A fél évszázados múltra visszatekintő Queen együttes alapító tagja és legendás gitárosa nemcsak zenei, hanem tudományos karriert is befutott. A következőkben megpróbálunk néhány olyan eseményt és dalt bemutatni, amely kifejezetten az ünnepelt rocksztár, Brian May személyéhez köthető.
A csillagászat, asztrofizika és sztereoszkópia iránt is érdeklődő, sőt, diplomát és PhD-fokozatot is szerző Brian May tanulmányai befejeztével matematikatanárként dolgozott egy középiskolában és a 70-es évek elején már doktori disszertációján dolgozott, amely egyenes utat jelentett volna számára a tudomány világába. Zenei tehetsége és az élet azonban közbeszólt. A kisgyerek kora óta ukulelén majd gitározó és zongorán is kiválóan játszó sztár a 60-as évek végén együttest alapított Tim Staffell (ének, basszusgitár) és Roger Taylor (dob) társaságában, Smile fantázianéven.
Egy réges-régi Brian May szerzemény, a Polar Bear:
1969-ben ismerték meg Freddie Mercury-t, aki egyre több időt töltött a bandával és hamarosan csatlakozott is a csapathoz. A Smile az ígéretes kezdetek ellenére nem igazán hozott átütő sikert, így May is inkább tudományos karrierjére kezdett koncentrálni, sőt, mire visszatért egyik külföldi tanulmányútjáról, együtteséből gyakorlatilag nem maradt semmi.
A következő fordulópontot maga Freddie jelentette. 1970-ben sikerült meggyőznie Briant, hogy Queen néven alapítsanak egy régi-új zenekart és éles irányváltással kezdjenek bele egy új karrierbe. A megállapodás megköttetett, azzal a feltétellel, hogy már az első lemeznek (1973, Queen) hangzásilag gitárvezéreltnek kellett lennie (May ebben nem volt hajlandó semmilyen kompromisszumra).
Keep Yourself Alive – A Queen első dala, Brian May „tollából”:
A Queen második stúdióalbuma elkészültét követően megkezdte világkörüli turnéit, Briannél azonban súlyos betegséget (fertőző májgyulladást) diagnosztizáltak, így a nagy népszerűsítési projekt félbeszakadt. Ez a kényszer előrevetítette a harmadik lemez (Sheer Heart Attack) megalkotását és az eredmény nem is maradt el: különösen a Now I’m Here című dal futott nagyot a slágerlistákon.
Brian May egyik fontos korai szerzeménye, ami a Queen felemelkedésének alapköve, a Now I’m Here:
A 70-es évek közepe fele – ahogy néhány esztendővel korábban a tudomány -, a Sparks együttes is megkísértette May-t, a gitáros azonban visszautasította az „átigazolást”. A közönség legnagyobb szerencséjére. 1975-ben, rengeteg vita és veszekedés árán, de a Queen egyben maradt, majd csodát tett: ekkor született meg a Bohemian Rhapsody, a A Night at the Opera című album kislemeze.
A sikervonat szélsebesen robogott és nem állt meg: 1977-ben debütált a News of the World, immár hatodik nagylemez, aminek egyik vezető dalát Brian May írta, méghozzá a szeretett közönség inspirációja révén. Ez minden idők egyik legnépszerűbb szerzeménye, amelyet érdekes módon a szakma utólag értékelt, nem a maga idejében (meg van bocsátva, halljuk a nótát).
We Will Rock You (1977), amit minden koncerten játszottak, rendszerint búcsúdalként:
1984-ben jelent meg Queen tizenegyedik stúdióalbuma, a The Works. Brian May elévülhetetlen alkotói érdeme a Hammer To Fall című szerzemény, amelyet gyermekkorának hidegháborús emlékei és persze a 80-as évek világpolitikai helyzete ihlették.
Az 1986-ban Budapesten is előadott zseniális dal, a Hammer To Fall:
Az 1980-as évek végén Brian nehéz magánéleti időszakon ment keresztül (feleségétől elvált, édesapja elhunyt), s – a közhiedelemmel ellentétben – ezen sajnálatos események ihlették a Too Much Love Will Kill You című dalt, ami talán a legismertebb a legendás gitáros önálló produkciói közül. A véletlen műve, mégis igaz, hogy rendkívül összecseng Freddie Mercury elkeseredett harcával saját betegsége ellen, amely végül az énekes halálához vezetett.
Egy igazi Brian May szólódal, a Too Much Love Will Kill You:
Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!
További cikkek
Planet Funk – Táncos, sportos, slágeres
Három ismérve is van az olasz gyökerű, de a brit elektronikus zenei hullámot követő formációnak, a 2000-es évek egyik nem kiemelt, de kifejezetten kellemes meglepetésének. A Planet Funk remek stílusötvözetek okos felhasználásával szert tudott tenni egy-két slágerre, ezzel biztosítva helyét a korabeli diszkókban és a popzenei tabellán is. Másrészt nagy sportklubok szurkolóinak a szívébe is belopta magát, akik évtizedekre biztosítják hírnevét.
Jean-Michel Jarre: Oxygène – Csak úgy kapkodtuk a levegőt
Az ikonikus francia elektronikus zeneszerző harmadik stúdióalbuma lassan fél évszázada ejti ámulatba a közönséget. Az 1976-ban kiadott Oxygène-t úgy írták le, mint a „a hetvenes évek szintetizátor-forradalmának vezetőjét” – és talán nem is túloztak.
Gyorsabb a halálnál – Bajkeverők párbaja
1995-ben debütált a mozikban Sam Raimi filmje, a valóságos sztárparádéval felvonuló Gyorsabb a halálnál című, úgynevezett „revizionista” western. Annak ellenére, hogy a három évvel korábbi Nincs bocsánat című Eastwood-rendezéshez hasonlóan itt is cél volt a Vadnyugat romantizálásának derékba törése, illetve a jó és rossz összemosása; azért a főszereplő és a főgonosz jellemét illetően az alkotók nem hagytak kétséget a nézőben, hogy kinek is kell drukkolni.