1999-ben kezdte meg hódítását a Virtua Tennis széria, aminek első epizódján jól látszik, hogy a Sega olyan játékot akart készíteni, ami azoknak is örömet tud okozni, akiket ez a sportág egyébként nem érdekel.
Azt talán senki sem vitatja, hogy a foci máig a világ legnépszerűbb sportja. Érthető tehát, hogy a krikett, a kosárlabda, a gyeplabda, vagy a tenisz kénytelen „mögötte kullogni” és küzdeni valamely dobogós helyezésért. Ez a jelenség ugyan nyomon követhető a videójátékok világában is, ennek ellenére néha csodáknak lehetünk szemtanúi akkor, amikor megnézzük, milyen sportágakban sikerült top-szimulációkkal előrukkolni egyes kiadók háza táján. Ha arra gondolunk, hogy a golf-, gördeszka és sporthorgász programok sikere már lassan 40 évre nyúlik vissza, érezzük, hogy a virtualitásban tényleg máshogy tudjuk megélni azt, amit a fizikai világ nyújtana nekünk. Az „adrenalin-dopamin-boldogsághoz” azonban nem árt picit „hajlítani a teret”, a Virtua Tennis pedig iskolapéldaként jár elöl, hogyan is kell ezt profin kivitelezni.
Egységben a nyerő
A legfontosabb tény, hogy Virtua Tennis egy hamisítatlan tenisz arcade játék – vagyis nem annyira a fizikai realitás szimulálása, mint az élvezetfaktor kiaknázása a cél. A Sega eredetileg a kor egyik legmenőbb játéktermi gépére, az AM3-ra készítette, a nem várt siker azonban kikövetelte magának, hogy a fejlesztők kiterjesszék a programot más platformokra is. A VM nemcsak folytatásokat kapott (ha mindent beleszámítunk, összesen még 8-at!), de 2000-ben Dreamcastra, 2002-ben pedig PC-re is átültették, sőt, Game Boy Advance változat is megjelent ugyanebben az évben (ma pedig mobilon is játszható).
A nagy titok az egyszerű kezelhetőségben rejlik. Saját tapasztalatom szerint, bármilyen kontrollerrel (vagy billentyűzettel is) hihetetlenül gyorsan bele lehet jönni a játékba és könnyű fokozaton igazi sikerélményben lehet része már a kezdőknek is, méghozzá anélkül, hogy lenézve éreznék magukat a beállításokat illetően. Mert a Virtua Tennis annyira felhasználóbarát, hogy könnyedén beszippantja a bizalmatlan érdeklődőket is, s 10-20 percre biztosan odaragasztja őket a képernyőhöz. Az már egy másik kérdés, ér-e ennél többet is nekik? Nos, nem valószínű, de a Sega részéről talán nem is feltétlenül ez a cél.
Versenyszellem, versenyszemmel
Az a helyzet, hogy a Sega nem véletlenül játéktermi gépre találta ki a Virtua Tennist (sem). Olyan terméket kívánt piacra dobni, ami sok játékost vonz, de rövid időre, néhány érme bedobása erejéig. Egy jó fejlesztés azonban jó koncepción alapul, ami remekül alkalmazkodik az új körülményekhez is: a konzolos (és PC-s) adaptáció sikerét egyértelműen a többjátékos üzemmód hozta meg. Ahogy több kritikus is megjegyezte egykoron a nemzetközi sajtóban: „ne kerüld el azért, mert nem foci – több játékidőt fogsz belőle kihozni, mint gondolnád” – utalva itt a VM szenzációs multiplayer értékére. A legnagyobb sajtóorgánumok – GameSpot, PC Gamer, IGN, Dreamcast Magazine, Next Generation – egytől egyik piedesztálra emelték a Sega innovációját és konkrétan a Tony Hawk’s és a Tiger Woods PGA Tour sorozatok szintjére emelték azt.
