Több mint 25 éve már, hogy debütált a Desperado, a mexikói bevándorlók fiaként Texasban született amerikai rendező, Robert Rodriguez mindössze második, mégis legismertebb és legstílusosabb mozija. A nálunk csak tékákba bejutó film a Mexikó-trilógia második epizódja: az El Mariachi volt az első még 1992-ben, a Volt egyszer egy Mexikó pedig az utolsó rész 2003-ban. Természetesen mindhárom producere, írója és rendezője maga a mester, akinek jóbarátja, Quentin Tarantino végig segített a munkában.

Érdemes leszögezni, hogy az egyes részek különálló történetet mesélnek el, vagyis pusztán annyi közük van egymáshoz, hogy a főhős egy pisztolyforgató gitáros (az első részben nem Banderas játssza). Míg Rodriguez élete első egész estés filmje, az El Mariachi mindössze 7 ezer dollárból készült, a nagy siker miatti felbuzdulásból a Columbia Pictures stúdió a Desperadóra ennek százszorosát, vagyis 7 millió dollárt fektette be. A bizalom kifizetődőnek bizonyult és nemcsak pénzügyi szempontból: a világ egyszersmind megismerte Robert Rodriguez, Antonio Banderas és Salma Hayek nevét. Sőt, számos más sztárt is sikerült becsalogatni a produkcióba, így láthatjuk Steve Buscemit, Quentin Tarantinót, Danny Trejót és a neve alapján talán kevésbé ismerős, ám annál jelentősebb színészt – aki a főgonosz a jelmezét húzta magára -, Joaquim de Almeidát

Vato loco

Az egykori gitáros, El Mariachi (Antonio Banderas) barátnőjét megölték, így bosszút esküdött a gyilkosok ellen. Az incidens során a kezét is átlőtték, hogy ne tudjon többet játszani. A film kezdőjelenete egy poros mexikói kisváros kocsmája, ahol zenészünk egyetlen barátja (Steve Buscemi) egy szándékosan provokatív monológot ad elő, hogy az ivók reakciója megerősítse, amit sejtettek: létezik egy bizonyos Bucho, egy könyörtelen drogbáró és valószínűleg ő lesz a célpontjuk. El Mariachi a cimbora beszámolóját követően a helyszínre siet és megpróbálja kivallatni a jó kiállású úriembereket, a találkozás azonban vérfürdőbe torkollik, így nem sokat tud kiszedni a helyszínen lévőkből.

Venganza a toda costa

A sztori innentől kezdve sem is bonyolódik különösebben: bosszú, mindenáron. Bucho (Joaquim de Almeida) emberei lemészárlása hallatára a titokzatos gitárost keresi mindenütt, sőt, a mexikói kartell mellett a kolumbiaiak is küldenek rá egy bérgyilkost. Mariachi az egyik tűzharc során sérüléseket szenved, de mivel megment egy arra járó nőt, Carolinát (Salma Hayek), az hálából biztos helyre menekíti őt és ápolja. Hamarosan persze kiderül, hogy nincsenek véletlenek és ő is Bucho-nak dolgozik. A nő átáll a zenész oldalára, amikor viszont Bucho barátunk rájön erre, porig égeti Carolina saját kis szeretett könyvesboltját.

El Mariachi érzi a túlerőt, ezért felhívja két régi zenész barátját és segítségükkel felszámolja Bucho seregét, majd elindul a végső leszámolásra. Ekkor azonban kiderül, hogy Bucho valójában nem más, mint Mariachi saját fivére. A dilemmát maga a főgonosz oldja fel azzal, hogy a béke feltételéül meg akarja ölni Carolinát, amit persze a jó Antonio Banderas-karakter nem hagy szó nélkül.

Película de palomitas de maíz

Szóval ez egy popcorn mozi. Körülbelül annyira veszi magát komolyan, mint a fenti cím szó szerinti spanyol fordítása („pattogatott kukorica film”). Az a legjobb benne, hogy őrülten szórakoztató, persze: felnőtteknek. Rodriguez és Tarantino ugyanis már az 1990-es években hírhedté váltak produkcióik erőszakosságával, az eltúlzott harci koreográfiákkal és persze a meglehetősen szabadszájú monológokkal, amik egy része közszájon forgó szófordulattá is vált. A Desperado is így lett kultfilm. Stílusa van. Amolyan „rodrigezes”, vagy „tarantínós”. Bátran nyúl olyan eszközökhöz, amikhez más rendező – részben a stúdiók nyomása, részben a korhatárosság miatti félelem okán – egyszerűen nem merne.

Persze, lehet egy Die Hard is kellően erőszakos, de „nem úgy”, értjük. Itt a gyilkolás sokszor öncélú, a karakterek sokszor teljesen értelmetlen szituációba keverednek, vagy épp irracionálisan viselkednek, hogy rosszul jöjjenek ki belőle. Képesek elmondani egy frappáns dumát, hogy a következő pillanatban meghaljanak. Ez pedig így van rendjén, legalábbis Rodriguez (és Tarantino) világában, aki csak annyit szeretne tőlünk, hogy dőljünk hátra és élvezzük képtelen meséjét.

Desperado

akció, western, 1995

Reményvesztett, elvetemült, orgyilkos. Szó szerint.

+ Humor

+ Salma Hayek

– Logikai bukfencek

– Van benne egy kis monotonitás

  • Látványosság
  • Zene / Hang
  • Érdekesség
  • Élmény
  • Szavatosság

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

Amit többen ismernek, mint magát a filmet, a Cancion Del Mariachi:

További cikkek

Duck Hunt – A közönségvadász

Duck Hunt – A közönségvadász

Ma már evidenciának tekintjük, hogy a Nintendót Shigeru Miyamoto játéktervező mesterművei, így a Donkey Kong, Popeye, Zelda és persze Super Mario tette naggyá a 80-as években; pedig volt egy olyan szereplője is a sikerszériának, ami a játékmenetet tekintve kilógott...

Exhumed – A múmia áldásos átka

Exhumed – A múmia áldásos átka

A 90-es évek közepén rengeteg ígéretes FPS debütált a piacon és annak ellenére, hogy a Doom (1993) és a Quake (1996) továbbra uralta a népszerűségi listát, néhány alternatív megoldással egészen szépen lehetett érvényesülni mellettük. Ennek ékes példája az Exhumed, ami...

Az utánozhatatlan utánzó – Jim Carrey

Az utánozhatatlan utánzó – Jim Carrey

60 éves Jim Carrey kanadai-amerikai színész, komikus, író és producer. A rendkívül energikus, úgynevezett „slapstick”-előadásairól ismert világsztár 1990-ben vált először ismertté (vagyis olyan humorstílussal, amely túlzó fizikai aktivitással jár és túllépi a normál...