Halállabirintus – Nem fordulhatsz vissza

A rendszerváltozás körüli évek egyik legnagyobb kulturális slágere volt a „Kaland, Játék, Kockázat”, vagyis az a lapozgatós játékkönyv-sorozat, ami felcsillantotta a reményt a büszke szülőkben, hogy szeretett, ám engedetlen gyermekük mégiscsak rákaphat az olvasásra. A sikerszéria egyik legismertebb darabja a Halállabirintus, ami már borítójával is a frászt hozta az emberre – és akkor még nem beszéltünk a kevéssé családbarát tartalomról. Imádtuk.

Miközben karddal a kezedben lefelé haladsz a lépcsőn, a kristályok gyér fényében vérfoltokat fedezel fel a falon. Dohszag csapja meg az orrodat, miközben egy tölgyfaajtót fedezel fel baloldalon. Hírtelen velőtrázó ordítást hallasz az ajtó mögül. Ha kinyitod, lapozz a 322-re, ha inkább tovább mész, lapozz a 189-re. Talán sokaknak ismerősek lehetnek az alábbi mondatok, és nosztalgiával gondolnak vissza a gondtalan ifjúkorra, amikor egy papírlappal, radírral, ceruzával és két dobókockával a kézben és hevesen dobogó szívvel a torokban olvasták ezeket a sorokat, miközben az ujjuk végig a könyvbe volt rejtve, hogy adott esetben vissza tudjanak lapozni a kiindulóhelyre, ha esetleg valami balul ütne ki.

Használd a fantáziád!

Nem sok gyerek szeret olvasni, legalábbis én nem szerettem, mégis, mindig vágytam egy könyvre, aminek én lehetek a főszereplője. (Bár nem pont úgy, mint a Végtelen történetben.) Ezt az álmot váltotta valóra két angol úriember, Steve Jackson és Ian Livingstone. Ők ketten alkották meg a Fighting Fantasy műfajt, amit Magyarországon Kaland, Játék, Kockázat néven ismerhettünk meg.

Ezekben a könyvekben mi vagyunk a főszereplők, mi döntünk, merre megyünk, harcolunk vagy elfutunk, beszélgetünk vagy támadunk, vagyis mi alakítjuk a történetet. Ennek a könyvsorozatnak az egyik darabja a Ian Livingstone tollából származó Deathtrap Dungeon (azaz Halállabirintus), ami 1984-ben jelent meg, majd népszerűségét jól mutatja, hogy 2002-ben, 2009-ben és 2018-ben is újra kiadták. Magyarországon 1989-ben került a boltok polcaira, méghozzá elég borsos áron – 63 Ft-ért -, azonban megérte megvenni.

A virtuális világ előretörésével nemhogy eltűnt, hanem új életre kelt a műfaj és a könyv is. 1998-ban Playstation-re játék is készült belőle, inkább kevesebb, mint több sikerrel (a hírhedt Asylum fejlesztette, szóval értelmetlen lett volna minőségi darabra számítani…). 2010-ben a Halállabirintus elektronikus formában megjelent iPhone-ra és iPad-re is, 2011-ben pedig bejelentették filmes adaptációját, mely a Gladiátor és a Fűrész című filmek egyvelege lett volna (és egyszer talán még megvalósul). 2018-ban viszont zenei CD-t jelentettek be a könyvhöz, 2020-ban pedig egy nagyon érdekes interaktív videójáték jelent meg belőle, ami lényegében egy hangoskönyvnek felel meg és az ismert brit filmsztár, Eddie Marsan benne a mesélő.

Klausztrofóbiásoknak nem ajánlott

A történet a Titán világában játszódik, azon belül pedig Fang városában, ahol a város ura, Szukumvit báró a közeli hegy gyomrában épített egy labirintust egyetlen ki- és bejárattal, a kettő közé pedig tekervényes utakat, alattomos csapdák és vérengző szörnyeket rakott. Miután elkészült, a báró beküldte tíz legjobb testőrét állig felfegyverkezve… Soha többé nem látták őket. Ezután Szukumvit meghirdette a Bajnokok Próbáját. Aki kijut a labirintusból, tízezer arannyal lesz gazdagabb, ami sok harcost csábít Fangba, köztük az olvasót is.

