Janet Leigh és Tony Curtis hollywoodi sztárok közös gyermeke a 80-as évek egyik legnépszerűbb horrorfilmes ikonjának számított, majd sikerült váltania azzal, hogy világszerte sikeres vígjátékok és romantikus drámák szereplőjévé lépett elő.
Az igencsak híres szülők gyermekeként felnőtt Jamie Lee Curtis már a középiskolai években próbálgatta színészi szárnyait, igaz, a 70-es években nagyrészt televíziós produkciókban tudott szerepet kapni. Vendégjátékát csodálhattuk a Columbo, a Charlie angyalai és Quincy, M. E. sorozatokban is, de később játszott együtt édesanyjával is, az Oscar-jelölt Janet Leigh (Psycho, A mandzsúriai jelölt, A köd) színésznővel, sőt, egy időre édesapja nyomdokaiba is lépett a Fehérnemű hadművelet (Operation Petticoat) című vígjátéksorozattal, ami a Tony Curtis főszereplésével készült 1959-es film alapján készült. Talán kevesen tudják róla, hogy színészi pályafutása mellett immár 30 éve folyamatosan ír gyerekkönyveket.
Jamie Lee Curtis a Columbo című sorozatban:
Jamie Lee Curtis mozifilmes debütálása az 1978-as Halloween – A rémület éjszakája című horrorfilmhez kötődik, amelyben Laurie Strode szerepét játszotta. A film nagy sikert aratott, és korának legnagyobb bevételt hozó független filmjeként tartották számon, és klasszikus horrorfilmként aratott elismerést. Curtis ezt követően számos hasonló műfajban kapott szerepet, amiért megkapta a „sikolykirálynő” címet. Hatszor (!) tért vissza a Halloween-franchise-ba: a Halloween II (1981), a Halloween H20: 20 évvel később (1998), a Halloween: Feltámadás (2002), Halloween (2018) és Gyilkos Halloween (2021) című filmekben, valamint a Halloween 3.: Boszorkányos időszak (1982) című filmben is szerepelt (igaz, csak a hangjával).
Jamie Lee Curtis útja a világhírnév felé: főszerep a Halloween című horrorban.
A Halloween után következő fontos filmje A köd volt, amelyet szintén a Halloween rendezője, John Carpenter dirigált. A horrorfilmet 1980 februárjában mutatták be vegyes kritikákkal, de igen komoly bevételi sikerrel, ezzel pedig Jamie Lee Curtis egyenesen horrorfilmes sztár státuszba került (hasonlóan Christopher Lee-hez a férfimezőnyben). Következő filmjei azért már messze nem sikerültek ilyen jól: a Prom Night – A szalagavató fantomja (1980) című horrorért ugyan Genie Award jelölést is kapott a legjobb külföldi színésznői alakításért, és stílusában hasonló volt a Halloweenhez, mégis negatív kritikákat kapott (pedig még Leslie Nielsen is szerepelt benne). Ugyanebben az évben szerepelt a Terror Train című filmben is, ami szintén közepesen jól teljesített. 1981-ben következett a Roadgames – Vágóhíd négy keréken című ausztrál thriller, amelyet John Carpenter barátja, Richard Franklin rendezett; s bár a film Ausztráliában kasszasiker volt, az amerikai piacon – jogi afférok miatt – nem tudott csúcsra törni (a film azóta kultikus rajongótáborra tett szert, még Quentin Tarantino is oda van érte).
