játék főgonoszáról, Kilbaba hadúról (fiktív karakter) rendelkezik fontos információkkal. Ezt követően egy vegyifegyver-üzem lesz a célpont, a harmadik epizódban pedig egy biológiai fegyvergyár és rengeteg túsz kimentése történik majd (egyikük az amerikai nagykövetség embere). A finálé igen összetett: először meg kell védeni egy olajtermelő létesítményt, majd atomfegyver gyártásához szükséges alkatrészek nyomába eredünk és egy atomerőművet is le kell állítanunk. Mi más, mint Kilbaba atomfegyverrel felszerelt bombázó repülőgépe lesz az utolsó célpont, amit meg kell akadályozni a felszállásban. A készítők tehát elég szép csokorba szedtek mindenféle tipikus huszadik századi eseményt, ami persze igen messze viszi a realitástól a Desert Strike esemény-feldolgozását, de sebaj. Ez végtére is egy szórakoztató játék, márpedig ebbéli funkcióját kiválóan ellátja.

Tűz van, babám!

A már említett izometrikus nézetnek köszönhetően a pálya tetszetős és jól belátható, a küldetéseket egy jól használható térkép segít megérteni (vagyis hogy mikor, hová menjünk), a feladatok pedig változatosak, mégsem bonyolultak. A gyakorlatban általában meg kell tisztítani a terepet, értve ezalatt az ellenséges egységek és különböző épületek megsemmisítését is. Utóbbiak ugyanis ritkán túszokat, gyakran viszont extra muníciót vagy üzemanyagot rejtenek, amik nélkülözhetetlenek a küldetés sikeres végigviteléhez. Leszállni egyébként is csak védett kivonási pontokon lehet (szövetséges partraszálló vagy csapatszállító járművek közelében, hajón) és mindig kalkulálni kell azzal, hogy erőforrásaink végesek. A legtöbb egységet egyébként könnyű kiiktatni, de a légvédelmi ütegekkel nem árt vigyázni: itt már reflexünknek is a helyén kell lenni, hogy hirtelen manőverekkel el tudjuk kerülni a rakétatámadásokat, miközben megközelítjük őket.

A Desert Strike végigjátszása:

Azért a jóból is megárt a sok

Nem véletlen, hogy a végül öt részig fejlesztett sorozat első epizódja volt a legnépszerűbb. A Desert Strike a 90-es évek elején tényleg egészen új színt hozott a harci videójátékok világába, miközben utódjai igazából a sikerhullám meglovagolására helyezték a hangsúlyt. Épp annyit hoztak ki belőlük, mint amennyit feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy jó eladási számokat produkáljanak. Azért félreértés ne essék: a Jungle és az Urban Strike (1993, 1994) is szórakoztató játék, de nem hoz semmi újat a Nap alá. Az 1996-os Soviet és 1997-es Nuclear Strike legalább a full 3D irányába fordult, így ott a látvány magért beszél (több szót is érdemel majd, szóval írni fogunk róla), de a közönséget annyira nem fogta már meg a téma; így mire eljutottunk 1998-ig, a Future Strike cím alatt futó projektet gyakorlatilag leállították és harci robotos játékká (!) alakították át. Hiába no, változtak az idők.

Desert Strike: Return to the Gulf

háborús szimulátor, shoot ’em up, Electronic Arts, 1992

Szállj fel és lőj, fiam.

+ Ahhoz képest, hogy shoot ’em up, egészen összetett

+ Irányíthatóság

– Több, de rövidebb küldetés jobb lett volna

– Nagyon buta AI (a légvédelem azért okozhat gondot)

  • Látványosság
  • Zene / Hang
  • Érdekesség
  • Élmény
  • Szavatosság

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

További cikkek

Magnum – Elsült, durrant, betalált

Magnum – Elsült, durrant, betalált

A 80-as évek egyik közönségkedvenc sorozata volt a Tom Selleck főszereplésével készült Magnum P.I., amiben a mindenre elszánt magánnyomozó Higgins, TC és Rick segítségével tárt fel különböző bűneseteket - 162 epizódon keresztül. A Magnum szellemi atyja az a Glen A....

Exhumed – A múmia áldásos átka

Exhumed – A múmia áldásos átka

A 90-es évek közepén rengeteg ígéretes FPS debütált a piacon és annak ellenére, hogy a Doom (1993) és a Quake (1996) továbbra uralta a népszerűségi listát, néhány alternatív megoldással egészen szépen lehetett érvényesülni mellettük. Ennek ékes példája az Exhumed, ami...

Az utánozhatatlan utánzó – Jim Carrey

Az utánozhatatlan utánzó – Jim Carrey

60 éves Jim Carrey kanadai-amerikai színész, komikus, író és producer. A rendkívül energikus, úgynevezett „slapstick”-előadásairól ismert világsztár 1990-ben vált először ismertté (vagyis olyan humorstílussal, amely túlzó fizikai aktivitással jár és túllépi a normál...