A próbát évente egyszer rendezik meg, májusban. Nos, ezzel van egy kis gondom. Mivel a Titánon más időszámítás van, hogyan lehetséges az, hogy a rómaiaktól átvett hónapneveket használják? De ez még nem annyira zavaró, találunk más érdekességet is. A labirintusba nem egyedül megyünk be, hanem öt másik versenyzővel, akik a riválisaink. Mi ötödikként lépünk az útvesztőbe, ám mégis szinte minden érintetlen előttünk. Kalandunk során egy barbár rövid időre társunkká szegődik, ám meglepő módon egy logikai feladványt kába állapotban is simán megcsinál. Hát igen, az a híres barbár akadémia.

Minden mehet bele

Az egyik résznél szükségünk lesz a „hasonmás” italra, ami Doppelgänger italként szerepel (és németül hasonmást jelent – meglepő). Egy másik cikkben is hasonló kérdés merült fel az íróban, mint bennem: hogy kerülnek ebbe a világba németek? Lehetséges talán, hogy a II. világháborúban a németek nem csak a Földet és a Holdat, de a Titánt is uralmuk alá próbálták vonni? Azonban, ha ezeken felül tudunk emelkedni, nem fogunk csalódni. Itt találkozhatunk orkokkal, goblinokkal, csontvázakkal, sőt Manticore-ral, Vérvaddal, Tükördémonnal és egyéb rémségekkel is. Emellett a Halállabirintusnak végig van egy baljós, sötét atmoszféra, ami miatt képtelenség letenni. A hangulatot csak fokozzák a könyvben található grafikák. A trónon ülő csontváz, kezében tekerccsel, a felnyársalt barbár, a lány, amint éppen egy kígyóval küzd, a láncosbuzogányos ork, amint buzogányát felénk lendíti, hogy csak néhányat említsek.

A tájleírás nem sok, mégis elég. A nyirkos falak, félhomály, cseppkövekről csepegő vízcseppek, lépteink zajára a repedésekbe visszarohanó pókok és százlábúak. Szobák, amelyekben olyan tárgyak rejtőznek, melyek a továbbjutáshoz mindenképpen szükségesek, más ajtók mögött azonban csak a halál vár ránk. Az egyik leggonoszabb az a szoba, ahova belépve az ajtó bezáródik és a mennyezet lassan ereszkedni kezd, míg „végül a kősír halálra zúz.” Más helyen óriásméhek csípnek agyon, hogy aztán üres kézzel és sok sebbel távozzunk. Számomra a legrosszabb bestia a tükördémon volt, ami miatt gyerekkoromban akadt pár álmatlan éjszakám. Nagyon ötletes, hogy egy ideig nem egyedül kell szembenéznünk az útvesztő borzalmaival, mivel lesz egy bajtársunk is, akit meg is kedvelünk a végére. A történetben az egyes állomásokon találkozni fogunk próbamesterekkel, akiknek a feladványai az agyat tornáztatják meg, így a matek érettségire is segíthet a könyv felkészülni. A legidegesítőbb a törpe próbamester, viszont szerencsére a könyv lehetőséget ad végezni vele. Mondanom sem kell, éltem az alkalommal…

Minden oldal számít

Az útvesztőt érdemes jól átfésülni, mivel egyes tárgyak feltétlenül szükségesek a győzelemhez, különösen a drágakövek, amelyeknek a legvégén lesz fontos szerepük. Éppen ezért a szerencse is elkél, mivel az elágazásoknál nem mindegy, merre megyünk tovább. És a legjobb, ha megvannak a kellő tárgyak és megtaláljuk a kijáratot, még ez sem garantálja a sikert, mivel életerőpontjaink árán kell egy helyes kombinációt kiókumlálnunk.

A könyvet a közepesnél nehezebbnek gondolom, kezdő harcosoknak nem ajánlanám, később viszont kötelező darab. Nekem az egyik örök kedvencem marad, többször is elolvastam, térképet rajzoltam, és ugyanúgy izgultam harmadik alkalommal, mint mikor először vettem kézbe. Még így, felnőtt fejjel is érdemes elolvasni, és végigküzdeni magunkat a csapdákkal teli, szövevényes utakon, hogy aztán kijutva elmondhassuk, kiálltuk a Bajnokok Próbáját.

Olvasna még Kaland, Játék, Kockázat könyvekről? Eddig ezekről írtunk:

A káosz fellegvára

Tolvajok Városa