Macskafogó – Én szeretem önt, Mr. Teufel!

35 évvel ezelőtt vetítették először minden idők egyik leghíresebb magyar rajzfilmét, ami később nemzetközi karriert is befutott. A Ternovszky Béla által rendezett klasszikust az egykori kultúrpolitika nem fogadta ugyan jó szívvel, a széles közönség annál inkább.

Mr. Teufel: Safranek? Maga nem szeret engem, valami azt súgja.

Safranek: Én szeretem önt, Mr. Teufel.

Mr. Teufel: Helyes! A beosztott szeresse főnökét! Ez cégünk egyik alapelve.

Nem elhanyagolandó hidegháborús áthallásai (fegyverkezési verseny) miatt a rajzfilm igencsak megosztó volt a politika által erősen befolyásolt kritikai közönség körében. Ennek ellenére nem került indexre, sőt, még az akkori szocialista országokban, Csehszlovákiában és Bulgáriában is vetítették, 1988-ban pedig a Szovjetunióba is eljutott. A nyugati világban ugyan nem hozott átütő sikert, de így is találkozhatott vele a holland, a francia, a brit és az amerikai közönség is – köszönhetően elsősorban a kanadai producereknek (érdekesség, hogy az NSZK-ban és az NDK-ban annak ellenére nem vetítették, hogy a produkció menedzsmentjében ott ültek német szakemberek is).

Poljakov: Tudja mit mondott Julius Caesar?

Edlington: Az a fickó, aki a műlábában csempészte a heroint?

Poljakov: Az.

A Macskafogó (Cat City) története sokak által ismert. Spoilermenetesen nagyjából annyit el is szabad mondani róla, hogy a bűnözőszindikátusokba szerveződött macskák és az egerek civilizációja között régóta húzódó konfliktust mutatja be, ahol mindkét fél valamiféle csodafegyverben bízik. A titkos fejlesztéseket természetesen kémkedés kíséri. A macskák kísérletei egyelőre nem tűnnek túl ígéretesnek, hírszerzésük azonban azt sejti, hogy az egereknek van egy előrehaladott állapotban lévő projektjük. Ennek a fejlesztésnek egy híres tudós, Fushimisi professzor a felelőse, aki jelzi, hogy lassan ideje előállítani és kipróbálni a csodafegyvert. A macskák nyílt fenyegetése és merényletkísérletei miatt az egerek titkosszolgálata, az Intermouse egy visszavonult egérügynökét, Nick Grabowskit hívja segítségül: feladata, hogy eljusson a tudóshoz és annak tervét leszállítsa a kivitelező egérmérnököknek.

Ratracer: A Ratracer információs szolgálata az ön rendelkezésére áll, asszonyom!

Budy: Bent vagyunk egy gödör fenekén, kislány! Se előre, se hátra.

Ratracer: Ebben az esetben nyomják meg a piros gombot, és nyugodjanak békében.

A Macskafogó forgatókönyvírója, Nepp József – akinek olyan széles a repertoárja, hogy felsorolni sem merem, még kihagynék valami fontos produkciót – már a 80-as évek elején elkezdte írni a művet, ami eleinte egy jazz dalhoz készült klipnek készült, azonban úgy belelendült, hogy egy nagy részletességgel kidolgozott, teljes történet kerekedett ki belőle. Ekkor vette fel a kapcsolatot Ternovszky Béla rendezővel, hogy fel ajánlja neki megrendezésre, erre azonban csak évekkel később került sor.

A Macskafogó mai szemmel nézve is rendkívül szórakoztató alkotás, sőt, megkockáztatom, azok a poénok és áthallások, amelyek az egykori politikai környezet eszmeiségére és akkor divatos szólamaira építenek, ma talán erősebben csengenek, mint a 80-as évek közepe-vége tájékán (nemzetközi kémhálózatok, globalizáció, tömegkulturális szokások, modern technológia, nagyvállalati gőg, közvetett és közvetlen célzás hírességekre, politikusokra stb.). Már önmagában vicces a kontraszthatás, hogy kedves kis rajzfilmfigurák szájából olyan mondatok hangoznak el, mint amik bűnügyi és akciófilmekre, néhol társadalmi drámákra is jellemzők; illetve maga a történet is kicsit olyan mintha egy James Bond mozit ültetnénk rajzfilmes környezetbe.

A 2018-ban digitálisan is felújított rajzfilm nem öregedett rosszul, a mai generáció maximum az animációs megoldások területén találhat némi kivetnivalót benne (kevésbé pörögnek a képkockák, mint a mai 2D/3D csodákban, néhol darabosnak tűnhet). A magam részéről csupán a két betétdaltól („Négy gengszter”, „Miu – Mi újság?”) nem voltam elájulva, sőt, kicsit értetlenkedtem is, hogy ha már belekerültek, akkor miért nem szereztek hozzá több zenét, hiszen igazán elbírt volna 5-6 nótát? De igazán kár fanyalogni. Mert bár nem tartom tökéletes alkotásnak a Macskafogót, mégis azt gondolom, hogy méltó helyet foglal el a legjobb magyar rajzfilmek palettáján, köszönhetően elsősorban (sőt, mindenekelőtt!) kiváló humorának, a rendkívül változatos karaktereinek és mindazon apró momentumainak, képi megoldásainak, amelyeket talán csak egy-egy újranézés alkalmával veszünk észre; mégis, kacagni tudunk rajtuk, mert annyira kreatívak, annyira szellemesek.

Mr. Teufel: Mehet, Safranek, és üdvözlöm a kedves feleségét!

Safranek: Köszönöm, uram, de már egy éve önnel él.