Az egész világot lázba hozta a Nintendo egykori üdvöskéje, a 90-es évek miniatűr videójáték csodája, aminek óriási érdemei voltak a konzolok piaci uralomra törésében.
A japán óriásnak ez valójában már a második generációs kézikonzolja volt, 1980 és 1991 között ugyanis legalább hatvanféle úgynevezett Game & Watch kvarcjátékkal szórakoztatta a nagyérdeműt, ráadásul sokéves tapasztalattal rendelkezett manager kalkulátorok (Handheld PC) és hasonló eszközök gyártásában, és itt érdemes megjegyezni a világhírű tervező, Gunpei Yokoi nevét is, akinek nemcsak ezt az innovációt köszönhetjük, hanem például a D-padot is ő találta fel, ami a játékok irányításának sokszor ma is nélkülözhetetlen alkatrésze.
Egy népszerű korabeli Game Boy reklám:
A 8 bites Game Boy tulajdonképpen egyesíti a NES (Nintendo Entertainment System) otthoni rendszer és a Game & Watch hardverek jellemzőit. A konzol tompazöld pontmátrix képernyővel rendelkezik, állítható kontraszt tekerőgombbal, öt vezérlőgombbal (egy D-pad, két játékgomb, valamint a „START” és a „SELECT” gombok), egy hangszóróval, állítható hangerőszabályzóval, és riválisaihoz hasonlóan „kártyákat” (ROM cartridge) használ a játékok fizikai hordozójaként.
A színösszeállítás a szürke két árnyalatából készült, fekete, kék és sötét magenta tónusokkal. A portréorientált, téglalap alakú készülék minden sarka lágyan lekerekített, kivéve a jobb alsó sarkot, amely ívelt. A megjelenéskor a készüléket vagy önállóan, vagy több játékkal – köztük a Super Mario Landdel és a Tetrisszel – együtt árulták. Számos érdekes tartozékot is fejlesztettek hozzá, köztük hordtáskát, Game Genie-t (csalási lehetőségekhez), nagyítót és nyomtatót.
Válogatás a legnépszerűbb Game Boy-ra is fejlesztett játékokból:
Annak ellenére, hogy technológiailag gyengébb volt negyedik generációs versenytársainál (Sega Game Gear, Atari Lynx és NEC TurboExpress), a Game Boy akkumulátorának üzemideje és tartóssága egyszerűen verhetetlen volt. Jól meg is leckéztette a konkurenciát: az Egyesült Államokban már néhány héten belül egymillió darabot adtak el belőle és később – utódjával, a Game Boy Color nevű fejlesztett változattal együtt – majdnem 120 millió példány ment el világszerte, ezzel minden idők harmadik legkelendőbb videojáték-konzoljává vált.
A Game Boy volt az 1990-es évek egyik legfelismerhetőbb eszköze, amely a megjelenését követő években kulturális ikonná vált. A konzol életében több újratervezés is megjelent, köztük a Game Boy Pocket 1996-ban és a Game Boy Light 1998-ban (csak Japánban). Gyártása a 2000-es évek elején is folytatódott (!), még a második utód, a Game Boy Advance 2001-es megjelenése után is (!). 2003-ban végül leálltak a projekttel.
Nagyjából ilyen érzés volt kicsomagolni:
A Game Boy-t maga a Nintendo főmérnöke és a Nintendo Research & Development No. 1 csapata tervezte (ez a legrégebbi fejlesztőgárda a cégnél). A korábban már említett Gunpei Yokoi a NES asztali konzol piaci debütálását követően találkozott Hiroshi Yamauchival, a Nintendo elnökével, és elmondta, hogy készíthetne egy kézi rendszert cserélhető játékokkal. A nagyfőnököt annyira lenyűgözte az ötlet, hogy azonnal igent mondott a projektre, ami eredetileg nem Game Boy, hanem „Dot Matrix Game” néven futott (ez a pontmátrixos kijelzőre utal, ellentétben az azt megelőző Game & Watch sorozattal, amely szegmentált LCD kijelzőket tartalmazott, előre nyomtatott fedőlappal, és minden modell csak egy játék lejátszására korlátozta).
