Ma ünnepli 65. születésnapját a világ egyik legnépszerűbb hollywoodi csillaga. Tom Hanks kétszeres Oscar-, és négyszeres Golden Globe-díjas színész, producer, író, rendező egy igazi élő legenda, aki több mint 40 éve bizonyítja, hogy mindig képes megújulni.

Annak ellenére, hogy a lassan századik filmes szerepéhez érkező sztárral sokszor csipkelődnek, miszerint a filmjeiben nagyrészt „Tom Hankset” játszik, nem pedig a megformálni kívánt személyt – utalva ezzel a túlzott karakterességére -, ez a fricska messze túlzó és nem is érdemes komolyan venni. Tény, hogy négyévtizedes munkássága legerősebb hányada az 1990-es és 2000-es évekre tehető és majdnem 200 különféle díjra jelölésének nagy részét sem véletlenül ekkortájt gyűjtötte be, ezt azonban nem művészi érettsége, hanem inkább maguk a szerepek megválasztása magyarázza.

Az 1980-as korszakban Hanks jóformán népszerű vígjátékok főszereplőjeként szórakoztatta a nagyérdeműt és olyan produkciókban szerepelt, mint a Legénybúcsú, a Csobbanás, A pénznyelő, a Segítség, felnőttem! (amivel megszerezte első Oscar-jelölését is), az Egyik kopó, másik eb, az Ami sok, az sokk, vagy a francia komédiaíró zseni, Francis Veber sikerfilmjének amerikai változata, a Magas barna férfi felemás cipőben.

Biztosan sokan emlékeznek a Segítség, felnőttem! zongorás jelenetére:

Az 1990-es évek valóságos Tom Hanks-lázban tartották a közönséget. A sztár először a Philadelphia című filmmel (1993) győzte meg a nézőket és a producereket arról, hogy egyrészt fontosak számára a komoly témák és érdemes is őt foglalkoztatni ilyen mozikban, másrészt olyan mélyen képes átélni egyes szerepeket, hogy kritikus legyen a talpán, aki megkérdőjelezné drámai színészi tehetségét. Az előbb említett, Az érinthetetlen magyar címet is viselő produkció meg is hozta számára az első Oscart és a második Golden Globe-ot.

A java azonban csak ezután következett. 1994-ben került a mozikba Robert Zemeckis egyik sikerfilmje, a Forrest Gump, ami akkora durranás lett, hogy a Hanks alakította különös pasas figurája ma is a színész egyik legfőbb védjegye. Oscart is érdemelt érte.

A Forrest Gump (1994) bemutatója:

Hanks ekkor már érezte, hogy a különcség megformálása az ő erőssége. Tehetségét azonban nem kellett feltétlenül „magamutogató” módon csillogtatnia. Az 1995-ös Toy Story – Játékháború című animációs filmnél elegendőnek bizonyult egyedi hangját kölcsönöznie a főszereplő Woody játékcowboynak ahhoz, hogy a közönség imádja (a produkciót és őt is). Még ugyanebben az évben került a mozikba egy másik sztárrendező, Ron Howard megérdemelt kasszasikere, az Apollo-13, amiben Hanks James Lovellt, a szerencsétlenül járt űrhajó parancsnokát alakította. 3 évvel később egyébként producere és narrátora is lett a A végtelen szerelmesei – Az Apolló-program című, téma kapcsán készült zseniális ismeretterjesztő minisorozatnak.

1998-ban azonban más dolga is akadt. Elismerések özönét kellett fogadnia minden idők egyik legnagyobb hatású filmjéért, a Ryan közlegény megmentése szuperprodukcióért, amit Steven Spielberg rendezett és amit 11 Oscar-díjra jelöltek – végül 5-öt tudott szoborra váltani, a sokat vitatott Szerelmes Shakespeare konkurens mozi kritikai sikere miatt. A közönség azonban nem kérdés, hogy Tom Hanksék mellett tört lándzsát.

Egy újragondolt bemutató a Ryan közlegény megmentése (1998) filmhez:

Szinte egészen hihetetlen, de mindössze egyetlen esztendő telt el és debütált Frank Darabont észbontóan jó mozija, a Stephen King könyve alapján készült Halálsoron (1999). Ki más lehetett volna az egyik főszereplő, mint Tom Hanks? A 4 Oscarra jelölt produkció végül aranyszobrot nem, számos más elismerést (pláne a közönségét) besöpörte és ma is „kult-film” státuszban jegyzik.

2000-ben Hanks ismért együtt dolgozott a rendező-legendával, Robert Zemeckisszel és olyan egyszemélyes showt kaptunk tőle a Számkivetett című moziban, hogy ma is az állunkat keresgetjük a padlón (a Retro Magazinban már hozsannáztunk róla, itt elolvashatja). Pályafutása talán legmeghökkentőbb filmjében a színész egy repülőgépkatasztrófa egyetlen túlélőjét játssza. A lakatlan szigeten vergődő, természettel küzdő ember története a magány pusztító és a remény éltető erőinek szüntelen harcát idézi.

A Halálsoron (1999) bemutatója:

Hanks a 2000-es évek elején – hasonlóan a korábbi „Apolló-lázhoz” – ezúttal a háborús filmtéma kibontásához kapott kedvet. Így lett executive producere Az elit alakulat című, világsikert aratott minisorozatnak. Színészként azonban megint más vizekre evezett, méghozzá a bűn és bűnüldözés világa felé.

