A 80-as évek egyik legjobb autóversenyes játéka került az otthonokba az Elite Systems fejlesztő és kiadó jóvoltából Buggy Boy címmel, ami Japánban indult útjára (a Tatsumi műhelyéből) és azon projektek közé tartozott, amelyek személyi számítógépen fényesebb karriert futottak be, mint a játékteremben.

Ennek a szimulációnak két különlegessége is van: itt egyrészt nem „hagyományos” versenyautókkal száguldunk a horizont felé, hanem egy kis buggy-val, másrészt a játék valami hihetetlenül optimálisan kezeli azt a hardvert, ami alatt fut – leginkább C64-en; vagyis ékesen bizonyítja, hogy megfelelő grafikai megoldások és összetettség mellett sem kell (képernyőn) szaggatással számolni. A Buggy Boy ugyanis gyors és mindemellett jó frame rate-ekkel operál, ami nagyban hozzájárul a felejthetetlen élményhez.

Kicsi kocsi kalandjai

A mi kisautónkról annyit érdemes tudni, hogy a „buggy” maga tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, ami általában egy adott terephez alkalmazkodó szériára vonatkozik. A sivatagi dűnéktől a tengerparti sziklás-homokos sávokon és a mérsékelt-övi sártengereken át egészen a Holdig mindenhol találkozhatunk vele. Közös nevezőjük ezeknek a szerkezeteknek, hogy kifejezetten könnyűek és hátsó-, vagy négykerék-meghajtású modellként kiállják a legszélsőségesebb körülményeket is. Floridában például hagyománya van a speciális mocsári buggy versenyeknek, ahol a járművek nagyjából félig belesüppednek az iszapos vízbe, így egyfajta kétéltű rallyautóként küzdenek a megnövekedett ellenállással.

Itthon Bud Spencer és Terence Hill egyik népszerű filmje, a Különben dühbe jövünk (1974) óta szinte mindenki ismeri és imádja ezeket a kis fürge csodákat. (És nálunk is elterjedt volt egy híres buggy: Volkswagen Bogár néven futott.)

Flúgos futam

Ebben a játékban azonban mégiscsak a főúton fogunk haladni a cél felé, a városias jelleget tehát fejlesztők a mérhetetlen mennyiségű akadály és megszerzendő objektumok formájában próbálják némileg „elmaszatolni”. A terep hatalmas sziklákkal, fákkal, falakkal, sötét alagutakkal szeldelt, amiket muszáj valahogy legyűrni, különben értékes időt veszítünk.

Márpedig mind az öt pályán úgy kell tudnunk végigmenni, hogy a megszabott időkereten belül kell maradnunk. Ebben segítségünkre lesznek „időkapuk” is, amelyek alatt áthaladva értékes pluszmásodpercekre teszünk szert, továbbá fontos szerepet játszanak a bónusz pontokat jelentő szalaghirdetések és különböző színű zászlók is, mivel nem elég megnyerni a futamot ahhoz, hogy a pontrekordot is megdöntsük.

Örök körök

A Buggy Boy szinte megunhatatlan, mert szó szerint tele van rakva olyan apró kis hülyeségekkel, amiknek normális esetben persze nem ott volna a helyük: sziklák, falmaradványok és kerítések (!) az út közepén; ugratók, gallyak, amiktől kétkerékre áll az autó és úgy megy tovább, vagy épp irányíthatatlanná válik egy rövid időre; focilabda, amibe „belerúgva” extra pontokhoz jutunk és így tovább. Imádnivaló marhulás. És akkor még nem ejtettünk szót a hangokról, amik szinte fülbemászó dallamokként maradnak a fejünkben. (30 év távlatában is csodálatos, gyerekkort idéző élmény ezt megtapasztalni.)

Mint említettem, öt különböző terepen kell bizonyítanunk rátermettségünket: a legegyszerűbb az „Off road” nevű pálya, ahol nemcsak a kanyarok, de az akadályok száma is viszonylag alacsony, szóval ez gyakorlásra is tökéletes. A következő négy futam észak, dél, kelet és nyugat (nem bonyolították túl a neveket…) és azoknak megfelelően télies, nyárias, vagy tavaszias környezetekre lehet számítani, jellemző flórával és tereptárgyakkal. Éles kanyarok, oldalsó emelkedők, hidak, alagutak és persze versenytársak szinte mindenhol; szóval manőverezési kényszer lesz bőven és érdemes a zászlók begyűjtésére is odafigyelni, mert ha mind megvan, akkor rengeteg bónusz a jutalmunk.

A Buggy Boy C64-változata (1987):

Ha valaki lemaradt volna a játékról, vagy csak elkapta a nosztalgia heve, emulátoron vagy online könnyen elővarázsolhatja a Buggy Boyt. Arra viszont felhívom a figyelmet, hogy érdemes a Commodore 64-változattal nyomni, mert őszintén szólva sem a játéktermi verzió, sem a többi platformra készült darab nem ér a nyomába. Más akadály nincs.

Olvasna még autós játékokról? Figyelmébe ajánljuk ezeket:

Driver

Chase H.Q.

Buggy Boy

Elite Systems, autóverseny, szimuláció, 1985

“Come with me for fun in my buggy!”

+ Kortalan szórakozás

+ Ha rákap az ember, nehéz megunni

– Jó lenne “igazi” verseny, egy csomó indulóval

– Még több pálya kellett volna (vagy folytatás)

  • Látványosság
  • Zene / Hang
  • Érdekesség
  • Élmény
  • Szavatosság

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

További cikkek

A filmzene titánja – John Williams

A filmzene titánja – John Williams

90 éves lett John Williams, a világ máig leghíresebb amerikai zeneszerzője. Az élő legenda hét évtizedes (!) pályafutása során a filmtörténelem legnépszerűbb, legismertebb és a kritikusok által legelismertebb zenéit komponálta. Williams tehetsége mellett igazi...

Exhumed – A múmia áldásos átka

Exhumed – A múmia áldásos átka

A 90-es évek közepén rengeteg ígéretes FPS debütált a piacon és annak ellenére, hogy a Doom (1993) és a Quake (1996) továbbra uralta a népszerűségi listát, néhány alternatív megoldással egészen szépen lehetett érvényesülni mellettük. Ennek ékes példája az Exhumed, ami...

40 éves “a pop hercegnője” – Britney Spears

40 éves “a pop hercegnője” – Britney Spears

Szinte hihetetlen, de 40. születésnapját ünnepli Britney Spears amerikai énekesnő, dalszerző és táncos, akinek nevéhez elsősorban a tinipop újjáélesztésének hatása fűződik az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején. Nem véletlenül nevezik "a pop hercegnőjének"....