Világsikert és díjesőt hozott a 2008-ban bemutatott produkció a Disney-nek – köszönhetően elsősorban a Pixar csapatának, akik egyszerűen nem tudnak hibázni. Az Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-elsőséget is besöprő WALL·E című animációs film egy magányos robot életén keresztül hívja fel a figyelmet arra, hogyan is bánik az ember szeretett Földbolygójával.

Nem a WALL·E az első mozi, amiben az alkotók a kapitalizmus folyamatait és következményeit teszik gúny tárgyává. A négyszeres Oscar-díjas Coen fivérek 1994-es szatírája, A nagy ugrás (amiről olvashatnak itt a Retro Magazinban is) a gazdasági növekedés mindenhatóságát és a cél elérése érdekében bármire képes lelkek elkárhozottságát helyezi a fókuszba. A mi kis robotunk története ezzel szemben nem a jelenre koncentrál, hanem egy disztópiát mutat be, vagyis egy olyan világot, ahová eljuthatunk akkor, ha így folytatjuk.

Vedd meg, használd és dobd el

Itt is egy megavállalat, a sokatmondó „Buy n Large” hathatós tevékenysége okozza a bajt, amely a 22. század elejére bekebelez minden gazdasági szolgáltatást a Földön, beleértve a kormányzatot is. Az őrült termelés azonban akkora hulladékmennyiség felhalmozásával jár, hogy az szó szerint nem fér már el sehová, így a városokat egyszerűen elönti a szemét. Ahelyett, hogy környezetbarát, fenntartható intézkedésekkel javítanának a helyzeten, a világ vezető úgy döntenek: a túlélés egyetlen útját egy óriási űrhajó megépítése („Axiom”) jelentheti – és természetesen egy új világ kolonizációja.

Mindez idő alatt, megterveznek és üzembe állítanak több százezernyi WALL·E (WATT-takarékos Lánctalpas Limlom- és hulladékkezelő, E-sorozat) robotot is, hogy amíg az emberiség megmaradt tagjai távol vannak, takarítsák fel a bolygót (a hulladékot kockákká formálva, s ezeket magasba nyúló hegyekké összehordva), hátha vissza lehet majd térni egyszer a régi világba. Hétszáz évet ugrunk az időben és azt látjuk, hogy ezek a csodamasinák is kudarcot vallanak s csupán egyetlen WALL·E üzemel már, kalandunk főhőse.

A hétszáz éves ember

A magányos kis gép egyetlen barátjával, egy csótánnyal él együtt (igen, szó szerint: ebben a történetben WALL·E személyiséget kap és talán emberibb bármely humanoidnál). Szorgosan dolgozik a szemétföldeken és a munkával láthatóan jól halad, mindeközben arra is van ideje, hogy a neki tetsző kacatokat kiválogassa a kupacokból és hazavigye magával (szállása egy lakókocsira emlékeztető robottároló). Ekkor lel rá egy apró kis hajtásra is, egy szárba szökkent növénykére: az egyetlenre az egész bolygón. Ahogy ezt is, WALL·E-t is a Nap energiája és az emlékek tartják életben. Utóbbiak azonban nem a sajátjai: a talált tárgyakból próbál csupán asszociálni arra, milyen is lehetett egykor embernek lenni.

Egy nap a Földre érkezik ÉVA (Élőhely- és VegetációAnalizáló) nevű feminin robot az Axiomról, hogy az élet jeleit kutassa. WALL·E természetesen első látásra beleszeret, ÉVA először azonban nem viszonozza érzéseit, mivel figyelmét egyedül küldetésére összpontosítja. Amikor a kis robot megmutatja neki a már említett növénykét, ÉVA azonnal jelenti a felderítő űrhajónak, s visszatér a bázisra új szerzeményével. WALL·E természetesen követi őt, hiszen már nem tud és nem akar élni nélküle.

Zűr az űrben

Ekkor ismerjük meg az Axiom világát: az elmúlt 700 évben az emberek nemhogy tanultak volna a túlfogyasztás káros következményeiből, de kifejezetten tovább vitték elődeik örökségét. Háború ugyan nincs többé, elhízott, már önálló mozgásra sem képes emberek annál többen. Robotok egész armadájának kell életben tartani ezeket a humanoidokat, akik maguktól a saját lábukon sem tudnának megállni. Az űrhajó kapitánya, a szintén jól megtermett B. McCrea szembesül az új fejleménnyel: a szárba szökkent kis növény azt jelzi, hogy ideje visszatérni a Földre és benépesíteni, mert a körülmények most már lehetővé teszik ezt.

