Általános iskolás éveimet tapostam, mikor szembe találkoztam a Warcraft nevű játékkal, és azonnal megfogott. Előtte soha sem hallottam orkokról, de nagyon izgalmasnak tűntek ezek a nagydarab, zöldszínű, harcias lények, akik a lovagokkal csapnak össze. Emellett a játéknak – habár az alkotók harsányabb színeket használtak az akkor megszokottnál – volt egyfajta sötét, borús hangulata. Már a legelején a torkomban dobogott a szívem, attól rettegve, mikor fogják megtámadni a bázisomat. A Warcraft egy letűnt kor érett gyümölcse, amely a maga idejében korszakalkotónak számított, és az egész világon népszerűvé tudta tenni a valós idejű stratégiai játék (RTS) műfajt.
A program egy fiatal csapat, a Blizzard alkotása volt, mindössze 20 fővel, amely azóta alaposan kinőtte magát. A srácok nem csak programozni szerettek, hanem játszani is. 1992-ben jelent meg a világ első modern RTS-e, a Dune II, amit a kedvencüknek tartottak, azonban hiányolták belőle a multiplayer lehetőséget. Az 1994-es Warcraft tehát ezen az úton indult el, hogy ebben (is) valami más és valami jobb legyen. Először lemásolták a Dune II rendszereit – gyakorlatilag meghackelték, ha úgy vesszük –, majd azt építették, fejlesztették tovább. És hogy ez mennyire sikerült jól? Ha azt nézzük, hogy a célul kitűzött 50-60.000 eladott példány helyett 300-600.000 példányt sikerült eladni, akkor azt hiszem, igencsak elégedettek lehettek a Blizzardnál.
A sikerhez persze egy izgalmas, látványos fantasy univerzum és jó háttértörténet is hozzátartozik, amiben a játék szintén nem szűkölködik. A sztori szerint egy varázsló, Medivh elméjét befolyása alá vonja egy démon, Sargeras. Medivh szövetkezik az orkok vezetőjével, Gul’dannal és egy térkaput nyit a két világ között. Zöld barátaink saját világukból, Draenorból özönlenek át, hogy elfoglalják Azeroth királyságát (a nemrég készült mozifilm is ezt a sztoriszálat bontja ki).
Mi itt vesszük fel a fonalat és döntjük el, kinek az oldalára állunk, vagyis mind emberi, mind ork oldalról alaposan megismerhetjük majd a Warcraft világát. A játékban természetesen ki vannak egyenlítve az erőviszonyok, vagyis minimális az eltérés a két faj között. Tizenkét küldetés tartozik mindkét néphez, emellett a játék szépen adagolja az új épületeket és egységeket. A két alapvető nyersanyag a fa és az arany, amelyeket a munkások (embereknél peasant, orkoknál peon) gyűjtenek be. Különféle épületeinket csak út mellé építhetjük. Az alapegység a gyalogos (footman – grunt), majd megjelenik a lövész (archer – spearman, pontosabban spearorc), a katapult, a lovas, illetve farkasos (knight – raider), végül pedig a varázstudók (cleric – necrolyte, conjurer – warlock).
A Warcraft: Orcs & Humans (1994) végigjátszása:
A Warcraftben kifejezetten izgalmas, hogy különféle varázslatokat alkalmazhatunk mindkét frakciónál: pókot idézhetünk, gyógyíthatunk, láthatatlanná tehetjük az egységeinket, feltámaszthatjuk elhullt harcosainkat stb. Azonban a legerősebb mágia az embereknél az elementál, orkoknál pedig a démon megidézése. Belőlük általában négy bőven elég is egy bázis romba döntéséhez… Mivel a gyalogosok elég lomhák, a lövészek + katapult kombináció tökéletes védelmet biztosít, támadáshoz pedig ott vannak a megidézett lények.
Az utolsó pályán az orkokkal Azeroth fővárosát, Stormwindet kell elfoglalnunk, míg az emberekkel Blackrock Spire erődjét kell lerombolnunk. Végül (a hivatalos történet szerint) az orkok beveszik a fővárost, és megölik Llane királyt. Az emberek északra menekülnek Lordaeron királyságába, de a zöld szörnyek ide is követik őket. Ez azonban már egy másik játék, a még nagyobb sikerre és hírnévre szert tett Warcraft II: Tides of Darkness kezdete…
Érdekességek:
- A Warcraft legelső verziójában a Dune II-ből átvett egységek mászkáltak
- A Dune II-vel ellentétben itt már egyszerre négy egységet ki lehetett jelölni, többet viszont azért nem, mert a vezetés nem engedte, nehogy túl kaotikus legyen a játék
- A fa és arany mellett a követ is be akarták tenni, de ez végül kimaradt
- Az Azeroth nevet a Blizzard egy fantasy regényből lopta „kölcsönözte”
- Készült egy a Warcraft világában játszódó kalandjáték, a Warcraft Adventures: Lord of the Clans, amit végül másfél év munka után kukázott a Blizzard 1998-ban
Warcraft: Orcs & Humans
Blizzard Entertainment, real-time stratégiai videójáték, 1994
Dehumanizáció mesterfokon.
+ A ma is népszerű real-time stratégiák egyik alapköve
+ Fantasy világ
– Az irányíthatóság az első részben még mindig nem az igazi
– Kissé „dobozos” hang
- Látványosság
- Zene / Hang
- Érdekesség
- Élmény
- Szavatosság
Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!
További cikkek
Planet Funk – Táncos, sportos, slágeres
Három ismérve is van az olasz gyökerű, de a brit elektronikus zenei hullámot követő formációnak, a 2000-es évek egyik nem kiemelt, de kifejezetten kellemes meglepetésének. A Planet Funk remek stílusötvözetek okos felhasználásával szert tudott tenni egy-két slágerre, ezzel biztosítva helyét a korabeli diszkókban és a popzenei tabellán is. Másrészt nagy sportklubok szurkolóinak a szívébe is belopta magát, akik évtizedekre biztosítják hírnevét.
Jean-Michel Jarre: Oxygène – Csak úgy kapkodtuk a levegőt
Az ikonikus francia elektronikus zeneszerző harmadik stúdióalbuma lassan fél évszázada ejti ámulatba a közönséget. Az 1976-ban kiadott Oxygène-t úgy írták le, mint a „a hetvenes évek szintetizátor-forradalmának vezetőjét” – és talán nem is túloztak.
Gyorsabb a halálnál – Bajkeverők párbaja
1995-ben debütált a mozikban Sam Raimi filmje, a valóságos sztárparádéval felvonuló Gyorsabb a halálnál című, úgynevezett „revizionista” western. Annak ellenére, hogy a három évvel korábbi Nincs bocsánat című Eastwood-rendezéshez hasonlóan itt is cél volt a Vadnyugat romantizálásának derékba törése, illetve a jó és rossz összemosása; azért a főszereplő és a főgonosz jellemét illetően az alkotók nem hagytak kétséget a nézőben, hogy kinek is kell drukkolni.
