Néhány éve egyik barátom nyomta a kezembe a Káosz Szava című fantasy kötetet, hogy vigyem haza és olvassam el. Akkor ugyan egyáltalán nem érdekelt, de mivel nem akartam megbántani, elfogadtam. A könyv napokig hevert a dohányzóasztalon, mígnem egyik este belelapoztam. Valósággal magába szippantott csodálatos világa. Azóta az összes megjelent Káosz művet elolvastam, beleértve az ebben a fantasy univerzumban játszódó egyéb írásokat és novellákat is. Mert ez a mű több volt, mint könyv: műfajt és világot teremtett.

A Káosz Szava fantasztikus regény tekintélyes múlttal büszkélkedhet: az eredeti példány több mint 30 évvel ezelőtt jelent meg, majd az 1991-ben alapított Cherubion Kiadó gondozásában kezdte meg valódi térhódítását.

Worluk születése

Nemes István, azaz John Caldwell Káosz Szava című remeke 1990-ben jelent meg. Ezzel egy időben két dolog született: létrejött a magyar fantasy irodalom, és megszületett Worluk világa orkokkal, emberekkel, goblinokkal, elfekkel, törpökkel, s a hely egyre csak bővült, amely a mai napig is gyarapodik. A Káosz-ciklus rengeteg könyvvel és mellékszállal rendelkezik, emellett egy rakás más írás is megjelent Worlukról, amik nem csak a helyszínt és lakóit mutatják be, hanem a történelmét és az isteneit is. Én úgy gondolom – talán némi túlzással – hogy ami Tolkien az angoloknál, az John Caldwell a magyaroknál. Az írói oldaluk, stílusuk teljesen különböző, de mindketten egy új világot teremtettek. Szerencsére itt nem egy ügyes koppintásról van szó, hanem egyediségről. Ha csak a teremtményeket nézzük, itt olvashatunk többek között drénekről, guarnikról, madzsunokról, dzsoma hogokról, mhyorokról, quetterekről is, és elutazhatunk Gerondar, Maldiberan, Jidor vagy akár Dimuran földjére. Láthatjuk, a sokszínűségre nem lehet panasz. Az első könyvek megjelenése után kezdett összeállni Worluk világa, mely mára kiforrta magát. A történet szerint a Földről egy bizonyos Ivo Worluk professzor kaput nyitott egy másik világa, majd az ott élő lényeket csaknem kiirtotta a vele tartó emberekkel. Ezt követően háborúk és az egyes fajok uralmai váltogatták egymást. Jelenleg az emberek uralkodnak, de az orkok és az élőholtak egyre inkább mozgolódnak. Maga a világ egy középkori fantasy, amit az intrikákon és cselszövéseken kívül átjár a mágia. Külön tetszett, hogy a varázslásnak pontos szabályait ismerhetjük meg, nem beszélve arról, hogy aki például démont szeretne idézni, megtudhatja minden csinnyát-binnyát (utóbbi igen költséges, mivel nagy adag ezüstporra lesz szükségünk).

Worluk – a Nemes István (John Caldwell) és társai által megálmodott világ Szendrei Tibor tusgrafikája alapján:

Skandar Graun színre lép

Ezen felül volt még valami, ami megragadta a legtöbb olvasót: a főhős, Skandar Graun karaktere. Ő nem egy nemes vitéz, nem egy jóságos varázsló, sem egy erényeivel büszkélkedő harcos. Ő egy kimondottan negatív figura (legalábbis kezdetben). Ember apától és ork anyától született félvér „korcs”. (Bár az anyja félork, így Skandar Graun inkább negyedork.) Istene az egyszemű Yvorl, a Káosz ura, akinek rendszeresen áldoz. A Rontás Erdején kíséri át áldozatait, majd végez velük, feláldozza őket Yvorlnak, holmijaikat eladja és nőkre, no meg italra költi. Amikor megszületett, szüleit megölte egy mágus, így csak a bosszúért él, de nem tudja, hogyan találhatná meg szülei gyilkosát. Ám egyik nap a véletlen folytán egy levél kerül az ork mancsai közé, amelyből megtudja, merre találja a keresett gyilkost, aki egy varázsló, Peltár.

