Majd’ három évtizedre nyúlik vissza Clint Eastwood legendás westernje, az 1992-ben debütáló Nincs bocsánat. Rém egyszerű történetével, ám egyedi, és műfaján belül újszerű hatást keltő hangulatával óriási sikerrel hódította meg a nagyérdeműt. A kritikusoknál is meglepően jól muzsikáló mozi 9 Oscar-jelöléséből négyet díjra tudott váltani.

A kedvező fogadtatás hátterében nemcsak az alapos rendezői munka és a színészi alakítások meggyőző ereje állt, hanem a jó időzítés is. Az 1990-es évek elejére a műfaj szinte teljesen kifulladt, ódivatúvá vált; egy Clint Eastwood-szintű sztárnak mégis el tudták hinni a producerek, hogy tud valamit, amit sokan nem. Megérte a bizalmat és a fáradtságot. Az eredetileg Francis Ford Coppolának szánt forgatókönyvre Eastwood egykori kedvese, Megan Rose csapott rá és nem kellett sokáig győzködnie a rendezőt, hogy az a megvalósítás mellett döntsön. Nem úgy, mint Gene Hackmant, aki annyira erőszakosnak tartotta a neki szánt szerepet, hogy inkább kihagyta volna. Talán utólag is vigasztalja, hogy emlékezetes alakításával az Oscart, a Golden Globe-ot és a BAFTA-t is kiérdemelte.

Képek a filmből, 1. rész

Mindenki rabló és mindenki pandúr

1881-ben, a Wyoming állambeli Big Whisky nevű kisvárosban járunk, aminek seriffje, Little Bill Daggett (Gene Hackman) biztonsági okokból betiltja a fegyverviselést. Az erőszak ugyanakkor nem szűnik meg: a helyi bordélyház egyik lányát az egyik feldühödött cowboy alaposan helyben hagyja és gyógyíthatatlan sebeket okoz a prostituáltnak (különös tekintettel annak arcára). Az igazságosztó azonban ahelyett, hogy példásan megbüntetné az előállított férfit, a legpitiánerebb korrupciót is megszégyenítő „vádalkut” köt vele.

A lelkiismeretes örömlányok – élükön Strawberry Alice rangidős hölggyel (Frances Fisher) – úgy döntenek: összedobják félretett megtakarításaikat, hogy kvázi közbeszerzést írjanak ki az erőszakos bűnöző és bajtársa (egy fiatalabb cowboy) meggyilkolására. Felhívásuknak hamar híre megy, így kerekedik fel a több különböző önjelölt is, hogy a vérdíjért cserébe leszámoljon a gazfickókkal: Bill Munny, a feleségét gyászoló kétgyermekes apuka (Clint Eastwood), legjobb barátja, Ned Logan (Morgan Freeman), „Angol” Bob, őfelsége egyik legnagyobb híve (Richard Harris), és a Schofield kölyök (Jaimz Woolvett).

A seriff azonban nem nézi jó szemmel a próbálkozókat, hiszen azok nemcsak törvényt sértenének tettükkel, de azt sem tűri el, hogy korábbi döntésével a nép egyszerű gyermekei szembe forduljanak. Közbeavatkozásával azonban csak még jobban elmélyíti az egyébként sem alacsony feszültséget.

Képek a filmből, 2. rész

Az új perspektíva a nyerő

Clint Eastwood rendezőként szakít a western műfaji hagyományaival: a vadnyugati életet egyik oldalról realisztikusan, másik oldalról annak valódi borzalmaival mutatja meg és ezzel teljesen szembe megy a korábban jól bevált spagetti western-recepttel (amivel maga is élt vagy három évtizeden keresztül). Nincs többé negédes romantika, nem talpig fitt és egészséges hősök néznek szembe a gonosszal, és már nem úgy győz az igazság, ahogy azt megszoktuk.

De éppen itt rejlik a Nincs bocsánat sikerének titka: karakterei egyszerűen gondolkodó, gyarló emberek, akik sokszor nem is gondolják át, mit és hogyan cselekszenek és annak milyen következményei lesznek. A film megdönti a vadnyugati mítoszokat, sőt, egyenesen kigúnyolja őket: a legendás és nagyszájú párbajhősökről kiderül, hogy szinte egytől egyig hazugok– és igen, ez alól a Clint Eastwood által játszott Bill sem kivétel. De ha jobban megvizsgáljuk a motivációikat, rájövünk, hogy egyszerűen csak saját logikájukat követik, néhol primitíven, néhol naivan.

Lehet, hogy meglepő, de a filmnek mintha éppen a vadnyugati álom ledöntése lett volna a célja. Mintha egy történet példáján keresztül akarta volna bizonyítani: nem voltak jók és rosszak; nem voltak paradicsomi állapotok, ahogy annyira pokoli sem volt az élet. Sokan akkor is hittek a rendben, és nem akart mindenki káoszt, fegyvert hordani, balhézni. A hősök nagy tettei pedig jórészt a képzelet szüleményei voltak, amit anekdotázó idegenek, önjelölt krónikások terjesztettek az országban, keresztül-kasul, mint W.W. Beauchamp, az író (Saul Rubinek) is ebben a filmben. Megváltás híján persze, ez is megtette.

Nincs bocsánat

Unforgiven, western, 1992

Egyszerű, de élvezetes mozi a western kedvelőinek.

+ Gene Hackman

+ A karakterek kidolgozottsága

– A cselekmény lehetett volna fordulatosabb

– Újszerű, de így is rétegfilm marad

  • Látványosság
  • Zene / Hang
  • Érdekesség
  • Élmény
  • Szavatosság

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

A Nincs bocsánat bemutatója:

További cikkek

Magnum – Elsült, durrant, betalált

Magnum – Elsült, durrant, betalált

A 80-as évek egyik közönségkedvenc sorozata volt a Tom Selleck főszereplésével készült Magnum P.I., amiben a mindenre elszánt magánnyomozó Higgins, TC és Rick segítségével tárt fel különböző bűneseteket - 162 epizódon keresztül. A Magnum szellemi atyja az a Glen A....

Exhumed – A múmia áldásos átka

Exhumed – A múmia áldásos átka

A 90-es évek közepén rengeteg ígéretes FPS debütált a piacon és annak ellenére, hogy a Doom (1993) és a Quake (1996) továbbra uralta a népszerűségi listát, néhány alternatív megoldással egészen szépen lehetett érvényesülni mellettük. Ennek ékes példája az Exhumed, ami...

Magnum – Elsült, durrant, betalált

Magnum – Elsült, durrant, betalált

A 80-as évek egyik közönségkedvenc sorozata volt a Tom Selleck főszereplésével készült Magnum P.I., amiben a mindenre elszánt magánnyomozó Higgins, TC és Rick segítségével tárt fel különböző bűneseteket - 162 epizódon keresztül. A Magnum szellemi atyja az a Glen A....