Nem meglepő, hogy kasszasikerek következtek ismét. A Kapj el, ha tudsz (2002) című moziban Leonardo DiCaprio csalóként csinált bolondot belőle, az okos, ám nem mindenre felkészült FBI ügynökből (és amúgy mindenkiből), majd még ugyanebben az évben pandúrból rablóvá válva, A kárhozat útja (2002) bűnügyi drámában szembesítette a nézőt a kettős élet nehézségeivel (bérgyilkos apát alakított benne).

A kárhozat útja (2002) bemutatója:

Ahogy azt cikkünk elején már olvashatták, Hanks legátütőbb sikereit az 1990-es és 2000-es években aratta. Szó nincs róla természetesen, hogy előtte/azóta nem alkotott maradandót, de mégis, talán ez a két évtized a csúcs. 2004-ben azért őt is magával rántotta a nosztalgiavonat és úgy döntött, néhány olyan műfajhoz is “visszatér”, amit már hanyagolt egy ideje. Így született meg a Betörő az albérlőm című feketekomédia, a Coen testvérek jóvoltából, ami stílusát és az ünneplt sztár szerepét tekintve megint csak újnak mondható.

A Terminál (2004) annál drámaibb – még ha humorral és könnyedséggel át is szőtt: ebben a moziban Steven Spielberg dirigálja immár másodszor a színészt, aki kelet-európai turistaként váratlanul a JFK repülőtéren ragad, és kénytelen ott ideiglenesen letelepedni, tekintettel arra, hogy országa landolása közben megszűnt (s így állampolgári státusza is). Mindeközben egy újabb animációs sikerfilm, a Polar Expressz szórakoztatta a családok minden tagját – hát persze, hogy kasszasiker és 3 Oscar-jelölés.

Terminál (2004) bemutatója:

Talán soha nem lenne vége ennek a cikknek, ha megpróbálnánk követni ezt a szédületes pályafutást egészen napjainkig, így maradjunk a “retró-időnél”. Két filmet feltétlenül az olvasó figyelmébe kell még ajánlanunk, ha Tom Hanks munkásságát kell méltatnunk (és meg is érdemli). Természetesen kihagyhatatlan a 2006-ban debütáló A Da Vinci-kód, Dan Brown híres regénye, ami ugye trilógiáig jutott és Tom Hanks annyira szerette, hogy tisztességgel el is cipelte a hátán a szériát. Az Angyalok és démonok 2009-ben, az Inferno viszont csak jóval később, 2016-ban került mozikba. A misztikus, rejtélyek megoldására hivatott professzor kalandjai hihetetlen izgalmakkal, sokkolva szórakoztatja a nézőket és egészen időtálló darab.

Végül, de messze nem utolsósorban említsük meg kevésbé “hájpolt”, ám annál zseniálisabb politikai pamfletjét, a 2007-es Charlie Wilson háborúját, amit az Oscar-díjas Aaron Sorkin forgatókönyvíróként jegyez (az eredeti könyvet George Crile írta). Az igaz történeten alapuló drámában Tom Hanks Charlie Wilson texasi képviselőt alakítja, aki titkos afganisztáni ügyleteket hajt végre, méghozzá éppen ott és akkor, ahol és amikor a szovjetek elleni háborúban a lázadók megsegítésére tett erőfeszítései beláthatatlan és hosszú távú hatásokkal is járnak. Szenzációs film, amiben szintén Oscar-díjas sztárok, név szerint Julia Roberts és Philip Seymour Hoffman, valamint Amy Adams méltó partnerei hollywoodi kedvencünknek.

A Charlie Wilson háborúja (2007) bemutatója:

Ajánlhatunk egy jó Tom Hanks-filmet?

A Számkivetett kritikája itt olvasható

Kövesse a Retro Magazin Facebook-oldalát!

További cikkek

Macskafogó – Én szeretem önt, Mr. Teufel!

Macskafogó – Én szeretem önt, Mr. Teufel!

35 évvel ezelőtt vetítették először minden idők egyik leghíresebb magyar rajzfilmét, ami később nemzetközi karriert is befutott. A Ternovszky Béla által rendezett klasszikust az egykori kultúrpolitika nem fogadta ugyan jó szívvel, a széles közönség annál inkább. Mr....

Az ismeretlen ismerős – 60 éves Eric Stoltz

Az ismeretlen ismerős – 60 éves Eric Stoltz

Még ha a széles közönség körében nem is számított húzónévnek, nagyon sok helyen találkozhattunk valamely zseniális karakterével, aki időről időre felbukkant a filmvásznon. Eric Stoltz a 80-as évektől kezdve folyamatosan játszik és rendez, a legnagyobb világsztárokkal...

Foreigner – Tőlünk nem idegen

Foreigner – Tőlünk nem idegen

Több mint négy évtizedes múltra tekint vissza a legendás brit-amerikai rockbanda, amelyet New Yorkban alapított a veterán gitáros és dalszerző Mick Jones, Ian McDonald (egykori King Crimson-tag), valamint Lou Gramm énekes. A ma is aktív Jones találta ki a zenekar...