Néhány további népszerű darab a Káosz világa sorozatból:

Egy fogadóban alkalmi útitársakra lel, akiket ígéretekkel maga mellé állít, majd elkötnek egy hajót és meg is kezdődik a kaland, amely fordulatoktól és tréfáktól kicsit sem mentes. A könyv egyik erőssége pont a humor, amiből annyi van, hogy még nem sok, de nem is erőltetett (illetve nem annyira). A főhős fejlődik, érzelmek kavarognak benne, és fontos igazságokra fog rájönni. Skandar Graun fő fegyvere a láncosbuzogány, amellyel koponyákat zúz be, agyvelőket loccsant szét, hogy ott, ahol előbb még egy fej volt, már csak véres massza maradjon. Igen, a könyvtől nem áll távol a naturalista ábrázolás sem. Hősünk másik fegyvere a megtévesztés. Külsőre egy félfülű, tagbaszakadt, tanulatlan ork, a valóságban azonban Yvorl isten harcos-papja, aki áldozatára rámond egy mozdulatlanság varázst, és már lehet is feláldozni az Egyszeműnek. (Ezalatt a Káosz istenére gondolunk, a félreértések elkerülése végett.)

A Káosz világa akkora siker lett, hogy 10 évvel az indulást követően szerepjáték is készült belőle, amihez egy igen komoly, 350 oldalas kézikönyv tartozott.

Szerencsétlen, mégis mázlista

Ha ennyire negatív figura ez a Skandar Graun, akkor mégis, mit lehet benne szeretni? Ezt a kérdést többször is feltettem már magamnak, és félek, nem biztos, hogy meg tudom válaszolni, de azért teszek egy próbát. Skandar Graunnak elég kemény gyerekkora volt. A szüleit nem ismerte, és az öreg Netar nevelte, aki a maga módján szerette, de azért gyakran elverte. Hősünk ezután egy ork faluban nevelkedett, ahol szintén sok pofon kijutott neki. Sanyarú sorsa miatt lett egy sunyi, az egész világot gyűlölő személy, ám ahogy haladunk előre a történetben, érezzük a sok fájdalmat, ami életében érte, és mégis kezd kinyílni, próbál változtatni eddigi életvitelén, a világhoz és annak teremtményeihez való hozzáállásán. Lesznek barátai, akikért kiáll, sőt! Egy formás ork nőstény még a szívét is megmelengeti. Emellett megvan a magához való esze, és gyakran tudja kivágni magát a szorult helyzetekből elméje és ereje folytán. Egyik barátom azt mondta, Skandar Graun „egy iszonyat nagy lúzer”. Nos, ebben van némi igazság, mégis: valahogy mindig megússza. De hogy ezt hogyan sikerül elérnie? Javaslom, aki még nem tette, feltétlenül lapozza fel a Káosz-ciklus első könyvét.

Ha már fantasy, ajánlhatunk néhány „lapozgatós” könyvet is?

Halállabirintus

Tolvajok Városa

A káosz fellegvára

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

További cikkek

Planet Funk – Táncos, sportos, slágeres

Planet Funk – Táncos, sportos, slágeres

Három ismérve is van az olasz gyökerű, de a brit elektronikus zenei hullámot követő formációnak, a 2000-es évek egyik nem kiemelt, de kifejezetten kellemes meglepetésének. A Planet Funk remek stílusötvözetek okos felhasználásával szert tudott tenni egy-két slágerre, ezzel biztosítva helyét a korabeli diszkókban és a popzenei tabellán is. Másrészt nagy sportklubok szurkolóinak a szívébe is belopta magát, akik évtizedekre biztosítják hírnevét.

Jean-Michel Jarre: Oxygène – Csak úgy kapkodtuk a levegőt

Jean-Michel Jarre: Oxygène – Csak úgy kapkodtuk a levegőt

Az ikonikus francia elektronikus zeneszerző harmadik stúdióalbuma lassan fél évszázada ejti ámulatba a közönséget. Az 1976-ban kiadott Oxygène-t úgy írták le, mint a „a hetvenes évek szintetizátor-forradalmának vezetőjét” – és talán nem is túloztak.

Gyorsabb a halálnál – Bajkeverők párbaja

Gyorsabb a halálnál – Bajkeverők párbaja

1995-ben debütált a mozikban Sam Raimi filmje, a valóságos sztárparádéval felvonuló Gyorsabb a halálnál című, úgynevezett „revizionista” western. Annak ellenére, hogy a három évvel korábbi Nincs bocsánat című Eastwood-rendezéshez hasonlóan itt is cél volt a Vadnyugat romantizálásának derékba törése, illetve a jó és rossz összemosása; azért a főszereplő és a főgonosz jellemét illetően az alkotók nem hagytak kétséget a nézőben, hogy kinek is kell drukkolni.