A világszerte ismert amerikai zenész, énekes, dalszerző, színész és producer karrierje több mint hat évtizedet ölel fel és számos elismerés mellett 16 Grammy-díjat tudhat magáénak.
Simon 1956-ban alapította a Simon & Garfunkel duót iskolatársával, Art Garfunkellel. A páratlan páros öt stúdióalbumot adott ki, és az 1960-as évek egyik legelismertebb együttesévé vált. Paul komponálta szinte az összes dalukat, köztük a „The Sound of Silence”, a „Mrs. Robinson”, az „America”, a „Bridge over Troubled Water” és a „The Boxer” című megaslágereket.
Így szólt a The Boxer című fülbemászó dal 1987-ben:
Miután a Simon & Garfunkel 1970-ben feloszlott, Simon a következő öt évben három elismert albumot vett fel, amelyek mindegyike a Billboard 200-as lista első 5 helyezettje között szerepelt. Az 1972-es, nevével azonos című albuma tartalmazta az „Mother and Child Reunion” és a „Me and Julio Down by the Schoolyard” című slágereket. Az 1975-ös Still Crazy After All These Years című album, amelyen Garfunkel vendégénekesként énekelt, és ez volt az első listavezető szólólemeze, rajta az „50 Ways to Leave Your Lover” című slágerrel, valamint a többi top 40-es dallal, mint a „Still Crazy After All These Years”, a „Gone at Last” és a „My Little Town”.
Simon 1981-ben újra összeállt Garfunkellel, hogy a New York-i Central Parkban félmillió (!) nézőt vonzó előadást tartson, majd Garfunkellel világkörüli turnéra indultak. E karriercsúcs után Simon kiadta a Graceland című albumot, amelyet a dél-afrikai township zenéje ihletett, és amelyből 14 millió példányt adtak el világszerte, és amely a mai napig a legnépszerűbb és legelismertebb szóló munkája. Az albumról számos sláger jelent meg, köztük a „You Can Call Me Al”, a „The Boy in the Bubble” és a „Diamonds on the Soles of Her Shoes”. A lemez 1987-ben elnyerte az év albumának járó Grammy-díjat.
Az egyik legmenőbb klip, Chevy Chase vendégszereplésével, a You Can Call Me Al:
Simon az 1990-es években folytatta a turnézást, írt egy Broadway-musicalt, a The Capeman-t, és felvett egy kísérőalbumot, a Songs from The Capeman-t, amely 1997-ben jelent meg. A 2000-ben megjelent You’re the One című albumát ismét jelölték az év albuma díjra. Ezt az albumot több évig tartó turnézás követte, beleértve egy újabb reunion turnét Garfunkellel, majd 2006-ban kiadta Surprise című, az évtized utolsó albumát. 2016-ban jelent meg a Stranger to Stranger című lemeze, amely a Billboard Album Chart 3. helyén és a brit albumlistán az első helyen debütált, és harminc év óta a legnagyobb kereskedelmi és kritikai sikerét jelentette.
Simon tizenhat Grammy-díjat kapott szóló- és közös munkásságáért, köztük hármat az év albumáért (Bridge Over Troubled Water, Still Crazy After All These Years és Graceland), valamint egy életműdíjat. 1990-ben kétszer került be a Rock and Roll Hall of Fame-be: először 1990-ben a Simon & Garfunkel tagjaként, majd 2001-ben szólókarrierjéért. 2006-ban a Time magazin beválasztotta a „100 People Who Shaped the World”, vagyis a világot befolyásoló legfontosabb személyek közé. 2011-ben a Rolling Stone a 100 legjobb gitáros közé választotta Simont, 2015-ben pedig a nyolcadik helyen szerepelt minden idők 100 legjobb dalszerzője listáján. 2007-ben Simon volt az első, aki megkapta a Kongresszusi Könyvtár (az Amerikai Egyesült Államok nemzeti könyvtára) Gershwin-díját a népszerű dalokért.
Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!
További cikkek
Planet Funk – Táncos, sportos, slágeres
Három ismérve is van az olasz gyökerű, de a brit elektronikus zenei hullámot követő formációnak, a 2000-es évek egyik nem kiemelt, de kifejezetten kellemes meglepetésének. A Planet Funk remek stílusötvözetek okos felhasználásával szert tudott tenni egy-két slágerre, ezzel biztosítva helyét a korabeli diszkókban és a popzenei tabellán is. Másrészt nagy sportklubok szurkolóinak a szívébe is belopta magát, akik évtizedekre biztosítják hírnevét.
Gyorsabb a halálnál – Bajkeverők párbaja
1995-ben debütált a mozikban Sam Raimi filmje, a valóságos sztárparádéval felvonuló Gyorsabb a halálnál című, úgynevezett „revizionista” western. Annak ellenére, hogy a három évvel korábbi Nincs bocsánat című Eastwood-rendezéshez hasonlóan itt is cél volt a Vadnyugat romantizálásának derékba törése, illetve a jó és rossz összemosása; azért a főszereplő és a főgonosz jellemét illetően az alkotók nem hagytak kétséget a nézőben, hogy kinek is kell drukkolni.
Ridley Scott vs. Woody Allen
Ridley Scott és Woody Allen is ugyanazon a napon (november 30.) ünnepli születésnapját, ráadásul egy generációhoz tartoznak. Ennek apropóján a Retro Magazin utánajárt, vajon milyen hasonlóságok és különbözőségek fedezhetők fel a két filmes legenda pályafutásában....