Az Axiom fedélzeti számítógépe (akinek a Golden Globe-díja Sigourney Weaver kölcsönzi a hangját) azonban másképp vélekedik erről. A korábban belé programozott biztonsági protokollra hivatkozva megpróbálja átvenni az irányítást a hajón – félreállítva magát B. McCrea kapitányt is -, hogy megakadályozza a visszatérést. Az így önálló életre kelt és hatalmat megkaparintó robotot tehát meg kell állítani, ez pedig a slamasztikába keveredett WALL·E és ÉVA feladata lesz.

Fogyasztható társadalomkritika

A Pixar alkotása – élén Andrew Stanton kétszeres Oscar-díjas íróval és rendezővel – egy hamisítatlan 21. századi népmese. Letagadhatatlan célja egy mondanivaló átadása, a „vigyázzunk egymásra, vigyázzunk a környezetünkre” üzenet továbbítása a mai fiatal generáció számára. Mindezt teszi úgy, hogy bár alaposan meggörbíti azt a bizonyos társadalmi tükröt, mégsem bántó és agresszív. Lesújtó, apokaliptikus világot fest le nekünk, ami szorongást válthat ki, de mindvégig ott lebegteti a reményt is: soha nem késő változtatni, újrakezdeni.

A film erénye, hogy a főszereplő robotot naiv, mindenre rácsodálkozó, tisztalelkű gyermekként ábrázolja, akiért önkéntelenül is aggódunk. Az ő hánytatott sorsán keresztül élhetjük meg, milyen jövő is vár az utódainkra, ha csak magunkra gondolunk. S mindeközben nemcsak a fogyasztó társadalmat kárhoztatja azért, mert nem hajlandó változtatni a szokásain. A nagyvállalati és politikai vezetők képmutatását és korlátoltságát mi sem mutatja jobban, hogy ők maguk is aggódnak a Föld sorsáért – csak épp a megoldást illetően maradnak tévúton. Hogy mindez szándékos, vagy pusztán foglalkozásuk természetéből adódik-e, a néző maga kell, hogy eldöntse.

Annyi azonban bizonyos, hogy ha a WALL·E a felnőtt nézők számára elsősorban szórakoztatást, kikapcsolódási lehetőséget jelent is; gyerekeik számára példázatul szolgálhat. Egyike lehet egy utolsó gondolati magnak, ami elvetve kicsírázhat, kihajthat és akár termést is hozhat majd. A tenni akarásét.

WALL·E

Walt Disney Pictures – Pixar Animation Studios, animációs film, 2008

Gyerekbarát disztópia.

+ A szokásos Pixar-színvonalat hozza

+ Humorban nincs hiány

– Kicsit túl van tolva a társadalomkritika

– A befejezés nem okoz katarzist

  • Látványosság
  • Zene / Hang
  • Érdekesség
  • Élmény
  • Szavatosság

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

Ennél jobb érv nem szólhat a sportolás mellett:

További cikkek

Magnum – Elsült, durrant, betalált

Magnum – Elsült, durrant, betalált

A 80-as évek egyik közönségkedvenc sorozata volt a Tom Selleck főszereplésével készült Magnum P.I., amiben a mindenre elszánt magánnyomozó Higgins, TC és Rick segítségével tárt fel különböző bűneseteket - 162 epizódon keresztül. A Magnum szellemi atyja az a Glen A....

Macskafogó – Én szeretem önt, Mr. Teufel!

Macskafogó – Én szeretem önt, Mr. Teufel!

35 évvel ezelőtt vetítették először minden idők egyik leghíresebb magyar rajzfilmét, ami később nemzetközi karriert is befutott. A Ternovszky Béla által rendezett klasszikust az egykori kultúrpolitika nem fogadta ugyan jó szívvel, a széles közönség annál inkább. Mr....

Hipp-hopp, jött Vuk – és elrepült 40 év!

Hipp-hopp, jött Vuk – és elrepült 40 év!

1981-ben mutatták be Dargay Attila rendező és képregényrajzoló egyik mesterművét, a Fekete István regénye alapján készült Vuk című egész estés rajzfilmet, minden idők egyik legjobb magyar animációs produkcióját. A kis róka kalandja a 80-as évek óta töretlenül...