1999-ben kezdte meg hódítását a Virtua Tennis széria, aminek első epizódján jól látszik, hogy a Sega olyan játékot akart készíteni, ami azoknak is örömet tud okozni, akiket ez a sportág egyébként nem érdekel.

Azt talán senki sem vitatja, hogy a foci máig a világ legnépszerűbb sportja. Érthető tehát, hogy a krikett, a kosárlabda, a gyeplabda, vagy a tenisz kénytelen „mögötte kullogni” és küzdeni valamely dobogós helyezésért. Ez a jelenség ugyan nyomon követhető a videójátékok világában is, ennek ellenére néha csodáknak lehetünk szemtanúi akkor, amikor megnézzük, milyen sportágakban sikerült top-szimulációkkal előrukkolni egyes kiadók háza táján. Ha arra gondolunk, hogy a golf-, gördeszka és sporthorgász programok sikere már lassan 40 évre nyúlik vissza, érezzük, hogy a virtualitásban tényleg máshogy tudjuk megélni azt, amit a fizikai világ nyújtana nekünk. Az „adrenalin-dopamin-boldogsághoz” azonban nem árt picit „hajlítani a teret”, a Virtua Tennis pedig iskolapéldaként jár elöl, hogyan is kell ezt profin kivitelezni.

Egységben a nyerő

A legfontosabb tény, hogy Virtua Tennis egy hamisítatlan tenisz arcade játék – vagyis nem annyira a fizikai realitás szimulálása, mint az élvezetfaktor kiaknázása a cél. A Sega eredetileg a kor egyik legmenőbb játéktermi gépére, az AM3-ra készítette, a nem várt siker azonban kikövetelte magának, hogy a fejlesztők kiterjesszék a programot más platformokra is. A VM nemcsak folytatásokat kapott (ha mindent beleszámítunk, összesen még 8-at!), de 2000-ben Dreamcastra, 2002-ben pedig PC-re is átültették, sőt, Game Boy Advance változat is megjelent ugyanebben az évben (ma pedig mobilon is játszható).

A nagy titok az egyszerű kezelhetőségben rejlik. Saját tapasztalatom szerint, bármilyen kontrollerrel (vagy billentyűzettel is) hihetetlenül gyorsan bele lehet jönni a játékba és könnyű fokozaton igazi sikerélményben lehet része már a kezdőknek is, méghozzá anélkül, hogy lenézve éreznék magukat a beállításokat illetően. Mert a Virtua Tennis annyira felhasználóbarát, hogy könnyedén beszippantja a bizalmatlan érdeklődőket is, s 10-20 percre biztosan odaragasztja őket a képernyőhöz. Az már egy másik kérdés, ér-e ennél többet is nekik? Nos, nem valószínű, de a Sega részéről talán nem is feltétlenül ez a cél.

Versenyszellem, versenyszemmel

Az a helyzet, hogy a Sega nem véletlenül játéktermi gépre találta ki a Virtua Tennist (sem). Olyan terméket kívánt piacra dobni, ami sok játékost vonz, de rövid időre, néhány érme bedobása erejéig. Egy jó fejlesztés azonban jó koncepción alapul, ami remekül alkalmazkodik az új körülményekhez is: a konzolos (és PC-s) adaptáció sikerét egyértelműen a többjátékos üzemmód hozta meg. Ahogy több kritikus is megjegyezte egykoron a nemzetközi sajtóban: „ne kerüld el azért, mert nem foci – több játékidőt fogsz belőle kihozni, mint gondolnád” – utalva itt a VM szenzációs multiplayer értékére. A legnagyobb sajtóorgánumok – GameSpot, PC Gamer, IGN, Dreamcast Magazine, Next Generation – egytől egyik piedesztálra emelték a Sega innovációját és konkrétan a Tony Hawk’s és a Tiger Woods PGA Tour sorozatok szintjére emelték azt.