A DMG kezdőbetűk a végső termék modellszámán is szerepeltek: „DMG-01”. A Game Boy el-, vagy átnevezés végül nem is Yokoi ötlete, hanem egy kreatív íróként és színészként is dolgozó tervező fejéből pattant ki, akit a fejlesztés során vendégül láttak a Nintendónál (ő Shigesato Itoi, aki ma is népszerű közéleti személyiségnek számít Japánban és komoly szerepe volt például a Totoro – A varázserdő titka világhírű animációs fantasy film készítésében). A munkatársak belső reakciója a „Game Boy-já keresztelés”, sőt az egész projekt kapcsán kezdetben negatív volt (a „DameGame” becsmérlő becenevet adták neki, amelyben a dame jelentése „reménytelen” vagy „haszontalan”, a hihetetlenül gyorsan jött siker azonban hamar megváltoztatta a hozzáállásukat.
Ebben az is szerepet játszott, hogy Henk Rogers holland játéktervező, aki a 80-as években a Nintendo of Americának is dolgozott, egy rendkívül érdekes játékot ajánlott a tengerentúli divízió vezetőinek figyelmébe és személyesen az elnöknek, Minoru Arakawának javasolta, hogy portolják át az új rendszerre is, mert így szélesebb közönséghez tudna eljutni. Ez volt a Tetris nevű játék, Alexey Pajitnov orosz szoftvermérnök zseniális találmánya, amit 1984-ben fejlesztett. Az árukapcsolás, vagyis a kézikonzol és a hozzá csomagban elérhető Tetris egyszerűen tökéletes üzleti döntésnek bizonyult; így még Super Marionak sem kellett „megsegíteni” a projektet a maga népszerűségével és eladási példányszámaival. S külön hab a tortán, hogy a Nintendo saját mérései szerint is a Game Boy sokkal hatékonyabban volt képes megszólítani mindkét nem képviselőit, mint bármely korábbi, illetve kortárs darab: a játékosok majdnem fele (!) nő volt, ami a videójáték piacon rendkívül szokatlan jelenségnek számított az akkor még maszkulin jellegű szórakoztatóipar világában. Ez az aprócska tárgy tehát minden túlzás nélkül állítható, hogy képes volt megváltoztatni a szoftvergyártók hozzáállását és ösztönözni a nyitást új célcsoportok felé is.
Mintha csak erre találták volna ki. A Tetris Game Boy környezetben:
Ajánlhatunk néhány Game Boy-ra is fejlesztett játékot? Ezekről már írtunk:
Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!
További cikkek
Jean-Michel Jarre: Oxygène – Csak úgy kapkodtuk a levegőt
Az ikonikus francia elektronikus zeneszerző harmadik stúdióalbuma lassan fél évszázada ejti ámulatba a közönséget. Az 1976-ban kiadott Oxygène-t úgy írták le, mint a „a hetvenes évek szintetizátor-forradalmának vezetőjét” – és talán nem is túloztak.
Gyorsabb a halálnál – Bajkeverők párbaja
1995-ben debütált a mozikban Sam Raimi filmje, a valóságos sztárparádéval felvonuló Gyorsabb a halálnál című, úgynevezett „revizionista” western. Annak ellenére, hogy a három évvel korábbi Nincs bocsánat című Eastwood-rendezéshez hasonlóan itt is cél volt a Vadnyugat romantizálásának derékba törése, illetve a jó és rossz összemosása; azért a főszereplő és a főgonosz jellemét illetően az alkotók nem hagytak kétséget a nézőben, hogy kinek is kell drukkolni.
A filmzene titánja – John Williams
90 éves lett John Williams, a világ máig leghíresebb amerikai zeneszerzője. Az élő legenda hét évtizedes (!) pályafutása során a filmtörténelem legnépszerűbb, legismertebb és a kritikusok által legelismertebb zenéit komponálta. Williams tehetsége mellett igazi...