Jamie Lee Curtis emlékezeteset alakított a Két tűz között című akció-vígjátékban is:
Jamie Lee Curtis filmes munkássága számos műfajt ölel fel, mégis, „nagy szüksége volt egy szerepcserére”, vagyis a Szerepcsere (1983) című vígjátékra, amivel sikerült levetkőzni magáról az addig igencsak ráragadt „sikolykirálynő” imázst (e moziban egyébként Eddie Murphy és Dan Aykroyd voltak kiváló partnerei). A szenzációs komédiázásért még a legjobb női mellékszereplőnek járó BAFTA-díjat is megkapta. Ugyanígy kihagyhatatlan cím A hal neve: Wanda (1988), amelyért a legjobb női főszereplőnek járó BAFTA-jelölést érdemelte ki (megérdemelten; és ebben a moziban nem más, mint John Cleese és Kevin Kline a partnere). De ha már horror-korszak utáni „feltámadás”: a James Cameron-rendezte True Lies – Két tűz között (1994) című akció-vígjátékában Helen Tasker főszerepéért egyenesen Golden Globe-ot, American Comedy Awardot és Saturn-díjat is nyert (ebben Arnold Schwarzeneggerrel alakítanak felejthetetlen párost). Ezeket azért érdemes megemlíteni, mert jól mutatják, hogy Jamie Lee Curtis immár nemcsak a szélesközönség szívét volt képes meghódítani, de a szakma (és kritika) skatulyájából is sikerült végleg kiszabadulnia.
Jamie Lee Curtis A hal neve: Wanda című filmben:
Végül emlékezzünk meg Jamie Lee Curtis további fontosabb, emlékezetesebb filmjeiről is, röviden. Feltétlenül ezek közé tartozik a Kék acél (1990), ami meglepően jó kritikákat kapott a maga idejében, ha nem is lett kasszasiker. Ellenben a My Girl – Az első szerelem (1991) című családi film még folytatást is kapott, annyira megnyerte a közönséget (Macaulay Culkin főszereplésével egyébként), de jól teljesített a Halhatatlan szerelem (1992) is, amiben Mel Gibson volt a partnere. Érdemes próbát tenni A panamai szabó (2001), Pierce Brosnan és Geoffrey Rush főszereplésével készült drámával is, a könnyedebb műfajok közül pedig a Nem férek a bőrödbe (2003) komédiával, amiben Lindsay Lohan játssza a lányát. Utóbbi filmben nyújtott alakításáért egyébként Curtist Golden Globe-díjra is jelölték legjobb színésznő – filmvígjáték vagy musical kategóriában. A 2000-es évek komédiázásába még az is belefért, hogy Danny DeVitoval a Dögölj meg, drága Mona! (2000), Tim Allennel és Dan Aykroyd-dal pedig a Kelekótya karácsony (2004) című karácsonyi vígjátékban vállaljon szerepet – utóbbival pedig ismét meglepő népszerűségre tett szert.
Jamie Lee Curtis a Kelekótya Karácsonyban:
Micsoda nők! Itt olvashat róluk:
Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!
További cikkek
Planet Funk – Táncos, sportos, slágeres
Három ismérve is van az olasz gyökerű, de a brit elektronikus zenei hullámot követő formációnak, a 2000-es évek egyik nem kiemelt, de kifejezetten kellemes meglepetésének. A Planet Funk remek stílusötvözetek okos felhasználásával szert tudott tenni egy-két slágerre, ezzel biztosítva helyét a korabeli diszkókban és a popzenei tabellán is. Másrészt nagy sportklubok szurkolóinak a szívébe is belopta magát, akik évtizedekre biztosítják hírnevét.
Jean-Michel Jarre: Oxygène – Csak úgy kapkodtuk a levegőt
Az ikonikus francia elektronikus zeneszerző harmadik stúdióalbuma lassan fél évszázada ejti ámulatba a közönséget. Az 1976-ban kiadott Oxygène-t úgy írták le, mint a „a hetvenes évek szintetizátor-forradalmának vezetőjét” – és talán nem is túloztak.
Gyorsabb a halálnál – Bajkeverők párbaja
1995-ben debütált a mozikban Sam Raimi filmje, a valóságos sztárparádéval felvonuló Gyorsabb a halálnál című, úgynevezett „revizionista” western. Annak ellenére, hogy a három évvel korábbi Nincs bocsánat című Eastwood-rendezéshez hasonlóan itt is cél volt a Vadnyugat romantizálásának derékba törése, illetve a jó és rossz összemosása; azért a főszereplő és a főgonosz jellemét illetően az alkotók nem hagytak kétséget a nézőben, hogy kinek is kell drukkolni.