Nemcsak az irányítás, a játékmenet is meglehetősen egyszerű. Árkád módban 5 mérkőzést kell megnyernünk egy tornán, amelyeket különböző felületeken és helyszíneken játszunk majd. Többjátékos üzemmód esetében kiállhatunk egyesben vagy párosban is: vagyis nemhogy ketten, de akár négyen is részt vehetünk a meccsen, ha utóbbi opciót választjuk! Az időtartam egy játék és egy szett között változtatható. További lehetőségek közé tartozik a pálya, amelyen a mérkőzést játsszák, és az ellenfél(ek) képessége. Ha karriermódban akarjuk folytatni, akkor mérkőzések megnyerésével és edzésgyakorlatokkal járulunk hozzá saját fejlődésünkhöz (illetve és új képességek feloldásához). A felhasználó ilyenkor egy világranglista 300. helyezéssel lép be a játékba, amely a győztes mérkőzésekkel értelemszerűen javul.

Szerva itt, csere ott

Talán nem mindenki tudja, de a videójátékok történetének egyik első képviselői is teniszre emlékeztető, ütögetős programok voltak. A Tennis for two már 1958-ban, a még híresebb Pong pedig 1972-ben látott napvilágot. Az 1980-as és 1990-es évek elején pedig szinte már minden platformon kipróbálhattuk magunkat ebben a sportágban, igaz, akkor még 2D-ben.

A Virtua Tennis nemcsak 3D grafikai megoldásaival, de arcade stílusával is formabontó játéknak bizonyult és nemhogy a következő generációs sportprogramokat, de egyes konzolok és konrollerek fejlesztését is hathatósan befolyásolta. Hogy mást ne mondjunk, az eladási listák egyik slágere, a Mario Tennis, vagy maga a Nintendo Wii, illetve Switch létrejötte is sokat köszönhet a Sega e korábbi projektjének. A VM bátran ajánlható mindenkinek, aki nem szeretne ugyan sok időt tölteni a képernyő előtt, de felhőtlen szórakozásra vágyik és pláne annak, akinek lehetősége van arra is, hogy összemérje tudását valamely szerettével. Egy szervát mindenképp megér.

Olvasna még sportjátékokról? Figyelmébe ajánljuk ezeket:

Az első Foci-Eb témájú videójátékok

Actua Soccer

Buggy Boy

Virtua Tennis

Sega, sport, arcade, szimuláció, 1999

“Előny, adogatás, hiba, elvétel, love – a tenisz alapelemei a mindennapi léthez kapcsolódnak, mert minden mérkőzés kicsiben maga az élet.” – Andre Agassi

+ Látványos, gyors

+ Jól beállított nehézségi fokozatok

– A játékosok kinézete kicsit fura néhány kameraállásból

– Nem képes lekötni hosszú ideig

  • Látványosság
  • Zene / Hang
  • Érdekesség
  • Élmény
  • Szavatosság

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

További cikkek

Macskafogó – Én szeretem önt, Mr. Teufel!

Macskafogó – Én szeretem önt, Mr. Teufel!

35 évvel ezelőtt vetítették először minden idők egyik leghíresebb magyar rajzfilmét, ami később nemzetközi karriert is befutott. A Ternovszky Béla által rendezett klasszikust az egykori kultúrpolitika nem fogadta ugyan jó szívvel, a széles közönség annál inkább. Mr....

Az első olimpiai témájú videójátékok

Az első olimpiai témájú videójátékok

A XXXII. nyári olimpiai játékok fényében a Retro Magazin utánajárt annak, hogy az 1980-as és 1990-es években készült videójátékok miként adták vissza a hangulatát a négyévente megrendezett sporteseményeknek. Első hallásra ellentmondásosnak tűnhet, ha azt állítjuk,...

Foreigner – Tőlünk nem idegen

Foreigner – Tőlünk nem idegen

Több mint négy évtizedes múltra tekint vissza a legendás brit-amerikai rockbanda, amelyet New Yorkban alapított a veterán gitáros és dalszerző Mick Jones, Ian McDonald (egykori King Crimson-tag), valamint Lou Gramm énekes. A ma is aktív Jones találta ki a zenekar...