Chase H.Q. – Kapj el, ha tudsz!

A játéktermek egykori kedvelt szimulációja az autóversenyzés és a Miami Vice bűnügyi sorozat hangulatát ötvözte – méghozzá remekül -, és vált a legendás Out Run méltó trónkövetelőjévé.

A Chase H.Q.-t („Chase Headquarters”) az arcade-ekre szakosodott Taito fejlesztette és már megjelenésekor (1988) a második legsikeresebb felállított játéktermi gépnek számított Japánban – ami szokatlanul erős nyitás -, ráadásul 1989-ben a legtöbb bevételt hozó játékok listájára is felkerült. Európában is learatta a babérokat, de errefelé különösen az otthoni számítógépes verziók teljesítettek jól (az Egyesült Királyságban az eladási lista élére is került abban az időben).

Az autós szimulációt a kritikusok nagyon jól fogadták, különösen az üldözés, mint innovatív elem megjelenése miatt. Ahogy a Computer and Video Games magazin szakújságírója is jellemezte: „Végre egy versenyjáték, amiben van valami más is, minthogy csak körbe-körbe száguldozunk egy pályán, hogy megdöntsük a pályaidőt”. És valóban, a Chase H.Q. a korábban már említett Miami Vice sorozat hangulatát idézve, két vagány rendőrtiszttel (Tony Gibson és társa, Raymond Broady) egy fekete Porsche 928-as segítségével a bűnözők nyomába ered és teszi ezt olyan sebességgel és harci kedvvel, hogy tökéletes adrenalin-növelőnek bizonyul. Érdemes megjegyezni, hogy bár a Chase H.Q. első pillantásra a Sega Out Run (1986) című játékához hasonló engine-t alkalmaz, valójában jelentős technikai előrelépést mutat a perspektíva, a dombok és a pálya megosztása terén (2 év persze a videójátékok világában szinte generációváltásra is elegendő időnek számít).

A Chase H.Q. (1988) végigjátszása:

Ámokfutók után futva

A játékos minden pálya elején értesül arról, hogy kit kell elkapni, de a gyanúsított igen nagy távolságra (1000 „egységre”) van tőlünk, tehát először le kell dolgozunk a versenyhátrányt, majd ha beértük a rosszfiút, akkor kezdhetünk bele az elfogási műveletbe. Ez általában ütközéssel, majd leszorítási technikával zajlik, arra viszont nagyon oda kell figyelni, hogy a bűnöző autója hamar távolodni fog tőlünk, ha nekimegyünk (vagy bármi másnak), és egy idő után meg is tud lógni.

A pálya ráadásul bizonyos pontokon kettéválik és mindig a megfelelő kanyart kell választani, különben még tovább tart a bűnöző elfogása, ami azért problémás, mert nagyon szűk időkerettel lehet csak teljesíteni egy-egy küldetést. (Amikor azonban elérjük a járművet, ez az időkorlát meghosszabbodik.)

A játék öt szintet tartalmaz és mind a bűnöző elérésére, mind annak letartóztatásáig 60, 65 vagy 70 másodperc fog rendelkezésünkre állni. Először el kell fognunk Ralph-ot, az idahói késelőt, aki egy fehér Lotus Esprit volánja mögött ülve menekül. Ezután következik Carlos, a New York-i fegyveres rabló (sárga Lamborghini Countach), majd chicagói drogdílerek ezüst Porsche 959-cel. A negyedik körben a kék Ferrrari 288 GTO-val száguldozó Los Angeles-i emberrabló kézre kerítése a feladat, végül pedig egy, a miénkhez hasonló Porsche 928-at vezető kém a célpontunk, aki a keleti blokkból érkezett.

A jó kiképzés eredménye!

Az óriási sikerre való tekintettel, senki nem gondolhatta komolyan, hogy a Chase H.Q. a játéktermek világban „ragad”. Nem is kellett sokáig várni, hogy az eredeti fejlesztőcsapattal egyetértésben, az egykori cégóriás Ocean 1989 decemberében kiadja a játék ZX Spectrum, Amstrad CPC, Commodore 64, Amiga és Atari ST változatát. Mindeközben a Taito portokat készített az otthoni számítógépek, Game Boy, Master System, sőt a Game Gear közönsége számára is. A játék Genesisre és Super Nintendóra viszont csak öt évvel később, Chase H.Q. II néven jelent meg kisebb változtatásokkal – többek között alternatív vezethető járművekkel, ami tovább fokozta a hangulatot. A siker további bizonyítéka, hogy 1996-ban a Taito kiadta az eredeti arcade-verzió emulációját Sega Saturn-ra, vagyis kijelenthetjük, a Chase H.Q. több generáción átívelő játéknak számított.

A Chase H.Q. Game Boy-változata (1990):

S mindamellett, hogy három arcade-alapú folytatás is követte: Special Criminal Investigation (1989), Super Chase: Criminal Termination (1992), illetve a Chase H.Q. 2 (2007), sőt, két spin-off is megjelent: a Crime City (1989) és a Quiz H.Q. (1990); talán a legnagyobb érdeme, hogy óriási hatással volt a 90-es években útjukra bocsátott rabló-pandúr videójátékok fejlesztésére. Gondoljunk csak a Retro Magazinban már bemutatott Driver című szimulációra, de a Need for Speed: Hot Pursuit és a Grand Theft Auto francise készítőinek is volt mit tanulni a Taito csapatától.

Örökké üldözni fog

Bármennyire is megmosolyogtatónak hangzik, a Chase H.Q.-val játszani ma is hihetetlen élmény, szinte minden platformon. Régen ugyan, de volt szerencsém Game Boy-on is kipróbálni és emlékszem, mennyire szórakoztató volt a kis kézikonzolon; napjainkban pedig egy sima online emulátor segítségével bárki kipróbálhatja ezt a csodát – nem fog csalódni. Nagyon pörög, kellően nehéz, és ha csatlakoztatunk egy kontrollert, akkor az irányítás is kellően fel tudja idézni a játéktermi érzést (főleg nagy monitoron). Egy fontos jótanácsot azért érdemes megfogadni: a „select”-nek megfelelő gombot jó, ha sokszor megnyomjuk a kezdőképernyőnél (ez szimulálja, hogy érméket dobálunk a gépbe), mert elég valószínű, hogy szükségünk lesz kreditekre a továbbjutáshoz. Hiába, a bűnüldözés nem olcsó mulatság.