Nemcsak az irányítás, a játékmenet is meglehetősen egyszerű. Árkád módban 5 mérkőzést kell megnyernünk egy tornán, amelyeket különböző felületeken és helyszíneken játszunk majd. Többjátékos üzemmód esetében kiállhatunk egyesben vagy párosban is: vagyis nemhogy ketten, de akár négyen is részt vehetünk a meccsen, ha utóbbi opciót választjuk! Az időtartam egy játék és egy szett között változtatható. További lehetőségek közé tartozik a pálya, amelyen a mérkőzést játsszák, és az ellenfél(ek) képessége. Ha karriermódban akarjuk folytatni, akkor mérkőzések megnyerésével és edzésgyakorlatokkal járulunk hozzá saját fejlődésünkhöz (illetve és új képességek feloldásához). A felhasználó ilyenkor egy világranglista 300. helyezéssel lép be a játékba, amely a győztes mérkőzésekkel értelemszerűen javul.
Szerva itt, csere ott
Talán nem mindenki tudja, de a videójátékok történetének egyik első képviselői is teniszre emlékeztető, ütögetős programok voltak. A Tennis for two már 1958-ban, a még híresebb Pong pedig 1972-ben látott napvilágot. Az 1980-as és 1990-es évek elején pedig szinte már minden platformon kipróbálhattuk magunkat ebben a sportágban, igaz, akkor még 2D-ben.
A Virtua Tennis nemcsak 3D grafikai megoldásaival, de arcade stílusával is formabontó játéknak bizonyult és nemhogy a következő generációs sportprogramokat, de egyes konzolok és konrollerek fejlesztését is hathatósan befolyásolta. Hogy mást ne mondjunk, az eladási listák egyik slágere, a Mario Tennis, vagy maga a Nintendo Wii, illetve Switch létrejötte is sokat köszönhet a Sega e korábbi projektjének. A VM bátran ajánlható mindenkinek, aki nem szeretne ugyan sok időt tölteni a képernyő előtt, de felhőtlen szórakozásra vágyik és pláne annak, akinek lehetősége van arra is, hogy összemérje tudását valamely szerettével. Egy szervát mindenképp megér.
Virtua Tennis
Sega, sport, arcade, szimuláció, 1999
„Előny, adogatás, hiba, elvétel, love – a tenisz alapelemei a mindennapi léthez kapcsolódnak, mert minden mérkőzés kicsiben maga az élet.” – Andre Agassi
+ Látványos, gyors
+ Jól beállított nehézségi fokozatok
– A játékosok kinézete kicsit fura néhány kameraállásból
– Nem képes lekötni hosszú ideig
- Látványosság
- Zene / Hang
- Érdekesség
- Élmény
- Szavatosság
Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!
További cikkek
Gyorsabb a halálnál – Bajkeverők párbaja
1995-ben debütált a mozikban Sam Raimi filmje, a valóságos sztárparádéval felvonuló Gyorsabb a halálnál című, úgynevezett „revizionista” western. Annak ellenére, hogy a három évvel korábbi Nincs bocsánat című Eastwood-rendezéshez hasonlóan itt is cél volt a Vadnyugat romantizálásának derékba törése, illetve a jó és rossz összemosása; azért a főszereplő és a főgonosz jellemét illetően az alkotók nem hagytak kétséget a nézőben, hogy kinek is kell drukkolni.
Exhumed – A múmia áldásos átka
A 90-es évek közepén rengeteg ígéretes FPS debütált a piacon és annak ellenére, hogy a Doom (1993) és a Quake (1996) továbbra uralta a népszerűségi listát, néhány alternatív megoldással egészen szépen lehetett érvényesülni mellettük. Ennek ékes példája az Exhumed, ami...
A filmzene titánja – John Williams
90 éves lett John Williams, a világ máig leghíresebb amerikai zeneszerzője. Az élő legenda hét évtizedes (!) pályafutása során a filmtörténelem legnépszerűbb, legismertebb és a kritikusok által legelismertebb zenéit komponálta. Williams tehetsége mellett igazi...