Időzített bomba – Ma is elketyeg

Tommy Lee Jones és Jeff Bridges főszereplésével egy igazán vagány mozi született abban az időszakban, amikor Hollywood ontotta magából a lövöldözős-robbantgatós csihi-puhi akciófilmeket. Az Időzített bomba időben – és talán a sztoriját tekintve is – valahol az Úszó erőd és a Die Hard 3 között helyezhető el.

A főgonosz kiléte ismert, de motivációja nem teljesen tisztázott. A főhős jellemével eleinte könnyen azonosulunk, később árnyaltabbá válik. A mellékszereplők pedig nem csupán biodíszletnek vannak ott, hanem tényleg segítik vagy épp bonyolítják a megoldást.

Ezt a jól bevált receptet használja Stephen Hopkins rendező is (Predator 2, Lost in Space, 24, Meggyanúsítva) és nyugodt szívvel mondhatom: nem vall kudarcot. Ennél azonban sokkal érdekesebb, hogy a film újranézése során milyen sokszor eszembe jutott a Bruce Willis főszereplésével készült Die Hard harmadik része – nem véletlenül. Az egy évvel később, 1995-ben mozikba került csoda ugyanis rengeteg hasonlóságot mutat „elődjével”. Tommy Lee Jones, aki szinte évente váltogatta rosszfiú (Úszó erőd, 1992) és jófiú (A szökevény, 1993) szerepeit, e film megszállott, agyafúrt és legfőképp őrült antagonistáját olyan rutinnal varázsolja a filmvászonra, mintha csak ezzel kelne vagy feküdne minden nap. Jeff Bridgesben pedig nem az azóta megszokott, szakállas, dörmögő mackóformát, hanem egy 90-es évekbeli, nagydumás vagány akcióhőst látunk, akinek performansza kész felüdülés a Schwarzenegger – Stallone – Willis triász dominanciája mellett.

Alig hallottuk, pedig ott ketyegett

Azért ne essünk túlzásba: John McTiernan (Predator 1, Az utolsó akcióhős, Vadászat a Vörös Októberre) sikermozija, a Die Hard 3 épp háromszor akkora büdzsével dolgozott és több mint tízszer akkora bevételt termelt mint Stephen Hopkins projektje. Való igaz, hogy a sztoriban vannak átfedések és itt is, ott is levegőbe repül a díszlet; azért nincsenek egy súlycsoportban. Ugyanakkor, még gúnyból sem viccelődnék azzal, hogy az Időzített bomba „a szegény ember Die Hard-ja”, mert méltatlan volna. Nem beszélve arról, hogy korábbi és nem ismeretlen alkotásról van szó, vagyis ne zárjuk ki, hogy McTiernan és csapata bizony ellesett belőle pár fortélyt (ha így van, annak örüljünk, mert minden idők egyik legjobb akciófilmje született meg).

A történetről – a spoilerveszélyre tekintettel – elegendő annyit tudni, hogy hősünk, Jimmy Dove (Jeff Bridges), az ír bevándorlók leszármazottjaival teli Boston városának tűzszerésze, aki épp szabadulna hivatásától, hogy végre nyugodt és biztonságos életet éljen családjával. Helyét egy újoncnak, a kissé tapasztalatlannak tűnő Anthonynak kell átadnia (akit a mindig zseniális Forest Whitaker játszik – így már mondhatjuk, 3 Oscar-díjas színész szórakoztat minket a vásznon!). A nagy visszavonulás közepette (ami egy esküvő keretében történik – az arát Suzy Amis – Titanic, Közönséges bűnözők játssza) azonban rendkívüli helyzet áll elő: az egyik kollégája néhány kilométerre sikertelenül hatástalanít egy bombát, ami felrobban és a férfi bele is hal sérüléseibe. Jimmy saját nászéjszakáját szakítja félbe és a helyszínre siet, sőt, maga kéri az állományba való ideiglenes visszavételét is.

Hamar kiderül, hogy nem véletlenül szaporodtak meg a robbantgatások Bostonban. Rejtélyes támadó jelent meg ugyanis a városban, aki mestere a pokolgépek készítésének, hihetetlenül kreatív, ravasz és kegyetlen. Jimmy számára az is feldereng, hogy az elkövető által használt módszerekkel találkozott már korábban, csak valahol máshol…

Egy jól sikerült, újragondolt filmbemutató:

Minden jó, mert végülis jó

Déjà vu érzésünk van, ugye? Azért nem kell aggódni: természetesen szó nincs arról, hogy McTiernan az Időzített bomba remake-jét akarta volna elkészíteni (ezt a stúdió nem is engedte volna neki). Spoiler nélkül mondhatom, hogy más és más irányba tart a két film sztorija. Ami nekem különösen tetszett – azonkívül, hogy minőségi popcorn akciót kaptam és bár fogott rajta az idő, remekül szórakoztam -, hogy ebben a moziban a karakterek valahogy árnyaltabbnak tűntek, mint amire akciófilmek esetében számítani lehet. Például Tommy Lee Jones és Jeff Bridges mellett Forest Whitaker mellékszerepe eleinte jelentéktelennek tűnik, aztán jön a finálé… és akkor döbbenünk rá arra, hogy egy okos befejezéssel mennyire átértékelődik az egész produkció. Suzy Amis egy igazán autonóm menyasszony, akinek komoly döntései lesznek. És a hab a tortán Lloyd Bridges – Max O’Bannon bácsi szerepében – jutalomjátéka, aki pontosan tudja és érti, hogy mi folyik itt valójában és teszi is, amit tennie kell (és aki tényleg Jeff édesapja, nem csak névrokonok). Igen, itt valahogy mindenki úgy viselkedik, ahogy azt nagyjából elképzelnénk a való életben is és ez komoly muníciót ad a filmnek.